Szülés röviden
06.03. – 8.00
Reggel korán leadtuk a lányt anyósnál, mi pedig a dugóban ülve azon gondolkodtunk, mennyire izgalmas, hogy nemsokára megfoghatjuk a fiúnkat. Nah jó, én leginkább arra gondoltam, hogy mivel későn indultunk nem volt idő a mekiben kávét venni nekem. Jól látjátok, én még ekkor sem voltam igazán tudatában, hogy hová és miért is megyünk.
Nem szeretném szaporítani a szót, gondolom mindenki olvasott már számos szülés-storyt, kiemelném a lényegét:
– Doki; jó, hogy jönnek, kegyeddel kezdünk, menjenek a szülésznővel
– Hű, azta, már át is öltöztem a hátul kötős cuccba, kapom az infúziót, az antibiotikumot (a szívem miatt)
-Szülésznő; engem betolnak, ott meglesz az érzéstelenítés, apuka beöltözik, az ablak mögött vár, majd ha kint a baba, nekem megmutatják, apukát lecsupaszítják felsőtest ügyileg és ráhelyezik szerelmünk gyümölcsét, míg engem összefoltoznak, aztán 2 órát együtt van a kis család, utána pedig osztályra kerülök
– Altatóorvos; Juj, jaj, hogy magának stroke-ja volt? Akkor altatnom kéne, de jó van neurológiai szakvélemény nálam pont, akkor mehet minden ugyanúgy, de lefénymásolja, hogyha baj történne, őt ne vehessék elő, juppijé
– Dokim persze hozza a formát, a műtőben váltunk pár szót, egyből viccelődik, ez jó, picit feszültséget old, pedig jönnek a rossz emlékképek, most már picit félek, szeretnék kiszállni a testemből
– Mindenki végig nagyon kedves, én meg ugyanúgy érzek megint mindent – persze nem fáj, de ettől én nem leszek jobban
– Mikor hallom Vajkot felsírni oldalra nézek, ott áll apuka várja az ő fiát, fel is mutatja
06.03. 9:33 Megszületik Vajk – 3390grammal és 55 centivel
– Érzem, kezdek nagyon nem jól lenni
– Mondom, hogy fáj, hogy ez nagyon rossz – húznak-vonnak odabent. A második császár rosszabb, mert összenövések vannak-hallom az altatóorvost; mindjárt vége, próbáljon megnyugodni, nagy levegő – én meg szorítom szegény karját, magam se tudom miért
– Odahozzák a fejemhez a babámat, adok egy puszit neki, de nem múlik a „fájdalom”, mondom, hogy hányingerem van, elviszik, én meg kétszer kiadom azt a pár szőlőcukrot, ami bennem volt
– Kitolnak, apa ott vár, de már megint összefolyik az idő, nem érzem, hogy több telt volna el 20 percnél, pedig ő mondja, hogy már egy órája kint van a kiskrapek
– Férj; Ne ijedj meg, a gyereknek 6 ujja van, nyugi –WTF????
– Mivel stroke-m volt, így megnyerem a 10 órás „nem kelhet fel” státuszt, juppijé
– Áttolnak az őrzőbe, férj még bent lehet egy kicsit, aztán elküldik
– Kisfickót behozzák, és szinte végig velem van egy kis megszakítást leszámítva
– Este 7-kor irány a zuhany, elég kemény, de én keményebb vagyok
– Szobába beköltözés, gyermekre várás, telefon férjjel, kezdem felfogni, hogy 2xs anyuka lettem
Vajk meglepikkel
Mindkét kezén 6 ujj, nem látták egy ultrahangon se. Szerencsénk van, mert elvileg csont nincs bennük – a kisujjakból jönnek -, és el tudják kötni, amivel elzárják előlük a vérkeringést, így pedig elhalnak és leszáradnak hozzávetőleg egy hét alatt, szinte nyom nélkül. Második nap éjjel csinálják, a szobából hallom, hogy mennyire sír, szörnyen érzem magam. Elvileg fájt neki, de inkább a lefogás miatt hangoskodott.
Ez egy fejlődési rendellenesség, amivel párhuzamosan más dolgok is bejátszhatnak – nyelőcső-, emésztési-, vese- és szívgondok. Nála egyből szívzörejt hall a doki, kapunk is egy hétre rá időpontot kardiológushoz. Anya pánikol, apa nyugtat. Apa azt mondja, hogy Isten keze nyomát viseli a fiúnk, erős, ne féljek, ő egy kiválasztott, egy kis táltos. Nem vagyok vallásos, de ezt a felfogást gyönyörűnek tartom, és ezután már én is így tekintek rá.
A nyelve picit le van tapadva, egy kis hártya miatt. Ha nem vágják fel, akkor szopizásnál és később akár a beszédnél is zavarhatja. Most még nincs benne ideg, nem érez semmit, később ez változna. 2 napig vacillálok, végül rábólintok. Ez kevésbé viseli meg, utána valóban jobban megy a szopi.
Szegény fiam, 3 napos és máris ennyi fájdalom és félelem.
Ismét anyává válni
Itthon, szoptatás után néztem a kis arcát, azt a végtelen nyugalmat, békét, ami áradt belőle. Éreztem, hogy számít rám, hogy kellek neki, hogy vigyázzak rá és segítsem őt. Ekkor éreztem mindenféle mellék érzelem nélkül először, hogy szeretem, nagyon, végtelenül…
Az, hogy Töpi miként reagált rá, és, hogy mi szülők, hogy bírjuk az éjszakázást, majd jövő héten osztom meg….
