KÁOSZ!
Töpi démon meglepően jól fogadta a tesót. Hamar megtanulta a nevét is – Vajtnak hívja, de mi értékeljük a próbálkozást. Időnként megsimogatja, megpuszilja, volt, hogy tőle is elköszönt, mikor ment lefeküdni. Természetesen hisztiben továbbra is erős a lány, sőt! Abban bízunk, hogy „örökké nem eshet”. Nem erőltetjük kettejük kontaktját, hagyjuk, hogy a csajszi fokozatosan hozzászokjon az új lakótársához. Ami engem is ledöbbentett, az az, hogy rám kevésbé, az apjára viszont nagyon durván féltékeny. Ha ő felveszi Vajkot, egyből jelentkezik a lány is. Ha ő teszi tisztába, a csaj rögtön kakára hivatkozva odanyomul és már dobja is el magát, hogy őt is. Mikor hármasban voltunk és én szoptattam, persze odaült hozzám, puszikat kért, de alapvetően az apjára féltékeny, nem rám. Ez egyrészt elszomorít, mert ezzel azt érzem, engem kevésbé szeret, nem vagyok neki annyira fontos, másrészt megkönnyíti a dolgom, mert Vajk számára jelenleg nélkülözhetetlen vagyok – mármint a cickóm, ami nélkülem életképtelen szóval marad anya mind felett.
A tervezettnek megfelelően Vajk még velünk egy szobában van, de amint végig alszik 5 órát átkerül a gyerekrezidenciára. Ez, persze nem tudom mikor lesz, mert jelenleg hajnali manó a srác. Töpinél max. 5x kellett hajnaloznom, egyből 5-6 órát átaludt éjszaka… Fantasztikus volt. A legkisebb férfi azonban éjfél körül elteszi magát, aztán felkel 2-3 között, majd 4 körül is. Ilyenkor van egy szolid fél órás közös időnk, amit én jobb esetben folyamatos be-beszundizásokkal –ülve, erősen karolva a szopizó gyereket- vészelek át. Egyik jól bevált trükköm –tudom ajánlani -, hogy míg ő hajnali nasiját fogyasztja, én a telefonomon netezgetek. Simán be lehet pótolni a nem megnézett híradót, az el nem olvasott női magazinokat, de képbe kerülhetünk a nyári trendekkel is, amiket idén tuti kihagyok – pl. haspóló. Szóval ezzel életben tartom magam, míg ő jóllakik, utána pedig egy balett táncos precizitásával és macskalépteivel áthelyezem a pelenkázójára. Innentől indul a „csak most ne” folyamatos mormolása, mert fiamnak kedvenc szórakozása, hogy a pelus levételét követő pillanatban elkezd könnyíteni magán. A szó kevésbé nemes, ám számára annál hasznosabb értelmében. Ilyenkor jön minden, amit csak el tudunk képzelni. Épp ma délután volt szerencsém egy egész komoly adagot kapni a pólómra és a nadrágomra is, a kezemet már nem is említve –ő az asztalon én előtte ülök. Komolyan lövésem sincs, hogy ebből a csöpp babából honnan tud ennyi cucc kijönni.
Méredzkedés. 14 napos kisfickónak ma jelenése volt a védőnőnél. Megmérte – 52cm-, a kórházban még 55 volt, sebaj. Súlyra azonban 500 grammot gyarapodott, védőnő őőő, egyelőre nincs teendő, de azért ne keltegessük, hogy egyen. Mondom „isten ments!”, örülünk, ha alszik. Meg egyébként is vajon, ha 1 hónap múlva megyünk vissza, és akkor is, ilyen „drasztikus” hízást állapít meg kapunk valami kedvezményes fitness bérletet a Baba Gym-be, vagy mi? Elképzelem, ahogy a mászó babák 3-s fokozaton róják a métereket a futópadon, vagy épp Flabelos nemtommin álldogálnak és keményen égetik a zsírt. Hagyjuk már a parázást, nem olvasztott cukorból van a tejcsim, a gyerek meg nem unalmában tv előtt majszolgatja, szóval én nem izgulok, hogy dagika lesz. Én azonban észrevétlen ledobtam 10 kilót. Jelenleg 59-t nyomok, cél legalább még 8 kiló mínusz. Mindeközben van sok tejem – a gyerek-dagadásból ítélve elég jóféle -, eszek rendesen, de már kezdem a visszatérést a minőségi ételek felé, ám egy-két pizza és csoki még be-beficcen. A pocakom is szépen megy vissza, juhé!
Egészség. Vajkkal voltunk a Budai Gyermekklinikán. Fantasztikusan kedves, segítőkész és rugalmas brigáddal találkoztunk. Már nem kaptunk volna időpontot, így rendelés előtt hívtak be minket. Az asszisztens hölgy és a doki is kedves, figyelmes volt a gyerekkel, a fickócska nagyon jól tűrte az EKG-t – tiszta Neo – és a nyálkás ultrahangot is. Kiderült, hogy van két apró lyuk a szívében – ott, ahol nekem is volt. 6 hét múlva kell visszavinnünk, ahol a Dr. Doktor szerint már nem fognak látszódni, spontán záródásuk várható. Ez rendben is van, de szülőként én azért aggódok. Apa nem. Ő hiszi, hogy a fiúnk azért született 6 ujjal, mert valami nagyra hivatott, kiválasztott. Nekem az is elég, ha egészségesen nőhet fel. 
Már nincs egy hetem a szóbeli záróvizsgákig. Nehezen megy a tanulás. . Jó lesz már végre teljes tudatommal a családomra koncentrálni, a tételek magolása után. Napközben valamelyik gyerekkel biztos van teendőm, ha épp egyszerre alszanak, akkor én is kidőlök velük. Este meg apával vagyok egy kicsit, amíg a fáradságtól be nem huppanunk az ágyba. Konkrétan 10 másodperc alatt eljutok álomországig, ahonnan pillanatok alatt jövök vissza a gyereksírásra. Valamelyik nap sikerült 5 órát egyben aludnom, hát rég voltam annyira friss. Most megyek is, lassan kel Vajk a véreb, aztán alvás, mert holnap egész nap egyedül leszek velük.
