Habos romantika
A lányt elvittük már aludni. Egyetlen vasgyúró fiúnk utolsó pici cici után van épp, apa vállán büfi-pózban. A nappali közepén állok, kezeimet a plafon felé emelem és magamban szólítom az égieket; „Kérlek titeket, csak ma aludjon el emberi időben!!!” Meghallották fohászom. Macska léptekkel osonunk a gyerekszoba felé, nyitjuk az ajtót, fordulunk és együttes erővel, behelyezzük a kis szörnyecskét. Gyorsan rápillantunk a démonkára, majd ugyanolyan gyorsan és néma csendben távozunk az ördögkatlanból. Nem lélegezhetünk fel azonban, még ki kell várni azt a kritikus negyed órát… nem sír felt senki, megcsináltuk!
Suhanok a fürdőbe – dugó betesz, víz kinyit, habfürdő becsurgat. A két majdnem teljesen leégett illatgyertyát beviszem, meggyújtom. A hűtőben totál hideggé vált puttonyos nedűt két pohár kíséretében elhelyezem, majd fülelek. Semmi, a sikeres gyerekaltatás projekt borítékát ezennel lepecsételem. A hozzávetőleg 120 cm hosszú kádba először belehuppan a 192 centis férjem, majd vele szemben a 172 centis én.
Élvezzük a csendet, azt, hogy beszélgetésünk túlmutat a Micimackó és szobatisztaság témakörén. A vibráló gyertyafény hol egy bilin, hol egy kis kádon cikázik tova. A poharak átlátszóságát itt-ott egy kisautó, vagy épp egy gumi krokodil töri meg. A kád kicsi, nem tudjuk kinyújtani a lábunkat, a hátamat nyomja a csap, a víz vészesen menekül a vészlefolyón, és ami bent marad, rohamosan hűlni kezd. Ám mi csak egymást látjuk…
Két embert, akik szeretik – úgy igazán szerelemmel –a másikat, akik nem félnek kimondani, ha valami fáj, és eszük ágában sincs magukban tartani, ha valami jó. Egy nőt és egy férfit, egy anyát és egy apát, egy tanulót és egy focidrukkert, egy dolgozót és egy gyesen lévőt. Szerepeink fejünk felett repkednek, letisztítva minket két lélekké, két gondolat és érzelem halmazzá.
Beszélgetünk. Eszünkbe jut, hogy 3 évvel ezelőtt mennyivel másabb volt egy ilyen este. Kezünkben volt a kulcs, mellyel akkor és azt az ajtót nyithattuk ki, amikor csak kedvünk tartotta. Most is nálunk van, de bizonyos bejáratokat vérengző kutyák őriznek, másoknál időzár van, megint másoknál rágót nyomtak a kulcslyukba. A kapcsolatunk palotájában azonban ezzel egy időben épült egy tökéletesen új és csodákkal teli szárny. Fantasztikus, hogy napról napra új dolgokra lelünk, a már ismert helyiségekben is. A legcsodálatosabb mégis az, hogy együtt, kézen fogva járunk kelünk a folyosókon…
Élvezzük a csendet, azt, hogy elegendő csak önmagunkra összpontosítani. Nem kell a másodperc tört része alatt a „csúnya” szavak helyett kitalálni valami elfogadható változatot. Nem kell egyszerre két helyen lenni, két félét csinálni, reménykedni abban, hogy egy éven belül engedélyezik a klónozást.
Egyszerűen csak átadjuk magunkat egy érzésnek, melyben nincs kétely, nincs fegyelmezés, nincs idegeskedés, se lelkifurdalás… csupán a szerelem és boldogság.
Javaslom hát, hogy gyerekek mellett is szánjunk időt az úgynevezett romantikázásra, mert hihetetlen mód feltölti a feleket, és teljesen más reggel a gyerek zsivaj is, egy tartalmas este után.
U.i.: Témáink között szerepelt az is, hová megyünk majd, ha mindkét gyerek levált rólunk annyira, hogy tud vigyázni rájuk anyós egész éjjel… közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy egy hotelbe, ahol hatalmas kád van!
Az olvasás közös élmény!
Ha tetszett oszd meg másokkal is!:)
