„Te csontra hízol, mint a román kecske!” – mindig kedves és figyelmes nagyapám csak ezzel a mondattal jellemzi a testalkatomat. Vékony vagyok, nem tagadom – 173/49. De sosem éheztettem magam, vagy fogyókúráztam, nem ettem olajban sütött vattát se. Egyszerűen ilyen az alkatom, túl gyors az anyagcserém, valami baj van velem. Gyerekkoromban kórházban is feküdtem emiatt, de gyomortükrözés ide, hajnali pisi minta oda, semmit se derítettek ki. Az iskolaorvos egyszer megkérdezte, hogy van-e otthon a hűtőben étel, soroljam fel őket. Szóval éltem az általános iskolás éveimet folyamatos gúnyolódás közepette – ropi, csontváz… Elfogadtam. Aztán a gimnázium 2. osztályában hirtelen elindult valami. Kezdett a deszkaformám nőiesedni. Wow, gondoltam, mégse annyira rossz nekem, hogy akármennyi csokit ehetek, semmitől sem hízok.
Szösszenetek:
– A legjobb barátnőmmel – innen is csókoltatom – egy osztályba jártunk, állandóan együtt lógtunk. Ő alacsony és gömbölydedebb, én ugye magas és vékony. Tisztára úgy néztünk ki, mint –Stan és Pan.
– Nadrágvásárlásnál egyszer kérdeztem az eladót, nincs-e ebből kisebb, mert nagy rám. Erre ő, hogy szerinte nézzek inkább körbe a gyerekosztályon. Megtenném – kezdtem frappánsnak érzett válaszomat -, csak azok mind rövidek…
– Életemben talán kétszer találtam felnőtt osztályon nadrágot, ami nem jött rám. Fantasztikus, leírhatatlan érzés volt.
– Simán képes vagyok embert ölni a könyökömmel, a csípőcsontommal, az alsó bordámmal és az akaratommal. Na jó, ez utóbbi nem igaz, még… de dolgozom rajta…
– A legvonzóbb nőnek Monica Belluccit tartom, de rögtön a nyomában ott zörög Angelina Jolie.
Méretem 34/XS. Ezt sikerült első várandósságom végére 38/M-re emelnem. Többet is ettem, rengeteg fagyi, édesség akarta, hogy a magamévá tegyem. Semmi mozgás. +23 kiló HELLO! Ebből persze nyilván sok volt a víz, de tuti, hogy nem annak köszönhettem az apró, ám annál látványosabb tokámat. Drága férjemmel viccelődtünk is azon, hogy happy hippo vagyok, meg dagadt pingvin – ez utóbbinál a mozgás egy az egyben értendő. Szerencsémre – és az övére – egyszer sem tett megjegyzést az alakomra, vagy arra, hogy kezdjek fogyókúrába. Félt ugyan, hogy a szülést követően rajtam marad a felesleg, de biztosítottam róla, hogy leadom és újra 49-50 kiló leszek. Nem, nem azért, mert az újságokban ez a szép. Azért, mert kemény meló árán elfogadtam és megszerettem az alakomat, és akartam vissza. Márk is ezt mondja a tévében, hogy Szeresd a tested.
Most komoly mozgást tervezek, ha végre letelik a 12. hét, és a dokim is rábólint, irány a terem! Még erre a hétre engedélyeztem magamnak a fánk és egyéb cukros ostobaság tömegét. Megpróbálok a várandósság előtti étkezésre visszagurulni. Napi 5x ettem, elhagytam a cukrot is. Nem fogok koplalni, mert nem vagyok idióta, csak picit jobban odafigyelek majd magamra.
Töpikénél szó szerint olvadtak le rólam a kilók. A szoptatás, a mértéktelen zabálás felfüggesztése és egy kis torna remekül összefogtak értem. Hozzávetőleg 1 év múlva, újra top formában voltam. A filmsztárokhoz képest ez lassú, de halandó anyaként szerintem ez egy átlagosan jó idő.
Aktuális infó. Hétfőn voltam a védőnőnél, elkészítette a kiskönyvemet, én meg kicsinosítgattam itthon. 51,5 kiló vagyok, a vérképem tökéletes. Pénteken genetikai UH, úgyhogy jövő héten remélem már valami emberforma gyermek képét mutathatom meg a nagyvilágnak.
