Legyünk család nélkül!
KELL! Fontos! Épp annyira, mint amennyire alap kéne, hogy maradjon a randizgatás a férjünkkel, párunkkal, a kettesben eltöltött idők gyerek nélkül.
Na, nem arra gondolok, hogy mi nők/feleségek tartsunk fenn egy kis lakást, belvárosi, mégis eldugott apró utcában, mely postaládáján nem szerepel név.
Nem, nem vagy rossz anya, ha néha elvágyódsz!
Én most speciel nem a miniszoknyába burkolódzós, barátnőhaddal körülvevős, éjszakai mulatós, más férfiakkal táncolós programokra gondolok. Persze, akinek ez esik jó, engem nem bánt vele. Inkább arra, hogy légy csak magad, magaddal. Remek dolog ám poronttyal programokat csinálni, de időnként azért valljuk be, jó lenne, ha ezeket elengedhetnénk:
– vajon tényleg tettem el pelust, vagy az asztalon hagytam?
– lássuk csak, mit egyek, oh fokhagymás bagett, imádom. De, biztos kér majd belőle a gyerek, úgyhogy marad a teljes kiőrlésű kifli
– nincs nálunk váltó gatya, történni fog valami
– történt, sikerült lehánynia a gatyáját, télen…
– alvásidő 90 perc múlva: induljunk
– alvásidő 60 perc múlva: most már sietnünk kellene
– alvásidő 30 perc múlva: komolyan negyvennel vánszorog ez a busz???
– alvás idő 0 perc múlva: neeeeee
Én ezért szerettem például edzőterembe járni. Persze imádtam azon melléktermékeit is, hogy valamennyi izom rárakódik vézna testemre, és a nem létező fölös kalóriáimat égethetem a futógépen. Barátnő, fehérje por, fotózkodás, férjek kibeszélése, pletykálkodás Kim Kardashian terhes bálnatestéről – nem is néz ki jól, már túl nagy a melle höhö. Ilyenkor persze én anya voltam, ő pedig feleség, de egy ponton durván átlendültünk azokká az infantilis gimisekké, akik annak idején legjobb barátnők lettek, mikor a suli wc-be jártunk bagózni, és simán ellógtuk a töri órát, mert épp úgy volt kedvünk. Ilyenkor nem agyaltunk azon, hogy mi lesz a vacsora, atyaég, ablakot kellene pucolni, mikor is kell vinni a gyereket oltani. Jó volt, kellett. Már alig várom, hogy megint mehessek, de erről majd máskor bővebben, addig tessék csak duplo-kon ülni!
Tesós időt is ezért szervezek. Persze a leggyakrabban lánnyal együtt, de időnként csak mi ketten. A nagy és okos nővér, no meg a lusta húg, akik már tökéletes beszélgető partnerei egymásnak. Forralt bor, vagy fröccs, gyros, vagy épp mérgező, démonikus mekis kaja, séta egymásba karolva.
Minden szombaton sulizok – mert én 27 évesen jöttem rá, hogy mi szeretnék lenni, és gondoltam ki, hogy most, 1,5 gyerek mellett, jó pénzért vissza kéne ülni a padba és szerezni valami „magasztosabb” dokumentumot, az érettségin kívül, amivel aztán továbbléphetek az életben. Az iskolában diák vagyok, a legfiatalabb, úgyhogy tutira csitrinek érzem magam. Imádom az órarendet, az előadásokat, azt, hogy hallgató lehetek, és iszom az okosabbnál okosabb tanárok szavait, és tanulhatok. Az első évben szörnyen hiányzott az akkor még csak 6 hónapos pici bogyoládém, de mára már ő is tudja, hogy, ha szombat, akkor anya elmegy reggel, ő pedig szívszerelmével, apával lehet egész nap. Már egyáltalán nem sír ilyenkor, sőt, ő csukja rám az ajtót.
Férj és gyerek– pocaklakó nélkül is akár -, jó lenni, olykor. Imádom a családomat! Ők tesznek engem jobbá. Ám, cseppet sem érzem rosszul magam, ha időnként nélkülük vagyok. Fontos, hogy ne veszítsük el önmagunkat, ne merüljünk el a különböző szerepekben- anya, feleség -, tudjuk megélni önmagunkat! Merjünk kizárólag barátnők, testvérek, kollegák, diákok, autonóm lények lenni!
Mióta anya vagyok, fontos szempont a tetteim során, hogy mi az, amit szeretném, ha a gyerekeim majd elmesélnének és példaként követnének később.
Nos, eddig így képzelem:
„Anyukám bátor volt, mert nem adta fel, és miközben mi kicsik voltunk, és ő már dolgozott, elvégzett egy főiskolát, hogy azt csinálhassa, amit szeretne. Anyukám megmutatta, hogy soha ne vesszek el a tömegben, ne adjam fel magam senkiért, de tudjak alkalmazkodni bármit is hoz az élet. Anyukám és apukám a példa előttem, hogy egy házasság nem megalkuvás, hanem folyamatos kertészkedés, ahol a gyomokat megvizsgálják, majd elégetik, és időnként loccsintanak egy kis tápoldatot, hogy újra, és újra feléledjenek a benne rejlő csodás növények.”
Az olvasás közös élmény:
Ha tetszett, kérlek ajánld másoknak is:)
Ha szeretnél hozzászólni a témához, ezzel örömet szerzel, kérlek oszd meg véleményed!;)
