Engedélyeztetés, avagy sikerült leadni
A keresztnév meghatároz egy egész életre. Tökmag esetében azonban – aki 19 hetessé vált és egyre aktívabb a pocakomban – még mindig nem dőlt el. Felírtuk worldben – 21 század van, mit nekünk papír -, a vezetéknevét és mögé írogattuk azokat, ami nekünk tetszettek. Külön-külön, mert senki se gondolja, hogy apával egyszer is egyetértettünk. Na jó, a Zsánklódvándám – mert az Akadémia mindent csak magyaros nyelvhelyességgel fogad el – mindkettőnknek tetszett, de elvetettük, mert azt éreztük, ez talán túl erős lenne. Amikor a fejünkben és a környezetünkben lévő összes nevet kihúztuk, felmentünk az nyakönyvezhető férfinevek listájára (http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/osszesffi.pdf). Érdemes beleolvasgatni. Hihetetlen, hogy simán adhatnám a Szókratész, Otelló, vagy épp az Achillesz neveket a fiamnak. Elképzeltem az iskolapadban a Szabó Platónokat és a Kiss Dagoberteket, és egyszerűen elkapott a röhögés. Természetesen itt szeretnék elnézést kérni minden Jukundusz és Krizosztom szülőjétől! Mindenki maga dönti el, hogy hogyan nevezi az utódját. Vagyis hát mégsem, mert ugye ott van az a csúnya gonosz Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet, ami szépen sorban pipázik, vagy áthúz.
A mi esetünk
Anno férjem teljes nevét beírtuk egy anagramma programba, ahol kidobta a Szárd utónevet. Ez már akkor is nagyon tetszett nekünk. Most, hogy igazából minden név kiesett a rostán, gondoltuk, megpróbáljuk átvinni a bürokrácia kénkövekkel kirakott, fekete felhőkkel szegélyezett, soha nem létezett pecsétek után rohangáló emberi elfojtott sikolyoktól visszhangzó útján. Felhívtam a kerületi anyakönyvvezetői hivatalt, kérdésem a névengedélyeztetés menetére és díjszabására vonatkozott. Válaszuk hebegés, habogás, mondván hát itt van, hogy egész évben senki se kér ilyet, vagy maximum egy eset, ha előfordul, és nekik feltétlen beszélni kell ez ügyben a hivatallal, vagyis A Hivatallal. Hétfő délután telefonáljak be – csütörtök délelőtt beszéltem velük… Jó, mondtam, akkor majd hívom őket, erre a vonal másik végén lévő hölgy szinte rám térdelt és nem eresztett – éreztem a testszínű harisnyáját a nyakamon-, hogy de mégis, milyen nevet szeretnék! Elmondtam neki. Kis csend, majd csak annyit mondott, hogy nyomtassak ki mindent, amit találok róla a neten.
Miután letettem a telefont, felhívtam A Hivatalt – Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium -, ahol egyből felvették, nagyon kedves és segítőkész hölggyel volt szerencsém megbeszélni a folyamatot.
Hétfő délelőtt be is mentünk a lánnyal karöltve az anyakönyvvezetői hivatalba, ahol a viszont Jó napot-t követően a következő fogadott; Maga itt van? Miért nem telefonált? – mind ilyen kedves fogadtatásra vágyunk, remélem a jegyespárokkal is ilyenek. Elmondtam, hogy beszéltem már az illetékesekkel, és ismerem a folyamatot. Háhá, de ők nem! Éreztem, kissé kellemetlenül érintette őket ez a tény, ámbár bocsátassék meg, hogy én vettem a fáradságot, és felemeltem a kagylót. De, ha ez nem lett volna elég kínos a számukra, sikerült még egy öngólt rúgniuk. Én a következőt írtam le a névről:
1. A Szárd Királyság itáliai állam volt 1720-tól 1861-ig. Ekkor II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felvette az olasz királyi címet, és a Szárd–Piemonti Királyságot beolvasztotta az egységes Olasz Királyságba.
2. A Szardínia szigetén élő olaszokat, szárdokként is szokás nevezni. A szárdok képezik az olasz állam által elismert legnépesebb nyelvi kisebbséget.
A hölgy szerint ugyanis, több oldal indoklás kellene, kinyomtatva az internetes oldalról. Mondtam, hogy nézze, feltételezem azok a nyelvészek és egyéb szaktekintélyek, akik elbírálják ezeket a kérvényeket, jobban örülnek egy érthető, lényegre törő 1 oldalas kérelemnek, mint egy szétrizsázott, kikopizgatott maszlagnak, ami 5 oldal, de se füle se farka. Továbbá ezt kívánom leadni, ha esetleg visszautasítási okként a rövid indoklást jelölnék meg, akkor beadok egy hosszabbat. Ennyiben is maradtunk.
Akit érdekel:
3000 Forintos illetékbélyeget kell venni a postán, azt kell az általunk fogalmazott kérelemre ráragasztani. Ezt elvisszük a kerületi anyakönyvi hivatalhoz, akik továbbítják azt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, akik továbbküldik a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet részére és röpke egy, másfél hónap múlva a postaládánkban köszönthetjük a válaszukat, jobb esetben indoklással.
Sok sikert azoknak, akik élnének gyermekük szabad utónévadásával!
Előzetes:
A múlthéten beígértek közül most csak egy került sorra, de bepótolom őket, ígérem! De gondolom, már ennek az elolvasása közben is kihűlt a tea.
