Massza
Emlékszem, gyerekkoromban egyszer elkaptam, ahogy anyámék este filmeznek. Épp egy nagy rózsaszín massza mászott ki a moziból, az emberek meg sikítva rohantak előle. 4 éves fejjel elég félelmetesnek tűnt, ma már azon agyalok, vajon ez az emlékkép mennyire fedi az akkor tényleg látottakat. Ámbár most én is épp így érzem magam – mint a hajlakktól összeragadt tupír frizurás hölgyek -, csak pont fordítva. Épp kifelé szaladok sikítva a masszából.
Egészen biztos vagyok benne, hogy említettem, kismama-anya-diák vagyok. Nos, elérkeztek a vizsgák, melyek időpontjáról 1 hónapja tudok, és tavaly megfogadtam, hogy most nem az utolsó pillanatban fogok tanulni, mégis úgy adódott, hogy hirtelen a 2 hét-6 beadandó-számtalan oldal bevágása háromszögben találtam magam, és egy pillanatig úgy éreztem… nagy levegő… nem fogok időt, lehetőséget találni a család mellett a tanulásra. Ám be kell valljam büszkén, 1 év elegendő volt, hogy tökélyre fejlesszem a magolás művészetét, miközben a háttérben halk focimeccs zaja szűrődik be, melyet időnként megszakít egy-egy „Mi a f…t csinálsz, te szerencsétlen! „Gyerünk gyerekek, már csak rajtatok múlik a tippmixem!” „Hogy rohadnátok meg mind, szerencsétlen hülyék, olyan nagy kérés lett volna még egyetlen sz…t gólt rúgni?!” hangosnak ható felkiáltás. Nagyszoba, ez a mi városunk, ahol élünk.
A nappalink a hálónk, közösségi terünk, családi ebédek színtere, gombfoci bajnokságok stadionja, állandó ruhaszárító területem, közös mozizások élményparkja, felnőtt birkózások elsődleges ringje, időnként kisebb léptű edzőterem, a tudás fellegvára (könyvespolc), vendégleültető helyiség, gyerekpark és innen nyílik az erkély. Csurig van. Pár napja életem gyöngye azzal jött haza, hogy vegyünk egy szobabiciklit. Mondom vegyünk, de hova akarja tenni? Ő az asztal és a kanapé között lévő 30 cm széles résre gondolt – onnan még látná a tévét -, ahol most is ülök. Mondom remek, és akkor hol fogunk ülni, mert lesz asztal, csak szék nem fog elé férni, meg egyáltalán, hogy fog ez kinézni – mert teli van, de legalább esztétikusan van fullosra töltve, és az egyáltalán nem mindegy! Hebegés, habogás, hogy akkor kiteszi az erkélyre, és mikor tekerni akar, behozza a tv elé. Mondom remek, de nem lenne rossz utána járni, hogy mennyire bírja a cucc a -10 és a +40 közti ingadozást. Végül elvetettük a dolgot, és azóta inkább müzlizik reggel. Mindenkinek jobb ez így. Mindeközben Tökmag is megmozdult, annyira, hogy apa is érezte. Biztos már a szabad- és pontrúgásokat gyakorolja odabent. Ígérem, jövő héten szinte csak ő lesz soron, mégis csak a várandósságomat követitek végig vagy mi, addig is kis téma előzetes: névválasztás- névengedélyeztetési procedúra – a 22 hónapos és a babakocsi lehagyási projekt – mérlegelés védőnőnél – babaruha beszerzési akció loading…
Akinek még maradt szabadideje az a Facebook bejegyzés alatt kezdjen el bátran egy asszociációs játékot! Ígérem, nézni fogom, és én is beszállok!
