Valljuk be, minden szülőt foglalkoztat, hogy vajon mit is gondol a már – Skynet módjára – öntudatára ébredt totyogója, aki beszélni még nem igen tud, de annál inkább gondol, érez és rendkívül frusztrált tud lenni, mikor magyaráz, de mi nem értjük őt.
Nézzünk meg egy reggelt a kisded, és a szülők szemszögéből.
Totyogó – Balázs
Anya – Ági
Apa – Dávid
{adselite}
„Huh, azt a mindenit, mekkorát aludtam. Hol a rongyim? Jah, itt van a kezemben. Még sötét van, vagy ez csak a sötétítő?” Anyaaa, te is látod, hogy sötét van? Anya? Anyaaaa!!! Anyaaaa, gyereeee, picit félek a sötétben! Anyaaaa!
„Jesszusom, hol vagyok, milyen nap van, mennyi az idő??? Ez a gyerek? Miét ordít?” Jövök kincsem!
Jaj anya, úgy hiányoztál már, vegyél ki, vegyél ki!
Itt vagyok, szia kicsim! Na gyere, kiveszlek. Puszikaaaa! Gyere menjünk ki a konyhába, anya főz magának egy kávét. Jézus! 5:50???? Anya két kávét fog főzni… Menj addig picit játszani.
„Na, most miért teszel le?” Anyaaa! Oh, nagyon éhes vagyok és azt hiszem bekakiltam, anyaaa!
Most miért sírsz? Itt vagyok! Nah, várj egy kicsit, csak felteszem a kávét, hát alig látok ki a fejemből. Látod, ha 9-kor kelnél, mindkettőnknek jobb lenne…
Ne vakerálj annyit anyaaa! Add a reggeli tejitalomat, mentem kikészülök! „Ez komoly, hogy mást csinál? Én vagyok az egy szem gyermeke, a szeme fénye? Na jó, vége a finomkodásnak!”
Jaj, Balázs! Ezt most miért kell hajnalok hajnalán? Állj fel! Nem fogsz célt érni azzal, ha a földön fekve ordítasz! „Kis terrorizáló… mondogasd magadban, nem engedsz a hisztinek, nem engedsz a hisztinek…”
„Magában motyog, jó úton haladok, nemsokára felvesz, csak még egy kis ordítást, oké a könnyeket már előcsaltam, és egy sivítást a végére!”
„…nem engedsz a hisztinek, nem engedsz…ááá a fene vigye el, kész nem bírom tovább ezt az hangzavart!” Na jó, most az egyszer! Gyere csak, mi a baj?
„YESSS!”
Hova mutatsz? A cumisüveg? Éhes vagy?
„Este ettem utoljára, nos igen, anya iszonyatosan éhezeeeek!” Amúgy szeretlek!
Jaj, de kis édesen magyarázol. Na jó, gyere, megcsináljuk a kis reggeli tejitalodat, ülj be az etetőszékedbe.
Szuper! Jaj, de jó, jön a kaja! Nyamiii!
Amíg te eszel, addig én lefőzöm most már tényleg a kávét. Csak azt nem értem, hogy apád, hogy nem ébred fel semmire se…
„Hopp, apa!” Anya, majd én felkeltem, lécci, lécci!
Jól hallom, azt mondtad, hogy Ata? Jaj, de kis imádni való vagy. Igen, apa még alszik. Ha megittad, akkor kiveszlek és mehetsz is felkelteni. Addig én megiszom az ő kávéját is.
„Szuper! Apa biztosan nagyon fog örülni nekem!”
Tapsikolsz? Hát imádom, hogy te ilyen korán is ennyire kis vidám vagy.
Vegyél ki, kész vagyok!
Azért nem kell ledobni a cumisüveget. Jól van, nah gyere, mehetsz is.
„Oké, kösz a reggelit, finom volt, mondjuk szerintem továbbra is tele a pelusom, de apa ennek biztosan pluszban örülni fog. Na, kukucs, hol bujkálsz apa? Apa? Mi ez? Jah, ez az én szobám, akkor át a küszöbön. Jujj! Oké, jól vagyok, semmi gond, kitettem magam elé a kezem. „Anya láttad milyen ügyes voltam??”
Jaj, de kis ügyes voltál, hogy kitetted magad elé a kezecskédet, te kis óbégató mókus!
„Rendicsek, szeretem, amikor megdicsérsz. Hohóóó, ott a nagy ágy, amire már fel tudok mászni.” Apaa, jövők! Ébredj apaaaa! „Mi az, nem hallja? Talán túl mélyen alszik, kicsit megütögetem az arcát.” Apaaa, jó reggelt! „Na, mintha mordult volna.”
„Mi a sz… jesszum pepi, Balázs?” Hány óra, hol van anyád? Szívem?
„Hehehe, az tuti, hogy te teszed tisztába…” Jó reggelt! Főztem kávét. Ugye milyen kis aranyos a fiad, hogy ő ment ébreszteni? „Wehehehe”
Ja, igen, valóban. Akkor meg se kérdezzem, hogy hány óra van?
Inkább ne, jobb, ha nem tudod.
„Sejtettem. Kicsi fiam, nem lehetne, hogy legalább 1 órával tovább aludj néha? Jaj, csak ezt neee… ettől a cuki mosolytól és kacajtól elolvadok.” Te játékos, még ilyenkor is annyira cuki vagy, hogy… uh, mi ez a szag? Jaj ne! „Ezt Ági kitervelte, rám küldte a teli pelusos gyereket, hogy úgy tehessen, mintha neki fogalma se lenne az egészről, de ha már én vagyok hozzá közelebb, cseréljek neki én pelenkát.”
Mi az? Csak nem bekakilt? Szivi, ha már úgy is nálad van, tisztába tennéd? „Whehehehe”
„Jaj, olyan aranyos ez az apa, hogy egyből le is veszi a pelenkámat. Hopp, csak nem kartávolságon belül tette le a popsikrémemet? Na gyere csak ide, gyere… és juhé, szuper mókás, na nézzük, milyen az íze.”
Neeee, ne edd meg!! ÁGIIIII a gyerek eszi a popsikrémet!!!
Akkor vedd el tőle! Ez gyógyszertári, elvileg ennyitől nem lesz baja. „Férfiak, jesszus mi lenne velük nélkülünk???”
„Á, túl hamar kiszúrta. Majd legközelebb…”
Megyek, megiszom a kávémat az erkélyen. „Totálisan szuper apa vagyok, túlteljesítettem ma is.”
Menj, én meg letusolok.
Hahóóó, valaki? Unatkozok! „Na jó, akkor nézzük, mire reagálnak egyből… a könyvek lepakolása túl sok meló, és már nem is szólnak érte, csak, ha itt van a nagyi. A kis zongora, ez jó hangos… ááá erre se jön be senki. Mi az ott a kis asztalon? Egy pohár víz? Hohóóó, kis feledékeny szülők…”
Mi volt ez? „Még samponos a hajam…”
Mi történt? „Nyugodt 5 perc se jár a Hero Dad-nek…”
„Nah, ez jó hangos volt, igaz? Állat volt, amikor megragadtam és egy hirtelen mozdulattal lehúztam. Mondjuk egy picit megijedtem. Nyugi, nem vágtam meg magam, de a ruhámat át kell cserélni, mert tiszta víz lett.”
Balázs! Ne! „Korán reggel már csinálod a fesztivált, hát még jó, hogy nem vágtad meg magad.” Na gyere ide. Dávid, megtennéd, hogy ezt összeszeded?
Persze, te intézd csak a gyereket. Nem is tudtam, hogy már innen is eléri a dolgokat.
Jaj anya, úgy szeretem, mikor ölbe veszel! Nagyon szeretlek és olyan rossz, amikor nem látlak! Szuper napunk lesz ma is!
Na ne add elő magad, hogy így mosolyogsz és gagyorászol. Aja? Tényleg azt mondtad Aja? Dávid a gyerek azt mondta Szeretlek Anya! 🙂
