Nincs is annál rosszabb, amikor a gyermek a legbiztosabb eszközhöz nyúl annak érdekében, hogy végre figyeljen rá valaki és elkezd „rosszalkodni”. Lehet, hogy próbálkozott már mással is előtte, igazából ez ilyenkor már teljesen mindegy. Ennél is rosszabb már csak az lehet, amikor el szeretnénk simítani a helyzetet, és kiderül, hogy a párunk és mi magunk egészen másképp látjuk a szituációt, és teljesen különbözőképpen szeretnénk lépni a gyermek fegyelmezésében.
Mit lehet tenni ilyenkor?
Természetesen nem akkor és ott a gyerek feje „felett” kell megbeszélni a stratégiát, nem célszerű akkor részletezni az ellentéteket és kitalálni, hogy hogyan lehet tovább lépni. Viszont minél előbb, a gyerek nélkül kerítsünk alkalmat átbeszélni a következő fontos elemeket:
{adselite}
Melyek azok a nevelési, fegyelmezési elvek, módszerek, amelyekben egyetértünk?
Sokkal egyszerűbb és egyben építő jellegű, ha először azokat az eszközöket gyűjtjük össze, amelyeket mindkét szülő elfogadja. Egy beszélgetés alatt inkább ajánlott ezekre fókuszálni, mint egy vitát nyitni, hogy melyik helyzetben ki mit alkalmazna és a másik miért nem ért azzal egyet.
Derítsük ki, hogy mi áll az egyet nem értésünk hátterében!
Menjünk bele és tárjuk fel, hogy mi áll az adott fegyelmezési mód ellenzése mögött. Legtöbbször az van a háttérben, hogy az adott eszközt gyermekkorunkból nagyon jól ismerjük, és az ebből fakadó ellenzés, esetleg félelem miatt nem vagyunk hajlandók még csak átgondolni sem az alkalmazását. Ha tudjuk, hogy miért ellenzünk valamit, könnyebb módosítani a véleményünket és a közös cél fele elindulni.
Kezdjük kicsiben!
Döntsük el a párunkkal, hogy melyek azok a viselkedési formák, rutinok, amelyeket be kell tartani a gyerekeknek és nem vagyunk hajlandóak „alkudozni” felettük. Ezek általában magukba foglalják a legfontosabb biztonsági szabályokat, mint pl. a bukósisak viselete biciklizés közben vagy más szokásokat, amelyekkel értéket szeretnénk megtanítani a gyerekünknek pl. „kérem”, „köszönöm” szavak használata. Amennyiben ezeket az elvárásokat egységesen közvetítjük a gyerek fele, és mindannyiszor kitartunk mellettük, a gyerek látni fogja, hogy semmi szín alatt nem fog egyik fél sem ebből engedni.
Mit akarunk, hogy tanuljon a gyerek az adott helyzetből?
Bármilyen nevelési helyzet is felmerül, az a legfontosabb nézőpont, hogy mit szeretnénk, milyen következtetést vonjon le belőle a gyerek. Ha ezt a közös nézőpontot tesszük mindenek fölé, akkor ez segít a hangsúlyt azon tartani, hogy mi lesz a gyereknek a legjobb és az egyet nem értés veszít a súlyából. Az válik így fontossá, hogy a gyermek tanuljon a felmerült szituációból, elkövetett hibákból. és a lehető legjobb választással jöjjön ki belőle.
Amennyiben egyénre szabott segítségre lenne szükséged vagy egyszerűen csak magabiztosabb anya szeretnél lenni, keress fel egy első ingyenes beszélgetésre, és írj a hello@anyacoaching.hu címre.
Forrás: positiveparentingsolutions.com
Képek forrása: pinterest.com, www.shutterstock.com
