Imádom az estéket. Amikor mind a négy poronty az ágyában fekszik végre és csend üli meg a lakást. Amikor felsejlik előttem az a száraz vörösbor, amit már napokkal ezelőtt betettem a hűtőbe. Amikor tudom, hogy ez lesz az az este, mikor végre felöltöm a titokban vásárolt mélybordó, spagettipántos szaténhálóinget.
Amikor rádöbbenek, hogy a konyha úgy néz ki, mint egy szakadt bölcsészek lakta egyetemi koliszoba, éppen csak a befőttesüvegben úszó csikkek hiányoznak az enteriőrből.
Oké, a romlandókat bedobálom a hűtőbe, és már bontom is a bort.
Atyaég, az a nyomorult csirke! Mi a francnak olvasztottam ki? Ezzel muszáj valamit kezdenem… Megvan, bepácolom! Majd holnap kisütöm – örvendezek. Hol is az a nagy tál? Hopp, a mosogatógépben… na, gyorsan kikapkodom a tiszta edényeket. Akkor végül is bedobálhatom a koszosokat is, pár perc az egész…
PITTY! – üzenet, nahát, ez Peti a hálóból.
„Mi a fenét csörömpölsz még, gyere lefeküdni! Befejezhetnénk azt a filmet!”
Fotó: Pinterest
Mindjárt, csak felcsutakolom padlóról a ledobált zabkásamaradványokat, mert ez reggelig úgy rákövül, hogy ezzel adjuk el a lakást tíz év múlva.
{adselite}
Hű, holnap csütörtök, még jó, hogy eszembe jutott, össze kell raknom az úszócuccot! Jaj, és Nimródnak megígértem, hogy kiszedem a szöszöket az ovis benti cipőjének a tépőzárjából. Ovi, ovi… mit is nem akartam elfelejteni? A csoportpénz, jaj, de jó, hogy eszembe jutott! Nézzük, van-e elég apró a pénztárcámban.
Mi ez a retek az előszobában? A csizmák! Hogy mennek így reggel oviba? Gyorsan kisuvickolom. Jó ég, a körmöm hogy néz ki, legalább le kéne mosnom a pattogzó lakkot, mint valami lepukkant háziasszony… Na ugye, máris másképp néz ki, ez is énidő végül is, én és az aceton…
Jaj, zsírkréták szanaszét, holnaptól addig nem fekszenek le a kölykök, amíg mindent el nem raktak a helyére. Ma még utoljára összepakolom, reggel ne az legyen Andris első dolga, hogy megeszi őket.
PITTY!
„Figyelj, alig bírom nyitva tartani a szemem, várjalak még?”
Hehe, majd kipattan a szemed, ha meglátod a szaténcsodát. Megyek is, csak becipzározom Luca iskolatáskáját. Fúj, mi ez a kulimász??? Basszus, hányszor mondtam, hogy nem tömködje bele a gyümölcsjoghurtot, hát persze, hogy kiszakadt… Mi ez a nyomtatvány? Jaj, a néptáncos jelentkezési lap, mióta ígérem, hogy kitöltöm… na, ez gyorsan megvan.
Egy gyors zuhany… mi ez a villogás? Ó, dél óta ott rohadnak a mosógépben a ruhák. Na, gyorsan átpakolom a szárítóba. A fürdőjátékokból kinyomkodom a vizet. Hajat is kéne mosni…
Fotó: Pinterest
HRRRRRRR…..ZZZZZZZ…….
Hm, nem is baj, hogy elaludt, alig várom, hogy szunyáljak én is… te jó ég, fél tizenkettő….
– Hahó, ébredj, félórája nyomkodod a szundit! Képzeld, Luca már ébren van, és valami csicsás ruhában járkál.
Bakker, kint hagytam a szaténcsodát!
– Anya, a fürdőben találtam, ugye lehet az enyém? Csinálhatnánk belőle valami jó farsangi jelmezt! Te úgyse hordod…
