30 éves vagyok, és elhagyott a férjem. Egy másik Nő miatt. Egyedül maradtam a 2 gyermekemmel. Köszönöm, most már jobban vagyok. Nem vagyok tökéletes formában, de minden erőmmel próbálom összeszedni magam. Mielőtt azt gondolnád, hogy mekkora szemét, hogy elhagyott egy két gyermekes édesanyát, azt kell, hogy mondjam, NEM AZ! Ketten követtünk el sok hibát, amit, ha tehetnék, máshogy csinálnék. Soha sem gondoltam volna, hogy ez pont velem fog megtörténni, de megtörtént.
Ez a bejegyzés, nem arról fog szólni, hogy milyen szemét a volt férjem, hogy egy másik Nőt szeret – ez egy másik téma lenne-, inkább arról, hogy mit tennék máshogy, hogy a mai napig együtt legyünk, és együtt neveljük a gyermekeinket. Amikor leültünk beszélgetni, kíváncsi voltam, hogy „MIÉRT?”.
Kedves Anyuka, hát íme válaszok, és ha néhány dologban magadra ismersz, változtass, amíg még lehet!
1. „Arra lett volna szükségem, hogy amikor haza érek a munkából, egy boldog feleség várjon a családi fészekben.„ Basszus, valóban… sokszor fogadtam itthon morcosan, és nyűgösen, aminek tulajdonképpen semmi értelme nem volt. Neki pedig, mint mondta, amikor a napi 10 órás munkába hazaért, egy ölelésre, és kedvességre lett volna szüksége tőlem.
2. „Állandóan csak rohangáltál, tetted a dolgod, soha nem ültél le mellém, hogy beszélgessünk.” Sokkal több időt szánnék az együtt töltött időkre: mosogatás, takarítás, vasalás… nem érdekelne. Igen, befeszültem esténként, miután a gyerekeket lefektettem, rám zuhant az a sok minden, amit még meg kellene csinálnom. Időt kellett volna szánnom a férjemre, és a kapcsolatunkra.
3. „Valóban felszedtél néhány kilót, de soha nem hánytorgattam fel ezt neked. Te viszont folyamatosan ezzel jöttél, és én már rohadtul untam. Mondtam, ha ennyire zavar, menj el edzeni… ezen te meg megsértődtél.” Valóban, minden nap elhagyta a számat, a „Nagyon kövér vagyok kijelentés”, és bevallom, hogy sokszor önsajnálatba kezdtem, ahelyett, hogy tettem volna azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
4. „Bántott, hogy látom, neked nem jó a szex. Nem tudtalak kielégíteni, és ez frusztrált.„ Úgy gondolom,ez volt a legnagyobb problémánk. Ellaposodott a szex. A napi rutin, a fáradtság, a 8 év együtt töltött idő után, elfelejtettük felfrissíteni a szexuális életünket. Tipikus, esti 5 perces szexek voltak. Sokszor azon gondolkodtam közben, hogy mi a másnapi teendőm, és vártam, hogy vége legyen. Talán ez volt a legnagyobb hiba. Most, így utólag, bevetném a szexy fehérneműimet, ami talán még soha nem is volt rajtam, vagy egyszerűen csak átadnám magam az élménynek, beszélnék arról, hogy mit is kívánok az ágyban. Most már megértem miért írnak ennyi cikket erről a témáról.
5. „Hova lett az én mindig csinos feleségem?” Bevallom, eltopisodtam. Én, aki mindig körömcipőben topogtam, szép ruhákban, a gyerekek szülése után valahogy egyre több lapos talpú cipőt, kényelmes nagyi bugyikat, tréningnacikat, bő – has eltakarós – pólókat kezdtem felhalmozni, míg nem kiszorították a régi darabokat az életemből. De hová tűnt a nő?! Ki tudja, elszunnyadt odabenn valahol…. Így utólag, egy egészséges harmóniát teremtenék: kényelmes, de csajos ruhákat viselnék. Hiába kényelmes a mami bugyi, kidobálnám őket a fenébe, és csak csinos bugyikat vennék.
6. „Elbeszéltünk egymás mellett.” Konkrétan, és világosan fogalmaznék, nem pedig csak célozgatnék, vagy várnék arra, hogy magától jöjjön rá, mire vágyom. A kommunikációs zavar, a sértődések, és a nem mondok semmit is közrejátszott, hogy elváltunk!
7. „Szükségem lett volna néha, csak Rád.” Gyerekmentes napok; kellett volna, hogy kettesben legyünk! Imádom a gyerekeimet, és soha nem voltunk kettesben 5 éve! Még egy moziba sem mentünk el együtt. Aztán, amikor egy hétvégét együtt tölthettünk, rájöttünk, hogy már nincs is igazán mondanivalónk egymás számára, annyira eltávolodtunk, annyira elhidegültünk egymástól.
8. „Unalmassá váltak az estéink.” A mostani eszemmel, bedobnék a hétköznapokba kreatív dolgokat. Gyertyafény, vacsi, bor, játék stb… nem hagynám, hogy a TV beszívjon bennünket, és ezzel teljen minden este.
9. „Gyengédségre vágytam volna.” Ahogy ő nem kapott, úgy én se kaptam. Teltek a hetek, a hónapok és a végén már el is felejtettem milyen szívből átölelni őt, milyen, amikor valaki megkérdezi, milyen volt a napod, azzal az igazán érdeklődő tekintettel. Persze én elvártam volna tőle. Ezt folyamatosan a szemére is vetettem. Nem csak fizikai gyengédség van, a lelki is épp olyan fontos!
10. „Én nem kértem, hogy feladd önmagad és csak anya légy.” A családnak, a gyerekeimnek szenteltem az életem. Már azt sem tudtam, hogy ki vagyok. Felhagytam a hobbimmal, a szenvedélyemmel, a barátaimat elhanyagoltam, ez egy végzetesen nagy hiba volt! Hiszen ezzel Önmagamat hanyagoltam el.
képek forrás: femina.hu, mno.hu, elixironline.hu
