Pethő Orsolya pszichológus nem ismeretlen a gyermeküket tudatosan és elhivatottan nevelő szülők számára: Kölyökszervíz és Anyaszervíz programja hatékony és hathatós segítséget nyújt a problémával küzdő családoknak. Az Anyaszervíz azoknak az édesanyáknak jött létre, akik a saját önismeretükön keresztül keresik a boldogságot, a harmóniát, és az így szerzett pozitív energiát ki akarják és tudják vetíteni a családjukra is.
A Kölyökszervíz a kicsik nehézségeivel foglalkozik, legyen az magatartási vagy mentális probléma, Magyarországon egyedülálló módon saját környezetében vizsgálva a gyereket, nagyon szorosan bevonva a folyamatba a felnőtteket is. Az együttműködéshez alapfeltétel, hogy a szülők belássák és elfogadják, hogy a gyerek az ő tükörképük, és minden megoldást először magukban kell keresniük, mint ahogy a változások elindulásához is elengedhetetlen az aktív közreműködésük.
Ehhez a programhoz születtek meg a Kölyökszervíz Játékkártyák, amelyek kötetlen és játékos formában hivatottak segíteni a stressz és feszültségoldásban, hatékonyan alkalmazhatóak agresszív viselkedés, önbizalomhiány, engedetlenség, hiszti, testvérféltkenység, vagy akár „csak” a hosszúra nyúlt várakozással járó unalmas órák elűzésére.
- Amikor ellátogatok a családokhoz, ritkán látom azt, hogy szülő és gyerek képes együtt önfeledten játszani. Közösen unatkoznak valami társasjáték, vagy kreativitást fejlesztő tevékenység felett, amiből már öt perc után mindkettőjüknek elege van. Ezeknek a játékoknak közös jellemzője még, hogy csend van, rend, és bonyolult, drága eszközök szükségesek hozzájuk. Ha a kicsiből kibújik a kisördög, és valami örömtelibb elfoglaltságba kezd – rohangálás, kanapén bukfencezés – akkor szinte biztos, hogy akadályokba ütközik. „Nem tudsz normálisan játszani?” – hangzik a kérdés a szülő felől. Nem. A gyerekek többek között azért játszanak, hogy kiadják magukból a napközben felgyülemlett feszültséget, feldolgozzák a bonyolult érzelmi élményeiket.
-
Ha nincs módjuk a felszabadult játékra, engedetlenek, hisztisek, szorongóak lesznek. Az érzelmek feldolgozására nem alkalmasak a „jólnevelt” játékok. Azonban minden jöhet, ami hangos, sok öleléssel, kacagással, rohangálással jár.
De lehet a problémákat játékkal kezelni? A válasz erre az, hogy igen, természetesen, hiszen a játékkal való gyógyítás és probléma felismerés régóta bevett gyakorlat a pszichológiában, amit a szakemberek maguk is a gyerekektől lestek el. Minden érzelmük, fájdalmuk, örömük megjelenik a játékaikban, csak meg kell őket látnunk, fel kell őket ismernünk, és ami még fontosabb: komolyan kell őket vennünk. Minden játék más és más problémára koncentrál: a kardozással az agressziót tanulják meg kordában tartani, a csoporton belüli alá-fölérendeltség kialakulásával és a különböző, általuk hozott szabályok kialakításával az akaraterejüket fejlesztik, a doktornénis játékkal a félelmet és a kiszolgáltatottságot dolgozzák fel – mindegyiknek megvan a létjogosultsága és mindegyik egy-egy különálló, problémás helyzetre fókuszál. A játékban minden érzelem megengedett és lehetséges, és éppen ez az a mechanizmus, ami hatékonnyá teszi a Kölyökszervíz Játékkártyákat.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy fogmosás vagy egy lefekvés miatti veszekedés alkalmával inkább kezdünk el játszani vele. A játékok inkább megelőzésként vagy egy hosszú folyamat elemeként alkalmazhatóak. Minden típusú problémához más elfoglaltságot kínál, 9 kategória köré csoportosítva a feladatokat, legyen az szorongás, agresszió, testvérféltékenység vagy dühkezelési zavar. Az, hogy rossz játékot választunk, nem igazán fordulhat elő, elég, ha odafigyelünk a gyerekre: ha valami nem tetszik neki, rossz érzéseket szül benne, akkor tegyük félre és térjünk vissza rá máskor, a sikert arató feladatokat viszont ismételhetjük rogyásig.
Nekünk leginkább a dühkezelési, feszültség-levezető feladatok jöttek be. A lányom az iskola elkezdésével idegesebb, nyugtalanabb, mint eddig, és látom rajta, hogy ezt nagyon nehezen tudja kezelni. Vagy rosszkedvű és bezárkózik, vagy kitör belőle, és akkor csapkod, dühöng, kiabál, semmi nem jó, az érzéseit pedig még nem tudja olyan komplex módon megfogalmazni, hogy szavakkal ki tudja fejezni. Viszont egy párnacsata alatt ezt nem is kell. Ugye milyen egyszerű, és eszünkbe sem jut: egy vidám, jóízű, kacagós, bolondozós negyed óra, amikor kiélheti az összes dühét és agresszióját, bőven elég ahhoz, hogy eltávolodjon a napi problémától és megnyugodjon. Olyankor pedig már az addig kimondhatatlan sérelmek is sokkal könnyebben felszínre hozhatóak és kezelhetőek. A másik kedvenc a távirányítású robot, aki semmit nem tud csinálni, csak amire utasítják. Egy gyerek, aki egész nap az oviban vagy az iskolapadban ül és utasításokat teljesít, hatalmas élményt kap, ha ő irányíthat, ha ő mondhatja meg, mit csináljon az Anya-robot. Csak legyünk partnerek a mókában, legyenek minél furábbak és viccesebbek a szituációk, 10-15 percnyi játék elég ahhoz, hogy sokkal simábban menjen az esti rutin és ne legyen harc minden kötelesség teljesítéséből. Vagy ott kérdezz-felelek játék. Mindannyian tudjuk, hogy a „- Mi volt ma a suliban?„– kérdésre általában unott vállvonogatás a felelet, hiszen hogyan is lehetne egy ilyen kérdésre adekvát választ adni? Hát akkor kérdezek máshogy! Nem általánosságokat, hanem konkrétumokat: – Mi volt ma a legundorítóbb dolog, amit láttál? – Mi volt az, ami ma a legnagyobb örömöt okozta? Közben folyamatosan mesélek a saját napomról, a saját élményeimről, a jó dolgokról és a bosszúságról egyaránt, aminek eredményeképp ő is megnyílik és már saját magától folytatja a napi élménybeszámolót. Közben pedig épül a bizalom is közöttünk, hiszen látja és értékeli, ha nem is tudatosan, hogy bízom benne, hogy bevonom az életembe, hogy megbeszélem vele a problémáimat és az örömeimet. Apró kis trükkök ezek, de működnek.
A kártyák főként az ovis korosztályt célozzák meg, de egyes feladatokat már bölcsisekkel is elvégezhetünk, míg más feladatok akár a kisiskolás kor végéig élvezetesek maradhatnak. Semmiképp ne gondoljunk merev szabályokkal rendelkező, csendben alkalmazható játékokra, annál inkább sok-sok bolondozásra, hancúrozásra, ölelkezésre, pontosan olyan aktív és sok mozgással járó feladatokra, amelyek képesek levezetni a felgyülemlett feszültségeket és segítenek feldolgozni a nehezen kezelhető érzelmeket. Nyugodtan bízzuk rá magunkat a gyerekre: azok a feladatok fognak neki tetszeni, amivel kapcsolatban tudat alatt érzi, hogy neki is „dolga van”. És miután a problémák soha nem önmagukban, mintegy L’art pour l’art merülnek fel, így a játékok is átjárhatóak, kombinálhatóak, bátran és szabadon lehet velük kísérletezni.
A kártyákat bátran ajánljuk mindenkinek, de használatukhoz elsődlegesen fontos szempont, hogy a szülő higgyen a hatásmechanizmusukban. Ha felnőttként azt gondoljuk, hogy játszani csöndben kell, hogy az érzelmek kifejezése nem fontos, akik szerint a büntetés és a fegyelmezés az egzakt módszer a gyereknevelésben, azoknak nem fognak segíteni. De ha elhisszük, hogy a játék a legrövidebb és a leghatékonyabb út arra, hogy kapcsolatot teremtsünk, hogy őszinte érzéseket reprodukáljunk és váltsunk ki, hogy kialakítsunk egy meghitt, bensőséges, bizalmas légkört a gyerekünkkel, amiben bátran kiadhatja a frusztrációját, titkait, nehézségeit, akkor óriási segítséget és támogatást kaphatunk a használatukkal. Azok, akik kipróbálták, egyöntetűen állítják, hogy minden egyes feladat elvégzése után javul a kapcsolat, oldódik a stressz, türelmesebbek egymással így sokkal egyszerűbb leküzdeni a triviális, mindennapi gondokat.
Mi felnőttek legyünk bátrak használni őket, kiadni magunkat a gyereknek, sőt, merjünk mi magunk is újra gyerekek lenni, hülyéskedni, levetkőzni az autokrata hozzáállásunkat, merjünk nevetni velük, merjünk bohócot csinálni magunkból: ezzel nem a szülői tekintélyünket romboljuk, épp ellenkezőleg: olyan mély, bizalmi kapcsolatot építhetünk ki általa, ami egy egész életen át elkísér.
A kártyákat megrendelhetitek Pethő Orsi honlapján, a kölyökszerviz.hu weboldalon, ahol további sok hasznos tanácsot is kaphattok gyereknevelés témakörben, illetve akár személyes konzultációt is kérhettek.
