Nem egyszerű második gyereknek lenni. Illetve nem is tudom… Az elsőt becsomagoljuk az anyai aggódásba, óvjuk, védjük a széltől is, beleadjuk az összes bizonytalanságunkat, kétségünket, félelmünket. A második viszont már a rutinba érkezik, tapasztaltan vesszük kézbe, csípőből reagálunk a vészhelyzetekre és a legnagyobb természetességgel oldjuk meg őket.

{adselite}

Lássuk a legjellemzőbb különbségeket!

Az első és a második gyerek:

1. Nő a gyerek

Az elsőnél napra, órára pontos naplót vezetsz, beírod a fontos és teljesen lényegtelen eseményeket, első fog, első láz, első tüsszentés, első lépés, első bili, első, első, első…. Naponta méred, minden deka súlyveszteség után kétségbeesel , minden tüsszentés után hívod a gyerekorvost. Minden új tevékenység után bőszen hasonlítod össze a szomszéd gyerekével, rettegve attól, hogy valamivel el van maradva a többiekhez képest. Havonta megemlékeztek a születésnapjáról, napra pontosan meg tudtad mondani, mennyi idős a gyerek. A másodiknál akkor veszed észre a kibújt fogakat, amikor szoptatásnál határozott harapással jelzi, hogy itten bizony történt valami. Az orvosi vizsgálatnál csípőből bemondod az első születési dátumát, improvizálsz, ha megkérdezik, mi volt az első szava (ki emlékszik már arra, valószínű épp veszekedtél a naggyal, mikor elhangzott) és zavarodban rávágod, hogy dezoxiribonukleinsav. Mérni akkor méred, mikor észrevétlenül felmászik mögéd a mérlegre és egy pillanatra infarktust kapsz, hogy hogy a fenébe lettél 3 nap alatt 5 kilóval nehezebb.

2. Időhurok

Az első mellett semmire nincs időd. Bár csak egy ici-pici, bebugyolált csomag a kanapén, aki naphosszat meg sem mozdul, még sincs időd semmire: fél perc alatt zuhanyzol, ugyanennyi idő töltesz a wc-n, nyitott ajtónál, a hajmosást heteken át tolod, mindig másnapra. Soha sincs tiszta ruhád, aludni állva, a konyhában, rántáskavarás közben tudsz.  Aztán megszületik a második, és meglepetten tapasztalod, hogy minden működik. Kimostál, kiteregettél, főztél, megetetted a kicsit, játszottál a naggyal, volt időtök kirándulni, telefonon beszélgettél a barátnőddel….. nem is érted, hogy vagy képes mindent elintézni. Lehet, hogy nem pont határidőre és lehet, hogy nem 100%-osan, de valahogy minden megy a maga útján, hiszen megtanultad beosztani az idődet, priorizálni a feladataidat, és ami a legfontosabb, elengedni a lelkiismeret furdalást az el nem végzett teendők miatt.

3. Az öltözködés

Az első gyerek csupa csilli-villi csillogás. Új rugdalozó, vagyonokért vásárolt kisruha, kisszoknya, cuki virágos fejpánt a (nem is létező) hajába. A legkisebb folt után átöltöztetted és büszkén hordoztad köbe, hogy mindenki lássa a tökéletesen harmonizáló outfitjét. Na, pontosan ezeket a ruhákat hordja most a második gyereked, akár fiú, akár lány. Új ruhát ezer éve nem vettél, maximum örököltél, de valahogy észre sem veszed, hogy foltos, kinyúlt és leharcolt rajta a nadrág, mert nem is érdekel, ezernyi fontosabb dolgod is van annál, hogy a gyerek nem nagyestélyiben parádézik a játszin, így is kifolyik a sok ruha a szennyes tartóból, ha egész nap menne a mosógép, akkor sem végeznél az összes gönccel. Ennek a stádiumnak a mélypontja pedig az, amikor ugyan ennek a szennyestartónak az aljáról kiráncigálod a gyerek leharcolt, szakadt kedvenc pólóját, mert ő PONT AZT akarja felvenni és bármit megtennél, csak csendben maradjon.

4. Gyerek a lakásban

Az elsőnek megvettél mindent, amit csak megláttál. Több fejlesztő játéka van 3 hónaposan (olyan is, ami majd 10 év múlva lesz jó…) mint a sarki játékboltban, utazóágy, pihenőszék, mózes, cumimelegítő, fertőtlenítők, csillogó, villogó toronyóra lánccal, bababiztos kivitelben. A lakásod úgy néz ki, mint egy felrobbantott raktár, a folyosón csak élével tudsz közlekedni és meg sem lepődsz, ha két napig nem látod a macskát a rumliban. A másodiknál már erőteljesen szelektálsz, csak a legindokoltabb esetben veszel új dolgokat, inkább csak újabb és újabb dobozokat, amibe megpróbálod elrejteni a játékokat, de valljuk be, nagyon nehéz ám, ha te pakolod be balról, a gyerekek meg szimultán pakolják ki jobbról. Add fel, 20-25 röpke év, elköltöznek, és már állhatsz is neki a takarításnak. Az elsőnél megveszel minden biztonsági felszerelést, élvédőt, sarokvédőt, konnektor védőt, biztonsági rácsot és mindet fel is szereled. A másodiknál már nem arra figyelsz, hogy le ne essen a lépcsőn, hanem arra, hogy lehetőleg a nagy ne verje fejbe a kockáival, amiért lerombolta a tornyát, a sarokvédőket már rég lepiszkálta ugyanez a nagyobb gyerek, és valahol a játékai között kallódik, de nincs energiád áttúrni a dobozt, hogy megkeresd. A biztonsági rács ugyan még megvan, de már hónapok óta nem zártad be, a fene sem fogja percenként nyitni-zárni.

5. Beteg a gyerek

Az első gyereknek esélye sincs a betegségekkel szemben, annyit sterilizálsz és fertőtlenítesz a lakásban, hogy szemed sem rebbenne, ha beállítana egy orvos csoport, hogy elvégezzen egy szívműtétet a konyhaasztalodon. Ha folyik az orra, orvosnál vagy, ha leesik a hintáról, rohansz az ügyeletre. A második gyereknél már az is büszkeséggel tölt el, hogy nem felejted el a kötelező oltások időpontjait és a legcsúnyább sérülésre is a bibipuszi az első gyógymódod… ami az esetek nagy részében működik is.

6. A hiszti

Az elsőnél előtúrsz mindent az agyad legtávolabbi zugából, az okos könyveket, a szakemberek tanácsait, megpróbálod ezeket követni, kiakadsz, ha semmi nem működik, magadat hibáztatod és ostorozod, hogy mit rontottál el, miért nem vagy hatással a saját gyerekedre? A másodikat otthagyod, majd szól, ha befejezte.

kép forrás: bluehousefotos.blogspot.hu, blog.hannamac.com, mensagenscomamor.com