Egy rémálom tud lenni a hajmosás és a hajvágás a lurkóknál. De tudunk rá megoldást!
Minden korszakunknak megvan a mumusa. Vannak versenyzők, akik egész életünkben jelentkeznek erre a címre, lásd fogorvos, vannak akik csak pár éven át ijesztgetnek bennünket. Biztos vagyok benne, ha gyereket akarunk ijesztgetni, nem az adóellenőr lesz az első ami eszünkbe jut, de nem is a nőgyógyász. Az viszont biztos, hogy bár felnőtt korban is vannak helyzetek amikor legszívesebben eliszkolnánk, de a gyermekkor, azon belül is a legfiatalabb évek, bővelkednek a rémisztő helyzetekkel. Ilyenkor még lelkünk nehezebben gyűri le félelmeit, lelkünk nem elég acélos.
Ugyanúgy, ahogy az állatvilágban, ez a felfedezés, a kutakodás korszaka. Az újdonság, az idegen, lehet félelmetes, ijesztő. De ugyanúgy lehet kibontatlan ajándék, varázslatos, ahol a lurkó fel-alá trappolva fedezi fel a világot. Csak a szülőn múlik, melyik utat járja be a gyerek. És ez az útválasztás végigkíséri egész életében. Egyes felnőttek negyvenes éveikben is félve fedeznek fel új dolgokat, mások gyermeki örömmel vetik bele magukat minden idegenbe. Igen, a pszichológus közhely itt is megállja a helyét, minden a gyerekkorból ered.
Gyermekkori trauma
Sok szülő elköveti a hibát, hogy ezekkel a mumusokkal neveli a gyermeket. Ha nem vigyázol jön a doktorbácsi, a fogorvos, a rém, a gonosz ember. Nagyon nagy hiba. Ezzel ugyan nyerünk egy kis időt, a gyerek nem visong szombat délután, nem rendez jelenetet a bevásárlóközpont közepén, de egy életen át rögzülhet a félelem. Az orvos a barátunk, vigyáz az egészségünkre, legfőbb kincsünkre. Ezt mindannyian tudjuk felnőtt fejjel. De a gyermekkorban rögzült félsz az, ami miatt nem járunk szűrésre, és foghúzás minden rendelés. Pedig a foghúzás lehetne félévente elkövetett látogatás is a fogorvosnál, amikor dicséretet kapunk, nem gyökérkezelést. Ehhez nem kellene más, csak egy megbízható fogorvos, meg persze hogy ne félve menjünk minden ellenőrzésre. Ez pedig azon múlik, gyermekkorban milyen viszonyt alakít ki a szülő a fogorvossal, orvossal.
{adselite}
Hasonló mumus a fodrász is. Aki mosott vagy vágott már gyereknek hajat, tudja miről beszélek. Jön a sírás, hiszti, menekülés, kínlódás az egész. Meglepően hangzik, de ez gyermekkorban felér egy csonkolással. Elvesznek tőlünk valamit, ami a miénk, hozzánk tartozik. Levágják hajunk, körmünk. A sampon csíp, a víz belefolyik a fülünkbe, szemünkbe, hideg, kellemetlen, rossz, nem kell, menekülés. Ekkor megvillan az olló, hideg, éles, fémes eszköz, kész horrorshow. Szerencsére ennek nem kell így lenni, nem kell mást tennünk, csak beleképzeljük magunkat gyermekünk helyébe – empátiaharcosok előre, és kizárunk minden lehetséges kellemetlen élményt. A víz langyos, kellemesen simogató. Akárcsak kezünk, óvatosan mossuk, masszírozzuk a fejbőrt. Ahogy felnőtt korban is kész felüdülés tud lenni egy hajmosás, gyermekkorban sincs ez másképp. A sampon illata ne legyen hivalkodó és erős, szúró illat helyett legyen visszafogott és lágy. Ha szembe menne véletlen – bár hódít a vámpírdivat – a gyerek ne nézzen ránk vörös, vérben forgó szemekkel, hagyjuk meg ezt a Twilight rajongóknak. A vágást pedig bízzuk szakemberre. Hála isten felismerték, hogy ahogy van gyermekfogászat, vagy gyermekorvos, úgy van gyermekfodrászat is, Tincses-sziget móka. Mások az igényei egy gyermeknek, mint egy felnőttnek. A környezet inkább hasonlít egy játszóházhoz, vagy óvodához, mint fodrászathoz. A székek nem magasak, nem felnőttesek, hanem kisautós kisemberesek. A fodrász fel van készülve a szokásos kezdeti tortúrára, az évek alatt megkapta a sebesüléssel járó érdemrendet a gyerekekkel folytatott harcokban, tudja hogyan kezelje a kényes helyzeteket. És ami a legfőbb, egy hosszútávú kapcsolatot alakít ki a gyerekkel, ahol felépít egy bizalmi viszonyt a “pácienssel”, ne rémálom legyen a találka, hanem játékos szórakozás. Miért is ne lehetne az? Sok gyerek, játék, színes fodrászszékek, óvatos, mosolygós fodrásszal az olló mögött.
Csak ne feledjük, nem mumussal kell fegyelmeznünk. Nem negatív érzésekkel kell ijesztgetnünk a gyereket, éppen ellenkezőleg, a pozitív érzésekre kell hatnunk, azt kell használnunk. Nem az a helyes, amikor rossz cselekedetre rossz cselekmény a kapcsolt érzés, hanem amikor jó cselekedethez jó érzéseket rendelünk. Bár fantazmának hangozhat, de nem az: ha okosan terelgetjük a helyzetet, talán egyszer az is elhangozhat a szánkból, ha jól viselkedsz, elmegyünk a fodrászhoz.
