Eljött a szeptember, az ovikezdés, iskolakezdés ideje. Hatalmas változást hoz ez sok család életében. Ha dolgoztál a nyár folyamán, mert már nem vagy otthon kistestvérrel, egy picit csak könnyebb volt a napi rutin, mint a mostani hétköznapokban.
Sikerült már visszaállnod? Vagy előfordul, hogy otthon marad az úszócucc, a kulacs, valamelyik füzet?… Reggel nehezen tudtál felkelni, és miattad késett el a gyerek a suliból? Esetleg nem tartasz még az ovikezdésnél, hanem a bölcsibe szoktatod be éppen a kislányod, kisfiad. És nem elég ez a hatalmas lépés, hanem még vádolod is magad, hogy nem maradsz vele tovább otthon? Vagy a bölcsis kezdés még távol van, most született kisbabád? Biztos, hogy „találsz” valamit, amivel vádolod magad. Azon gondolkodsz, hogy vajon elég jól gondozod-e az újszülöttedet, vagy ha már van nagyobb testvér, akkor azon, hogy elég időt fordítasz-e rá, hogy ne alakuljon ki féltékenység benne.
Ismerősek a fenti helyzetek? Sorolhatnám a végtelenségig, valójában az anyai (szülői) bűntudat attól a perctől kezdve bennünk van, ahogy meglátjuk a pozitív terhességi tesztet. Hirtelen minden kérdés körülbelül tíz újat vet fel: biztosan megihatom-e a szokásos reggeli kávémat vagy megihatok-e egy fél pohár bort a vacsorához…
Szóval nem vagy ezzel egyedül, a bűntudat senkit nem kerül el, aki szülő. Pedig ez nem egy kellemes érzés, sokkal nyugodtabb életet élhetnénk, ha éjjel nem riadnánk arra fel például, hogy hogy is tudtuk lekésni a gyermekünk ovis szereplését…
A bűntudat érzésével egyszerre leszünk szomorúak, frusztráltak vagy akár dühösek is. És ez nem elég, ha nem figyelünk oda, akkor nemcsak magunkra leszünk dühösek, hanem arra a személyre is, aki még érintett a fájdalmunkban. A szülői bűntudat leginkább abból fakad, hogy a hibákat, elmulasztott dolgokat helyezzük előtérbe, ahelyett, hogy azt tudatosítanánk magunkban, hogy mennyi mindent jól csinálunk a baba vagy a nagyobb gyermekünk körül, és milyen erős a kapcsolatunk vele. Azt sulykoljuk magunkba, hogy a legjobb, amit kihoztunk magunkból nem elég, hanem még többet, még jobban kellene.
Egy neves amerikai szakember, Mia Redrick, hétköznapi tanácsai következnek, melyekből könnyedén lehet párat választani. Gondold át, melyekkel tudod kiiktatni ezt a negatív érzést az életedből, döntsél a változás mellett és tudatosan tarts ki azok mellett a gondolatok mellett, melyek megnyugtatnak és „feloldoznak”:
- Légy realista! Értsd meg végre, hogy a szülőnek illetve tökéletesnek lenni két teljesen különböző fogalom. Fogadd el, hogy akaratodon kívül csúsznak be hibák, melyeket bátran felvállalhatsz gyermekeid előtt is.
- Ne vádold magad! Hidd el, hogy elég, amennyit legjobb tudásod szerint nyújtani tudsz. Hagyd abba a hasonlítgatást, teljesen mindegy, hogy milyenek az osztálytársak szülei vagy a szomszédok. Ne foglalkozz más életével, más sztorijával, éld a saját és családod életét, és tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy nyugalomban teljenek a napjaitok.
- Vedd fel a Szuperanyu köpönyeged! Légy biztos benne, hogy ehhez az egyetlen feltétel az anyai szeretet, amit egyedül Te tudsz nyújtani a gyermekednek.
- Nevess! Ha elkövetsz valamilyen hibát, próbálj nevetni rajta, oldd a feszültségedet.
- Maradj pozitív! Arra fókuszálj, amit jól végzel, amivel elégedett vagy, amiből ki tudod hozni a legtöbbet. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd magadtól, hogy mit nem csinálsz jól, azt a kérdést tedd fel, hogy „Mit csinálok jól?” És ezt ne csak magadtól kérdezd meg, hanem a gyermekedtől is. Meglepő válaszokat fogsz kapni és rá fogsz jönni, hogy sokkal hosszabb a sor, mint hitted.
- Az apróságokat engedd el! Könnyen lehet, hogy saját magad legnagyobb kritikusa vagy és olyan dolgokon rágódsz vagy vádolod magad velük, amiket más észre sem vesz. Ne emészd magad apróságokkal, inkább töltsd meg őket pozitív töltettel és motiváld magad a változásra velük.
- Keress egy támogató csoportot! Keress egy baba-mama csoportot, egy anyaklubot, ahol rendszeres beszélgetésekkel tudsz töltődni. Ahol támogatjátok egymást, felismered, hogy nem vagy egyedül ezekkel az elakadásokkal, és ahol ítéletek nélkül meg tudjátok beszélni ezeket a kérdéseket.
Az anyai bűntudat természetes következménye annak, hogy mindent a legjobban akarsz végezni a számodra legfontosabb személyek életében, de ez nem mindig sikerül. Ha vannak olyan dolgok, akiket másképp szerettél volna csinálni, akkor is bocsáss meg magadnak, gondold át, hogy hasznodra van-e a bűntudat érzése bármilyen módon is, jobban anyának érzed-e magad attól, hogy ezzel a gondolattal élsz. Használd az elkövetett hibát emlékeztetőként, hogy másképp tegyél valamit, és hogy legközelebb elégedett legyél. Fogadd meg a fenti tanácsokat, engedd el ezt a terhet és sokkal boldogabb leszel az életedben, az anyaságodban.
Ha további kérdéseid merülnének fel, vagy egyszerűen csak magabiztosabb anya szeretnél lenni, látogass el a www.anyacoaching.hu oldalra.
Forrás:
http://www.huffingtonpost.com/mia-redrick/Képek forrása:
conversationswithmymother.com, buildingontheword.org, babyclub.asda.com
