Miért kell rosszul éreznem magam az óvónők előtt, ha az öt éves fiam gonosz királynő akar lenni a Hófehérkéből? Nem értem, komolyan! Hiszen erre való a farsang, hogy a gyerekek bárminek beöltözzenek. Mi alapján lehet egy ovis kisállat, de más nemű karakter nem?
Anyaként számomra az az egyik legfontosabb, hogy a gyermekeim semmit se fojtsanak el magukban. A fiam esetében ez a szoknya, hajpánt és hajcsat viselését jelenti. Ezeket javarészt otthon teheti meg, de volt már példa arra is, hogy Elza jelmezben kísért el a boltba. Egészen kicsi kora óta rajong a hercegnőkért, mindig babát kér az ajándékozós alkalmakra, de mellette tisztában van azzal, hogy ő fiú, épp csak nehezen érti, miért nem mehet virágos hajpántban az oviba.
Farsangkor mindig nagy támogatással fordulok irányukba, „Legyetek azok, amik csak akartok!”, hiszen ilyenkor valóban mindent lehet, ezért is szuper ez az ünnep. A tavalyi előtt félve kérdezte meg tőlem a fiam, hogy lehetne e az egyik kedvenc meseszereplője, Hófehérke mostohája. Nagyon sajnáltam akkor, mert bár én egyből rávágtam, hogy persze kincsem, ő tartott az óvónők reakciójától.
Szuper jelmezt készítettem neki, korona és smink is járt hozzá, meg egy piros alma. Nagyon örült és még egy kis szövegrészt is begyakorolt, hogy teljesen át tudjon lényegülni, de reggel, amikor az ovi öltözőjében ráadtam a jelmezt, megint előjött belőle a félsz. Támogatóan bekísértem a terembe, és amikor az óvónő meglepően fogadta a fiamat, némi szúrós tekintettel jeleztem, hogy egy rossz szó, és kénytelen leszek jelmez nélkül is anyatigrissé változni. Hatott.
{adselite}
Miért kell így hozzáállni, miért nem lehet elfogadni, ha valaki másként gondolkodik?
Én nem akarom, hogy a gyerekeim csiszolt kockákká változzanak, és ezért bármire képes vagyok és leszek is!
Idén a már hat évesem fekete pók lesz. Ezt is ő akarta, épp úgy, ahogy a női karaktert, hiszen az ő számára mind csak jelmez, mind csak egy szerep, amit magára ölt fél napig.
