A gyereknevelés kemény dió. Ott állunk, hogy jutalmazva kellene nevelni, de a társadalom a mai napig elfogadó a durvább fegyelmezési módszerekkel kapcsolatban, melyek egy ideig, vagy látszólag bevállnak. Miért is rossz, ha például kiabálsz a gyerekkel?
{adselite}
4 fegyelmezési hiba, amit elkövethetsz:
Kiabálás
A gyerek megijed tőle, így lehet, hogy hirtelen berohan a szobájába és gyorsan elkezd összepakolni, de egy idővel már immunissá válik rá és semmit sem érünk el vele. Hiszti esetén pedig olajat öntünk a tűzre. A kiabálással nem csupán a gyermeket, hanem saját magunkat is egy rendkívül negatív lelkiállapotba jutattjuk, ami gátolni fogja, hogy konstruktív megoldást találjunk.
Nem mellékesen olyan „problémamegoldó” példát mutatunk a gyermekünk számára, mely szinte egyből átragad rá, így ne csodálkozzunk, ha ő is kiabálni fog velünk, vagy másokkal.
Természetesen mindenkinél van az a határ, amikor nem lát más megoldást a feszültség levezetésére. Ilyenkor a gyerekkel való kiabálás helyett kezdjünk el hangosan énekelni, vagy számoljunk el magunkban tízig, menjünk át a másik szobába és engedjük magunknak hogy valamelyest megnyugodjunk.
Testi fenyítés
Ide tartozik a fenékre csapás, a megrángatás, a pofon, a kézrecsapás és a verés. Az előzőhöz hasonlóan fog lecsapódni a gyerekben; egy idő után már nem fog hatni, vagy épp több kell, hogy elérjük a célt, illetve ezt a példát fogja ő is alkalmazni. A bántalmazás egyébként súlyosan rombolja a saját testével szemben éppen kialakuló szuverenitást is.
Arról, hogy miként éli meg a verést egy gyerek, már korábban írt egy olvasónk, olvasd el ITT.
Sötétbe zárás
A büntetés ezen fajtája – mikor bezárjuk egy helyiségbe, ahol nem kapcsolunk villanyt -, az egyik leginkább léleksértő módszer. „Rossz voltál, ezért büntetésből be kell menned a fürdőszobába gondolkodni” Egy pár éves, vagy valamivel nagyobb gyerek sem fog gondolkodni a sötétben, csak félni. Szorongóvá válik, és tele lesz félelemmel.
Negatív minősítés
„Hülye vagy, buta vagy, béna vagy, ügyetlen vagy…” A gyermek elsősorban abból építi fel az önmagáról alkotott képét, amit tőlünk, szülőktől hall. Amennyiben mi a tettei helyett, őt magát minősítjük le, úgy egy idő után valóban ehiszi, hogy ő ügyetlen, és eszerint fog működni, ergo tényleg ügyetlenné válik.
Egyszerű elkerülni a rossz módszereket; gondoljunk bele, hogy nekünk milyen érzés lenne, ha azt kapnánk, amit a gyermekünknek adunk nevelés címszóval.
A türelem, az idő- és energiabefektetés mindig kifizetődik. A jutalmazva nevelésről már írtunk, ITT elolvashatod ezt a szuper motiváló módszert.