Az élet egy 2 évessel a világ legszórakoztatóbb dolga, mármint ha élvezed az őrült kanyarokkal teli hullámvasutazást. Az egyik pillanatban a világ legaranyosabb tündére, a másikban már egy dühöngő kis fúria, ehhez a változáshoz pedig adott esetben nem is kell egyéb, mint például egy sárga pohárban kapott tea, mikor ő kéket szeretett volna.

{adselite}

A 2 éves gyermek

Szociális fejlődés

Mert igényekkel és érzésekkel el van látva, rendesen. Óriási viharok tombolnak a lelkében, hiszen előtte a szép, nagy világ, erre jönnek a felnőttek és folyamatosan korlátokat állítanak. Ahelyett, hogy örülnének, hogy sikerült felmászni a kerítés legmagasabb pontjára, inkább odalent sápítoznak kéztördelve, hogy azonnal másszon le! Soha nem játszhatnak a legizgibbdolgokkal, mindig le kell feküdni, mikor legizgalmasabb a játék, mindig fogat kell mosni lefekvés előtt és egyébként is … szegények soha nem tehetik azt, amit igazából szeretnének. És a felháborodásuknak minden alkalommal hangot is adnak, legyen az egy zsúfolt bevásárlóközpont, orvosi rendelő, tömött busz, vagy egyszerűen az zebra közepe, bárhol képesek úgy visítani, mint egy megvadult kismalac. Persze ezek a hisztik szükségesek és fontosak, építik a személyiségüket, erősítik az önállóságukat, segítik a szülőről való leválás folyamatát, de ez valahogy soha nem jut az eszünkbe, mikor a közérten át húzzuk a kezénél fogva a kétségbeesett fejjel bömbölő gyerekünket, egész picire összehúzva magunkat a rosszalló tekintetek kereszttüzében, magunk elé mormogva, hogy ez itten nem is a mi gyerekünk, itt találtuk a káposzták között. Szóval, amíg a gyereknek a fejlődés, addig a szülőnek a túlélés korszaka ez.

Már nagyon sok, 200-400 szót ismer, szinte mindent megért és nagyon ügyesen válaszol is. Egyre több kifejezést használ, egyszerű, de többtagú mondatokban is ki tudja magát fejezni. Sokat halandzsázik, mondaton belül is, egy-egy ismeretlen kifejezést a saját maga által alkotott szóval helyettesítve. Annyira siet és annyi mondanivalója van, hogy néha bizony összeakadnak a dolgok: hol a nyelve botlik meg egy bonyolultabb szónál, hol a mondatok csúsznak egybe, mert egyszerre négy féle dologról akar beszélni. Ismeri a nevét, a testrészeit, a szülei nevét, az ismerős dolgokat felismeri, beazonosítja, és teljes természetességgel nevezi őket a nevükön.

Jó megfigyelő, éles szeme minden lényegtelen dolgot észrevesz, és megállás nélkül teszi fel a legváratlanabb kérdéseket. A válaszokat nem érdemes elsumákolni, mert még ezerszer fel fogja tenni a kérdést, tudásszomja ugyanis kielégíthetetlen, nem fogja feladni, amíg meg nem kapja a megfelelő magyarázatot.  Nagyon türelmetlen, soha, semmire nem tud várni, minden azonnal kell,  a tudás ugyan úgy, mint a kézzel fogható dolgok. Nehezen tudja magát visszafogni, nem igazán zavarja, hogy mással vagyunk elfoglalva vagy éppen beszélgetünk, praktikus komoly következetességgel megtanítani arra, hogy ne kiabáljon bele a beszélgetésekbe, hanem várja meg, amíg befejezzük a mondatot.

Gyerekekkel eljátszik, de a kompromisszumok még nem mennek, sok a vita és sírás, ezekbe próbáljunk minél később beavatkozni, az esetek nagy részében maguk között elrendezik a vitás szituációkat, csak a fizikai atrocitásokat akadályozzuk meg. Persze, ha segítséget kér, vagy vigaszra vágyik, soha ne utasítsuk el. Már megkülönbözteti a fiúkat és a lányokat, ez a kontaktusteremtésben és a játékokban is tetten érhető.
Ha most kellene szakmát választania, biztosan raktáros lenne: mindent csoportosít, kategorizál, dobozokba rendez, szín, méret, szám szerint. Előkerülhetnek a bonyolultabb puzzlek és kirakók, a hosszabb mesekönyvek, ugyanis egyre tovább tud koncentrálni és elfoglalni magát egy-egy tevékenységgel.

Az érzelmi világa nagyon instabil, egyre érettebb és értelmesebb, ehhez mérten egyre több kérdés fogalmazódik meg benne, sok válasz és információ keresi a helyét a lelkében, nehéz ezeket rendbe tenni. Erőteljesen feszegeti a határokat, nagyon is tudatosan próbálja átlépni őket, megtalálva a legvégső pontot, ahol lavírozhat a zavarosban. Már nagyon sok mindent ismer a világból, de tudása még hiányos, ezeket a réseket többnyire az élénk fantáziájának gyümölcsei töltik meg. Realitás érzéke fejletlen, de képzelete erős, így gyakran támadnak félelmei, szörnyektől, sötéttől, egyedülléttől, szellemektől. Ilyenkor ne hagyjuk magára, beszélgessünk vele, segítsünk leküzdeni ezeket a félelmeket, bátorítsuk és erősítsük a támogatásunkkal és soha ne nevessük ki, vegyük komolyan az érzéseit. Segíthetnek a közös mesélések, szerepjátékok, plüssökkel, babákkal, aminek során „elmeséli” és kijátssza magából a félelmetes dolgokat.

A 2 éves gyerek fizikai fejlődése

A fizikai fejlődése éppen nagyon intenzív szakaszban van, hatalmasat nőtt, és jó esetben ehhez mérten hatalmas étvággyal is rendelkezik. Egyensúlyérzéke, mozgáskoordinációja jól fejlett, ügyesen fut, lépcsőzik, motorozik, hintázik, csúszdázik. Finom motorikus képességei is egyre jobbak, ügyesen fogja a ceruzát, elfordítja a zárban kulcsot, felszedegeti a földről az apró gyöngyöket, egyedül veszi fel a pólóját, nadrágját. Látása, hallása teljes. Ügyesen mos fogat és kezet, de ezeket azért még ellenőrizzük, a fogaknál pedig dolgozzunk utána. Nagyjából 2,5 éves korra kibújnak a tejfogai, akkor érdemes egy fogászati szűrésre elmenni, egyrészt a kontroll miatt, másrészt nem árt, ha olyan helyzetben ismerkedik meg a gyerek a fogorvossal, amikor nem történik semmi fájdalmas dolog. Éjjel 10-12 órát, nappal jó esetben 1-2 órát alszik. Bár valószínűleg minden alkalommal megpróbálkozik a tiltakozással, de azért próbáljuk altatni napközben, ameddig csak lehet.

Sor kerül a két éves kontrollvizsgálatra is. Ilyenkor vizsgálják a súlyt, a testhosszt, a fej és mellkas körfogatot, a fejlődési állapotát, a tápláltság szintjét, külső fizikális vizsgálattal. Ellenőrzik a motoros, mentális, pszichés és szociális fejlettségét, az érzékszervek működését, a beszédfejlődést. Vizsgálják a mozgásszervi állapotát, a láb boltozatának statikusságát, a gerincet. A fiúknál ellenőrzik a herék állapotát.

Szóval a gyereked 2 éves lett. Eljön az ideje a bölcsinek, a rendszeres közösségi életnek, ez mindig nagyon nehéz… mármint nekünk, szülőknek. Ne izgulj, a gyerekek nagyon jól veszik ezt az akadályt, szeretnek a kortársaikkal lenni, szükségük is van arra, hogy hasonló korú közösségben szocializálódjanak, barátaik legyenek, harcoljanak, megvívják a kis csatáikat… csak a mi szívünk szakad meg, amiért vége a két évig tartó szimbiózisnak, amikor csak te és csak ő léteztetek, együtt. Igen, ez nehéz, de most majd jön egy új korszak, új élményekkel, kihívásokkal, vágyakkal, tervekkel, rengeteg nevetéssel, sok-sok új tudással, fejlődéssel, álljatok neki pozitívan és élvezzétek az előttetek álló sok-sok évet.

forrás kép: lejeune.bookoo.com, verywell.com