A 20 hónapos gyerek igazi örökmozgó, anya legyen a talpán a lépést tud vele tartani.

 {adselite}

A 20 hónapos gyermek játék- és mozgásfejlődése

Mint egy kis felhúzós játék, elesik és rögtön fel is pattan, hogy tovább szaladjon. A futás már nagyon magabiztosan megy, bár néha nagyobb az önbizalma, mint kellene, kicsit összekeverednek a lábak és orra esik, de kis vigasztalás után már megy is tovább. Felfelé váltott lábbal lépcsőzik, lefelé még egymás mellé lépve, kapaszkodva. Mozgásigénye hatalmas, főként a nagymozgásos, rohangálós játékok, ahol kedvére csiszolgathatja újonnan szerzett tudásait. Legyünk vele minél többet szabadban, hintázzon, csúszdázzon, motorozzon, fogócskázzon. Labdázzatok sokat, dobni, rúgni egyaránt jó szórakozás. Sajnos, egy-egy élvezetesebb játék hevében hajlamosak néha túlpörögni, ilyenkor célszerű beiktatni valami passzívabb, nyugodtabb játékot, otthon mesekönyvet, kirakót, séta közben egy kis üldögélést, a játszótéren homokozást. Már egyedül is elüldögél a homokozóban, önállóan lapátolgat és formázgat. Melegben jöhetnek a vizes játékok: strandolás, medencézés, vizezés a homokozóban, gumicsizmában pocsolyákba ugrálás: minden gyerek élvezettel dagonyázik a sárban.

Kézügyessége egyre jobb, könyvet lapozgat, nagyobb gyöngyöket leszedeget és felfűz. Lendületesen és látszólag koncepció nélkül firkál, de egyre gyakrabban felfedezhető egy-egy tudatos alakzat. Használjunk zsírkrétát és ceruzát, ezekkel a legkönnyebb rajzolni. Az egyszerűbb ruhadarabokat önállóan leveszi és lelkesen kísérletezik a felvételükkel is, ami az örökkévalóságig tudja húzni az elkészülést.

Más gyerekekkel még mindig a párhuzamos játék a jellemző, bár már egyre gyakrabban kezdeményez kapcsolatot a korosztályának tagjaival, általában valamilyen konkrét játék érdekében. Továbbra is nehezen osztozik, főként a szívének legkedvesebb játékoktól esik nehezére megválni, akár csak pillanatokra is, ezt nem is érdemes erőltetni. Felbukkannak a szerepjáték korai formái, a babák etetése, fürdetése, gondozása formájában. Szeretik az építőkockákat, ügyesen pakolnak egymásra egész magas építményeket.

Szociális és beszédfejlődés

Akaratukat határozottan érvényesíteni akarják, ha kell erőszakkal, sírással, toporzékolással. Egyre kevésbé tolerálják a korlátokat, épp ezért egyre fontosabb, hogy ezek következesen betartsuk. Ez persze nagyon bölcsen és szépen hangzik, de kivitelezése korántsem egyszerű feladat, egy sírva könyörgő másfél éves a legkeményebb kőszívet is meghatja. Hagyjunk neki alkulehetőséget, legyen sikerélménye, legyen inkább kevesebb szabályunk és próbáljunk azok betartására koncentrálni. A dackorszak embert próbáló időszak, kötélidegeket kíván, és van úgy, hogy néha elszakadnak a kötelek, ne boruljunk ki attól, ha néha kiborulunk, nem attól lesünk rossz szülők, ha néha kicsit határozottabb hangon szólunk rá a gyerekre (vagyis leüvöltjük a haját… ). Mentálisan egészséges környezetben élő gyerekek ezen pillanatok alatt túlteszik magukat, hiszen állandóan érzik a feléjük irányuló szeretetet, inkább mi vagyunk hajlamosak napokig mardosó lelkiismeret furdalással marcangolni magunkat.

Nagyon könnyen izgalomba jönnek, könnyű megzavarni a lelki békéjüket, ehhez esetenként elég az, ha nem értjük meg maradéktalanul, amit közölni akarnak, ilyenkor frusztráltak lesznek, dühös indulattal reagálnak. Nehezen, de annál gyorsabban fáradnak el, ami azonnal érzékelhető, mert látszólag még töretlen lendülettel rohangálnak, de igazából már nyűgösek, sírósak lesznek, az megmagyarázhatatlan hisztik hatalmas részének ez a felelőse. Ilyenkor próbáljunk higgadtak maradni, a fáradtságtól felpörgött gyerek még izgatottabb lesz, ha türelmetlenek vagyunk vele. Bár az alvásigényük igen különböző, napközben legalább egy alvásra még mindenképp szükségük van.

Szókincse 70-100 szóból áll, ezek többnyire még ragozatlan főnevek. Passzív szókincse ennek többszöröse, majdnem mindent megért, amit közölni akarunk vele. Kétszavas mondatokat használ, sok „saját” kifejezéssel megtűzdelve. A saját maga által kreált kifejezések hasznosak és fontosak, de a felnőttekre jellemző gügyögést és affektálást próbáljuk a minimálisra csökkenteni. Az egyszerű kérdésekre (hol van? mi ez? ki ez? ) felel, mesekönyvben képeket felismer, megnevez, megmutat, és különösen felerősödik most a közös meseolvasás szükségessége, hiszen minden elmondott, meghallgatott mese új szavak és tudás egész tárháza. Mint egy kis papagáj, ismétel vissza minden hallott szót, találomra, így nem árt lassan cenzúrázni a vaskosabb kifejezéseinket, ha nem akarunk a saját szófordulatainkkal szembesülni egy 20 hónapos szájából.

Bármiben szívesen és lelkesen segít, ha megkérjük, élvezi, ha bevonjuk a hétköznapi dolgainkba, adjunk neki kisebb feladatokat és dicsérjük sokat, a pozitív megerősítés ösztönzőleg hat a kreativitásra és az önbizalomra.

Ez egy nagyon szép időszak, egyre több dolog érdekli, egyre több a kommunikáció, beszélget veled, szavakba önti az érzéseit, az örömét, a bánatát, hát beszélgess vele minél többet, legyél vele minél többet, és mindig legyél ott, ha szüksége van rád, adj neki olyan alapot, amire bátran építhet.

forrás: hative.com, momjunction.com