Ma már senkinek nem titok, hogy a kokain, a heroin és társaik a a legerősebb keménydrogok, használatuk óriási veszélyekkel jár, de pár évtizeddel ezelőtt még csodaszerként ünnepelték és gyógyszerek, kozmetikumok tömege tartalmazta őket – akár gyerekeknek is.

Nagymamám 94 éves korában hunyt el. Elaludt. Az utolsó pillanatig kapált a kertben, szemüveg nélkül olvasott!, főzött, mosott. Sokszor több energiája volt, mint nekem. Amikor megkérdeztem tőle, hogy „Mama, hogy csinálod, hogy 94 évesen sokszor több energiád van, mint nekem, azt felelte: 

[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]

„Fiam, mindennap igyál meg egy kis kupicával; az mindenre jó!”

[/quote]

Emlékszem, nagyanyám bármilyen betegséget meg tudott gyógyítani – pálinkával. Köhögésre, megfázásra, fogfájásra, mindenre alkalmazható volt, külsőleg, belsőleg egyaránt; ha kellett, sebet fertőtlenített, ha fájt a foga, öblögetett, ha náthás volt, egyszerűen csak ivott egy pohárral reggel és este. És ez csak az egyik gyógymód, amit előszeretettel alkalmazott, használt paradicsomot benőtt körömre, iszapot reumára, cickafark teát megfázásra, disznózsíros kenegetést a köhögés felszakítására, és mindig volt a spájzban fekete nadálytő krém, ha a játék hevében lezúztuk magunkat. És persze soha nem felejtett el sót dobni a doki után, ha elment, nehogy „ott felejtse” a betegséget. Ezek egy része ugyan teljes képtelenség volt, másik része viszont nagyon is működött, és azóta a modern orvostudomány is igazolta  hatásukat. 

De a „modern” orvostudomány sem állt mindig a helyzet magaslatán. A maguk korában istenített receptektől és ajánlásoktól a mai kor emberének valószínűleg égnek állna a haja. Pár évtizede még teljesen normálisnak számított összezúzott kőrisbogarat enni veszettség gyanúja esetén, vagy szárított csikólépport szedni ijedtségre, esetleg foghúzással kezelni a mentális betegségeket. Ma már nem a koponyalékelés a migrén legajánlottabb kezelése és valljuk be, piócát is kevesen használunk méregtelenítésre.

{adselite}

De ezek a praktikák nagy része ártalmatlan volt, ha nem is használtak, legalább nem rontottak a beteg állapotán. Káros hatásuk semmi ahhoz képest, amit a 20.század elején felfedezett új „csodaszerek” elterjedése okozott.

Bár a kokacserjét már évszázadok óta használják a különböző természeti népek, a hatóanyagát csak 1855-ben izolálták, az 1870-es évekre pedig már kísérletek tömkelege bizonyította a kokain feltétlen hatásosságát a fájdalomcsillapítás területén. Köztük egészen bizarr demonstrációk is előfordultak,  Karl Koller osztrák szemészorvos például kokainoldatot cseppentett a szemébe, majd tűvel szurkálta azt, így szemléltetve az érzéstelenítő hatását.

Fogfájás, köhögés, fájdalomcsillapítás – csak pár alkalmazási terület, ahol a múlt század elején kokaint ajánlották gyógyulásra, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

Mivel függőség és az ezt követő gyors halál akkoriban még nem szerepelt a mellékhatások között, gondolkodás nélkül alkalmazták is minden lehetséges területen. Freud például a magától értetődő természetességgel írta fel a betegeinek, kortársai kezeltek vele alkoholizmust és depressziót, a kokainnal dúsított borok rajongói között pedig olyan neves közéleti személyiségeket találhatunk, mint Verne vagy Edison.

Az 1900-as évek elejére aztán a gyógyszertárak tele voltak kokain tartalmú gyógyszerekkel, amelyet fogfájástól depresszióig bármilyen nyavalya kezelésére és megelőzésére használhattak a betegek, a 25 centes grammonkénti ár miatt pedig az egyik legnépszerűbb hatóanyaggá vált. A legelképesztőbb alkalmazása talán a gyerekeknek fejlesztett kokainos cukorka volt, ami 1885-ben került az amerikai boltokba, 15 centért, azzal az ígérettel, hogy teljesen elmulasztja a fogfájást.

Ezzel együtt pár év alatt több százezerre nőtt a kokainfüggők száma világszerte, aminek következtében 1961-re végre eljutottunk a nemzetközi egyezmények által szabályozott teljes tiltásig. 

De nem csak a kokain az egyetlen olyan kábítószer, amire anno csodaszerként tekintettek.

1898-ban megjelent a piacon egy vadonatúj köhögéscsillapító: a heroin. Mivel nagyon jó hatással volt az akkoriban igen gyakori szamárköhögésre, pillanatok alatt elterjedt, komoly károkat okozva a gyanútlan fogyasztókban, és egészen 1931-ig árulták is. Köhögésre amúgy rendszeresen használtak akkoriban kodeint, kloroformot és morfiumot is.

Az 1800-as évek végén különleges nyugtató szirup volt forgalomban, fogzással küzdő gyerekek számára. A speciális koktél hatóanyaga morfium, hasis, kloroform, meth és alkohol voltak, és persze garantáltan lenyugtatták a legzaklatottabb gyereket is. Ennek a vége számtalan, túladagolásban meghalt baba lett, úgyhogy népszerűségük ellenére végül betiltották őket.

De ne is menjünk ennyire messzire. A mai is közkedvelt alkohol a 19. század elején szinte a népegészségügy része volt. A sörfőzdék által előállított alkohol tartalmú italok nyugtató pihenést ígértek, segítették az emésztést, növelték az étvágyat, összességében „egy áldás” volt a szoptató és kisgyerekes anyák számára.

Használtak arzént szifiliszre, leukémiára, marihuánát impotenciára, hüvelyi panaszokra, vesekőre, sőt, 1929-ben forgalomba került egy speciális radioaktív öv is, reumára, ízületi panaszokra, valamint asztma és paralízis kezelésére. A sugárzó szépség fogalma ebben az időszakban amúgy is egészen irreális értelmet kapott, hiszen a női kozmetikumok egyik legnépszerűbb hatóanyaga a kifejezetten radioaktív rádium volt.

Nem maradhattak ki a választékból a barbiturátok sem. A Nembutal kúpokat például az orvosi vizsgálattól félő kis betegeknek ajánlották, a procedúra gördülékenységének érdekében.

Ma már természetesen tudjuk, hogy ezek a szerek a lehető legveszélyesebbek, amit szedhetünk, főként pedig, amit a gyerekeinknek adhatunk, hatóanyagaikkal ilyen formában szerencsére már egy patikában sem találkozunk. Gyerekeinket bízzuk szakértő kezekre, mi meg inkább igyunk egy pohárka pálinkát, ha megfáztunk. Abból nagy baj nem lehet.