Lehetséges, hogy a lélek örök? Újjászületve hozhat magával régi emlékeket? Lehetséges, hogy a kisgyerekek képesek felidézni ezeket? Van bizonyíték?
{adselite}
Reinkarnáció, lélekvádorlás
Dióhéjban a lélekvándorlás elmélete, hite szerint az ember lelke halála után újjászületik. Ez az ember azonban, nem kapja meg az előző személyiségét, csupán az individuuma reinkarnálódik – a magasabb énje.
A gyermekek általában 1-7 éves koruk között emlékezhetnek az előző életükre. Ekkor még nyitottabb a tudatuk, könnyebben hozzáférnek a tudatalattihoz. Sokan elmesélik a halálukat, vagy neveket, helyeket említenek, esetleg egy emléket mesélnek el mindig, ugyanúgy. A csemeték ennek nem tulajdonítanak nagy jelentősséget. Nem érzik, hogy ez valami érdekes dolog lenne. Amikor eszükbe jut valami, azt közlik és továbblépnek. Ezek a fajta előző életbeli emlékek aztán -az esetek nagy százalékában – hirtelen szűnnek meg. Mintha elvágták volna őket. Egyes vélekedések szerint a tudattalan rejtekébe épülnek be, melyből hipnózis segítségével később is felszínre hozhatóak.
A gyermekem az előző életéről beszél?
Ne úgy képzeljük el, hogy a gyerek leül és elkezdi mesélni, hogy “Mielőtt megszülettem, pék voltam és volt két gyerekem”. Sokszor apró utalásokat tesznek, esetleg más nyelven mondanak szavakat, felismernek, megneveznek helyeket – amiket azelőtt nem láthattak -, különös érzékük van bizonyos dolgokhoz, leküzdhetetlenül vonzódnak tárgyakhoz, helyekhez, témakörökhöz, vagy épp megmagyarázhatatlanul félnek valamitől…
A kisfiam imádta a II. világháborús repülőgépeket. Szinte mindent tudott róluk; milyen típusúak, hol használták őket, mik a részeik. A mai napig fogalmam sincs, hogy honnan tudott róluk ennyi mindent, honnan vette ezeket az információkat. A férjemmel sosem érdeklődtünk a háborús gépek iránt, mindketten inkább tudományos beállítottságuak vagyunk.
Anyukám mondta, hogy kiskoromban elmeséltem neki, hogyan haltam meg egy tűzben régen. Én ugyan nem emlékszem erre, de megmagyarázhatatlanul rettegek attól, hogy leég a házam. Már akkor érzek némi félelmet, ha tábortűz közelében kell lennem.
Amennyiben kicsit is nyitottak vagyunk, bátran kérdezzünk rá ezekre. Hol hallott ilyesmiről, honnan ismeri… stb. Lehet, hogy “leleplezzük” a kis komiszt, hogy a kedvenc meséjét emeli át a valóságba, de az is lehet, hogy igencsak meg fogunk lepődni.
Előző életünkben is egy család voltunk?
Sok beszámoló szól arról, hogy a gyermek saját magát helyezi a szülői szerepbe, vagy épp arra utaló mondatai, szokásai vannak, melyből egy régi rokon “köszön vissza”. Sokan tartják úgy, hogy bizonyos emberek, életről életre kapcsolatba kerülnek egymással.
A 4 éves lányunk egy ideje rágja a körmét. Amikor rászólunk, gyakran mondja azt, hogy “Amikor apa kicsi volt, ő is rágta a körmét, de én rászóltam, és ő abba hagyta.” Két érdekes dolog van ezzel kapcsolatban. Az első, hogy az apja nem rágta a körmét gyerekként, a második, hogy mindig csak apát mond, sose példálózik velem. Lehet, hogy egy korábbi életben a lányom volt a férjem anyja?
A húgom kiskorában gyakran mászkált fel-alá a lakásban pityeregve, miközben a dédpapa képét szorongatta és ezt mondogatta; “Hiányzol Harvey”. A dédpapánk – Harvey – már az én születésem előtt meghalt. Ami még furcsa volt, hogy anyukám szerint a húgom folyton olyanokat mondogatott, amiket anno a dédmamánk.
Tudomány – Lélekvándorlás
Ian Stevenson a virginiai egyetem pszichiátriai tanszékének vezetője volt, aki számos publikációt tett és könyveket írt a halál utáni lélekvándorlásról, halál közeli élményekről. Ezek nem ezoterikus, hanem tudományos írások voltak. Több száz esettel foglalkozott és nyomozott – leginkább Ázsia területén -, melyben felmerült, hogy a gyermek az előző életéről őriz emlékeket.
Egyik esetében egy Sukla nevű kislány állította, hogy neki volt egy Minu nevű lánya. Megnevezte volt férjét, és említette, hogy volt még két fia is, sőt elmondta a város nevét , ahol előzőleg élt. Stevenson – miután számos interjút készített a lánnyal, szüleivel, és kutatásba kezdett, elvitte abba a városba, ahol előzőleg élt Sukla. Megkeresték azt a családot, amelyre ráillett a kislány leírása – az asszony néhány évvel korábban hunyt el. Stevenson egy 30 fős társaságba vitte a lányt, és megkérte, hogy válassza ki közülük a volt családtagjait. Sukla pedig kiválasztotta a férjét, sógorát, anyósát és lányát, Minut is.
Egy olyan családban, ahol hisznek a reinkarnációban, ott a gyermek képzeletvilágára könnyen ráhúzzák, hogy hát persze, biztos az előző életéből emlékszik ezekre. Ugyanez a helyzet egy teljesen szkeptikus családban, ahol a csemete szavait megmagyarázzák kézzelfogható dolgokkal.
Mi a jó megoldás? Ha egyszerűen elengedjük a fülünk mellett, vagy elkezdünk faggatózni, esetleg nyomozásba kezdünk az emlékei alapján? Talán az, ha egyszerűen figyelünk a gyermekünkre, megpróbáljuk értelmezni a gondolatvilágát és ha találunk benne valami érdekeset, oda nem illőt, vagy furcsát, arra kicsit jobban fókuszálunk. Fantasztikus lehet valamiféle bizonyosságot szerezni arról, hogy a halál valóban nem a vég, hanem valaminek a folytatása.
AJÁNLÓ
Amennyiben felkeltette a téma az érdeklődésedet, nézd meg A szem tükrében című filmet. Csodaszép gondolatok, érzelmek, két irányú megközelítés.
forrás: kutatokozpont.hu, napielemozsia.hu, wikipedia.hu
