Mindig igyekszem elolvasni, milyen véleménnyel vagytok arról a témáról, amit éppen kidolgoztam nektek. Sajnos nem tudom az összes cikkmegjelenésem követni, ezen a portálon mégis kifejezetten jól esnek a visszajelzések. Itt publikálok csak és kizárólag anyaként – nem vagyok se több, se kevesebb. Talán ebből adódik az is, hogy olyan személyes hangnemet ütöttem meg, amit sehol máshol ez idáig.
Na, de lényeg a lényeg, inspirál a véleményetek, és egyúttal nagyon pozitív visszajelzés számomra, hogy nem féltek leírni, sokszor ugyanabban a cipőben jártatok, amiben én. Vagy azt sem, hogy baromság az egész, és hülyeség volt egyáltalán foglalkozni a témával, mert egy könyv is kevés lenne annak kifejtésére. Ezzel is egyetértek. Úgyhogy lehet, hogy egyszer könyvet is írok.
Szóval, a hozzászólások között többször is olvastam, hogy úgy érzitek, manapság jóformán azt kell gondolni, szívás gyereket vállalni. Legalábbis erre utal sok témakör, ami az anyaságot pedzegeti. Tőlem is láthattatok ilyen mondatokat, de mindig megpróbáltam ellensúlyozni, arany középútra állítani a cikket. Hogy miért? Mert tényleg azt gondolom, hogy anyának lenni egyszerre hatalmas szívás, és a világ legcsodásabb dolga. (Legalábbis az egyik legcsodásabb, mert ugye mindenkinek más a csúcspont az életében.)
Fotó: giphy.com
Azon is agyaltam, vajon miért érzitek ezt. Szerintem arról van szó, hogy egyre többen ki merik mondani a véleményüket a témában, pedig nagyon sokáig ciki, hovatovább felháborító volt macerásnak nevezni az anyaságot. Ez éppúgy botrányosnak számított, mint ha valaki azt mondta, ő bizony tuti nem fog gyereket vállalni. De, ha megnézitek, manapság még mindig nem teljesen elfogadott ez a két véglet, még mindig vannak olyan kommentelők, akik egyáltalán nem érzik át, nem fogadják el mások véleményét. Úgyhogy még mindig van miről beszélni, bár mostanság kétségtelenül jobb a helyzet.
A másik ok az lehet, hogy az írás terápia. Nem vicc, tényleg ajánlják a szakemberek, hogy írjuk le a gondjainkat, problémáinkat, mert így nem olyan félelmetesek, mintha elmondanánk őket valakinek. Ráadásul egyúttal meg is szabadulunk tőlünk (legalább részben), ami nyilván óriási előny. Szóval, amikor egy kicsit negatívabb hangvételű cikket olvastok a szülőségről, az nagyrészt azért van, mert az író így szabadult meg a benne levő anyai feszültségtől (és meg pénzt is keresett vele, hihihi).
Ugyanakkor ez nem egyoldalú dolog, jó az olvasónak is. Ha te is éppen ugyanabban a cipőben jársz, akkor a homlokodra csaphatsz, hogy basszus, tök hülyeség ennyit aggodalmaskodnod. Minden rendben van veled, mások is pont így éreznek. Időnként szar anyának gondolják magukat, bűntudatuk van, és legszívesebben ott hagynák valakire a gyerekeiket, csak hogy végre kicsit nyugtuk legyen. Mert vannak ilyen napok, időszakok.
{adselite}
Ezekkel a feltételekkel mégis könnyebb lenne:
Engedtessék meg tehát, hogy leírjam most az érem másik oldalát: az anyaság nem szívás. Bár néha tele a hócipőm, imádom, és a földkerekség legcsodálatosabb teremtménynek tartom a kislányomat. De azért szerintem indítványozni kellene, hogy az alábbiak teljesülnek, mert ezekkel a feltételekkel minden anyuka és gyermek sokkal boldogabb lehetne:
1. Alkotmányilag kirendelt bébiszittert kérünk mindenkinek, heti legalább egy alkalommal. A bébiszitter természetesen sajátjaként szereti gyermekünket, és csak akkor érkezik, ha ez idő alatt az édesanya kötelezően relaxál, és nem próbálja magát villámgyorsan utolérni. Ellenkező esetben a kedvezmény megvonásra kerül.
2. Követeljük, hogy az apukák a mostaninál jóval több szabadságot kapjanak (persze az anyukák ennek dupláját igényelhetik alanyi jogon).
3. A lelkes, és az utasításokat szigorúan betartó nagymamák, nagypapák csettintésre jelenjenek meg, és ugyanígy tűnjenek is el.
4. Az édesanya központilag kérelmezhessen egy-egy szakembert (igény és több gyerek esetén többet). Ez a szakember időszakosan levesz néhány terhet az édesanya válláról, például akkor, amikor túlórát is vállalnia kell, vagy két gyermeke mellett maga is beteg. Kirendelhető szakemberek: szakács, cukrász, takarítónő, sofőr, mosónő, pedagógus, gyermekorvos, éjjeli ügyeletes.
5. Az édesapák heti rendszerességgel vigyék klubba a gyermekeket, egymással beszéljék meg a nehézségeket (így kevésbé terhelik otthon az édesanyát), közben persze gondosan felügyeljék a csemetét. Az édesanya eközben szabad programot szervezhet, edzésre mehet, fodrászhoz, manikűröshöz járhat, és kávét ihat. Forró kávét.
6. Minden édesanyának kirendelt pszichológus járjon, aki csak arra hivatott, hogy meghallgassa az édesanya problémáit, miután erre családon belül igen ritkán kerül sor. A pszichológus havonta egyszer ellenőrizni az édesanya lelki békéjét, miközben édességgel kínálgatja.
7. És végül, ha bármilyen nehézség akadályozná ezen indítványok megvalósulását, követeljük, hogy minden gyereken legyen egy ON-OFF gomb.
Mert az anyaság nem szívás, de amikor az, örömmel élnénk egy ilyen funkcióval.
