Bátorság, vakmerőség, őrültség, vagy ma már teljesen elfogadott, hogy 40 felett gyermeket vállunk…
– Nem félsz?
– És mi van, ha baja lesz a gyereknek?
– Hogy fogjátok felnevelni?
– Hogy lesz ehhez elég energiád?
– Úristen, de bátor vagy!
– Én biztos nem mertem volna bevállalni!
– Nekem ez már túl sok lenne!
– És mi lesz a gyerekek közötti túl nagy korkülönbséggel?
– Akkor ő biztos szerelemgyerek?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdések, megjegyzések, furcsa tekintetek tömegét kaptam 2017-ben, mikor kiderült, hogy várandós vagyok a harmadik fiammal, 41 és fél évesen. Akkor már volt egy 17 és egy 13 éves fiunk, senki nem számított rá, hogy újból bevállaljuk a kisgyerekes szülőséggel járó „gondokat”.
Volt, aki velünk örült, volt, aki erős kételyeinek adott hangot, volt, aki a csodálatáról biztosított újra és újra.
De az biztos, hogy még így is elég sok szélsőséges reakciót kaptunk.
A babát terveztük, és közösen döntöttünk a férjemmel, hogy elölről kezdjük az egész „gyereknevelősdit”. Nem kényszerből, hanem örömből. Mert mi már csak ilyen „őrültek” vagyunk.:)
Mind szülőként, mind a családi stressz kezelésére szakosodott specialistaként azt tapasztaltam, hogy sok (és néha érdekes) előítélet él az emberek fejében a gyerekvállalásról.
Sokan nehezen viselik szülőként, ha más elképzelésekkel, hiedelmekkel találkoznak, mint a sajátjuk. Nekem is volt időm ezen edződni. És volt időszak, mikor nehezen viseltem, ha a fentihez hasonló megjegyzéseket kaptam. Ma már csak vigyorogva vonogatom a vállam ezeken (persze nem kevés stresszkezeléssel a hátam mögött).
Hány évesen vállaljanak a nők gyereket?
Léteznek sztereotípiák azzal kapcsolatban, hogy a nőknek mikor „kellene” gyereket vállalniuk.
Ez valahogy így néz ki az emberek fejében: „a Nők 30 évesen szülnek”.
Miután az első fiam megszületett, nagyon gyorsan rá kellett jönnöm, hogy akármennyit dicsekedhetek vele, de a korát tutira le kell tagadnom.
Mert amikor elárultam, elkerekedett szemmel bámultak rám: „Tényleg? Pedig nem is gondoltam, hogy ilyen idős vagy?”
Beletelt pár évbe, mire rájöttem, hogy a fiam korát a legtöbben fejben automatikusan hozzáadták a 30 évhez. Pedig őt 24 évesen szültem.
Így történhetett meg, hogy amikor 30 évesen visszamentem a munkahelyemre, és egy kedves új kollégával beszélgettem, akinek óvatlanul elárultam, hogy egy 6 és egy 2 éves gyerek anyukája vagyok, akkor a fenti kérdést kaptam vissza. Aztán viccelődve tisztáztuk, hogy ő 30-nak gondolt, és én annyi is vagyok. Csak hát (velem ellentétben) a gyerekeim már túl öregek…
És ehhez hasonló sztereotípiák élnek az emberekben a 40 feletti szülésről is. Mert 40 felett csak azok szülnek, akik:
- nem találták meg korábban AZ Igazit,
- a 30-as éveikben csak a karrierépítés érdekelte őket, és későn kapcsoltak, hogy gyereket is szeretnének,
- csak mostanra tudták megteremteni a gyerek vállalásához szükséges anyagi biztonságot,
- valami egészségügyi problémájuk volt korábban, ami csak mostanra oldódott meg.
Tény, hogy a 40 feletti gyerekvállalásnál ezek elég gyakori indokok, DE Viszonylag ritkán, és keveseknek jut eszébe, hogy egy nő vállalhat 40 felett azért is gyereket, mert még vágyik rá. Ahogy ez nálunk is történt.
Terhesség 40 felett és az egészségügy
Véleményem szerint nem támogatja a 40 feletti gyerekvállalást az egészégügy sem. Igaz, manapság már sokkal rugalmasabbak, azért még így is elég sok érdekességgel találkoztam az egyébként teljesen normális lefolyású terhességem alatt.
Például kapásból négyszeresen veszélyeztetett terhes kategóriába soroltak. Ebből az egyik tényező az volt, hogy elmúltam 40 éves. Úgy lettem veszélyeztetett terhes (szerintük), hogy az égvilágon semmi bajom nem volt!
Aztán ott volt a kötelező genetikai szűrés, csak azért, mert elmúltam 37. Ez úgy indult, hogy előre (!) kaptam egy ijesztően magas arányszámot, hogy mekkora valószínűséggel lehet a baba veszélyeztetett különböző betegségekre, csak a korom miatt. Emiatt persze alig mertem elmenni a vizsgálatra, hogy mi fog kiderülni rólunk.
És sok éves stresszkezelési tapasztalat ide, vagy oda, nagyon nehéz volt azt a 40 percet kibírni. Aminek a végén az orvosok által megállapított irreálisan magas veszélyeztetettségi számot 3, vagy 4 nagyságrenddel csökkentették! Azaz az egészégügy tapasztalata, és előítéletei ellenére kiderült, hogy makkegészségesek vagyunk!
Van-e különbség, hogy hány évesen vállalsz gyereket?
Összességében azt tapasztaltam, hogy van különbség huszonévesen és negyvenévesen gyereket vállalni.
De nem abban van a különbség, hogy belül mi történik, hogy hogyan viselem a terhességet, vagy a babázást, hanem abban, ahogy a környezet hozzááll a terhes, és kisgyerekes nőkhöz.
Sokkal több ki nem mondott félelemmel, aggódással találkoztam a negyvenes szülésnél.
Ami azt is jelenti, hogy azoknak, akik 40 felett vállalják a várandósságot, sokkal jobban ott kell lenniük fejben. Sokkal stabilabbnak kell lenniük érzelmileg, hogy ne lehessen könnyen kizökkenteni őket, és örömnek éljék meg a várandósság minden percét.
Ami viszont nem változott 20 év alatt sem, hogy a közvélekedés szerint a nők hány évesen szülnek.
Szóval jó hír a 40 felett szülőknek: nyugodtan árulják el CSAK a gyerek korát. A legtöbben automatikusan a 30 éves korhoz fogják adni! 🙂
Én legalábbis mostantól biztosan csak a legkisebb fiam korát árulom el a sajátom helyett.:)
Ha vannak kérdéseid, vagy félelmeid a várandóssággal kapcsolatban, vagy szeretnéd az egészet a szüléssel együtt a lehető legnyugodtabban megélni, keress minket itt:
Annak idején, mikor a két nagyfiam kicsi volt, én is kaptam hideget és meleget, akármit csináltam velük. Családtól, és kívülállóktól. Ma már igazi veteránnak tartom magam. Kellett pár év tapasztalat, de már eljutottam oda, hogy egyszerűen megrázzam magam, ha valaki véleményt alkot, és ugyanúgy folytassam tovább a családi dolgainkat, ahogy én jónak látom, vagy ahogy szerintem az egész családnak együtt jó lesz.
És erre szoktam bátorítani mindenkit, aki tanácsadásra jön hozzám.
