Minden nőnek megvannak az igényei, hogy hogyan és milyen módon szeretné világra hozni a gyermekét.
Senkinek nem tisztje megítélni a másik anya hozzáállását, sőt sokszor nem is felelős a nő egy kialakult helyzetért. Csak belesodródik, félti a babáját, és végsőkig bízik az orvosában. Meggyőződésem, hogy az orvost a jó szándék vezérli, és a saját eszközeivel próbálja átsegíteni a rábízott kismamát a vajúdáson, gyorsítani, és elviselhetővé szeretné tenni számára ezeket a nehéz órákat. Valószínűsítem, hogy a magyar egészségügyben gyakorlatot szerzett szülészorvosok nem sok háborítatlan szülést láttak, vagy akartak látni. A tapasztalatlanság miatt pedig nem mernek belemenni számukra ismeretlen helyzetekbe.
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]
Mostanra viszont lassan útnak indul az igény a nők részéről, hogy tudatosan, felkészülten vágjanak neki a természetes szülés megélésébe. Egyre többen hisznek már önmagukban, és tudják, hogy a képesek beavatkozás nélkül is világra hozni a gyermeküket.
[/quote]
Nekik már kevés a “ki kell bírni” felállás. Az elkötelezett szakemberek pedig tisztában vannak vele, hogy a szülő nő támogatása, és szülés végigkísérése a valódi feladatuk. Ők sokszor beavatkozás nélkül is képesek átlendíteni a kismamát egy nehézségen, vagy fel tudnak oldani egy megakadást. A babának is elképesztően fontos lenne, hogy annak rendje módja szerint, természetes úton lássa meg a napvilágot, majd az édesanyja mellkasán hallgathassa azt a megnyugtató szívdobogást, amit a létezése óta ismer. Az aranyóra fontossága pedig elmondhatatlan nemcsak a szoptatás, hanem a kötődés kialakulása szempontjából.
Miért is ilyen nehéz eljutni a természetes szülés megéléséhez?
Először is a sztereotípiákat kellene lerombolni. Édesanyám sokszor mesélte, hogy mikor ő 17 évesen, egyedül bement szülni a kórházba az egyre erősödő, kibírhatatlan fájdalmakkal, néhány óra után könyörgött a császárért. Majd még kétszer átesett a műtéti szülésen. Láttam a hasát, a hegeket, és bizonyosan kihívás nőként ezekkel élni. A szoptatás tökéletes katasztrófa volt számára a méhösszehúzódások okozta görcsök miatt. Mégis azt mondja, hogy ő inkább végigcsinálna még 3 császárt, de a spontán szülés kínjait köszöni, nem kéri. Szerintem sok mai anya hallotta ezeket a szavakat a családjában. A félelem a szüléstől hatalmas méreteket öltött a társadalomban. Ina May Gaskin,-egy amerikai zárt közösség világhírű bábája- ír egyértelműen a tapasztalatairól, melyek igazolják, hogy nincs fontosabb, mint a félelem hátrahagyása, és a támogató közeg. Ezen a településen háborítatlanul zajlanak a szülések, és beavatkozások csak nagyon indokolt esetben történnek. A császármetszések aránya 2 % alatt mozog! Így szül az anya, a lánya, a keresztanya, az unokatestvér, a szomszéd… Tisztában vannak azzal, hogy nehéz lesz, de nem rettegnek. Biztonságban érzik magukat, az egymással megosztott pozitív tapasztalatok pedig csak erősítik az önbizalmukat, és oldják a félelmet. Megélni akarnak minden pillanatot, nem túlélni. Ettől válik csodás élménnyé az egész. A mai modern világban a nő nem akar fájdalmakat átélni, ha nem muszáj. Talán küzdeni sem akar. Ezt csak erősíti a medikalizált szülészet gyakorlata. „Minek szenvedni, ha lehet fájdalom nélkül is, kevesebb kockázattal gyorsabban szülni?” Nem biztos, hogy tisztában van a vajúdó nő a fájdalom jótékony élettani hatásával, ami ráadásul teljesen más jellegű, mint a „normál” fájdalom. Tudatosulnia kellene, hogy kellő pszichés felkészüléssel át tudjuk magunkat adni az összehúzódásoknak, és hogy a „fájdalom” segítségével vagyunk képesek előre vinni a vajúdást. Így az anyaméh erőit koncentráltan fel tudjuk használni a cél érdekében. Mindenki tisztában van azzal, hogy milyen fájdalomcsillapítási lehetőségek vannak, hogy folyamatos a CTG-zés, hogy az oxitocin beadása, és a gátmetszés szinte kötelező elem, hogy bármikor jogos indok nélkül indíthatják a szülést, és netán műtőben köthet ki… Ezeknek a következményeiről viszont még minden nem esik elég szó.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy bármilyen jellegű beavatkozás húzza magával a következőt, hiszen belenyúlunk, kibillentünk egy tökéletes egyensúlyban lévő rendszert. Bonyolult homonjáték következménye a szülés. Ha például epidurális érzéstelenítést kér a szülő nő, ő egyszerűen kilép ebből a játékból. Nem éli meg azokat a szükséges hormoncsúcsokat, a megváltozott tudatállapotot, ami mind szükséges a szervezet számára a természetes szülés, a tágulás, az „elengedés” gördülékeny lebonyolításához. Ennek a következménye lehet gátszakadás, vákuum, fogós szülés, és persze császármetszés. Sajnos átjut a méhlepényen a szer, és a baba szervezetében lassan bomlik le. Mivel hat a babára is, ezért pont az aranyórát befolyásolja negatívan, ezzel szoptatási nehézséget okozva. Növelheti a sárgaság bekövetkezésének kockázatát is. Ráadásul a fertőzésveszélyre is gondolnunk kell.
Kanyarodjunk vissza kicsit a beavatkozásokkal okozott dominó effektushoz. Magyarországon nagyon gyakori a császármetszés. Arányaiban nézve a WHO 12 % körüli ajánlásával szemben kishazánkban közel 40 %-os a császármetszések aránya. Amikor az ember lánya benne van a szülés folyamatában nem sok energiája van vitatkozni egy határozott, megbízhatónak tűnő orvossal. Nagyjából mindenbe beleegyezik a gyermeke egészsége érdekében, és elhiszi, hogy szükségesek a beavatkozások. Előre kell tájékozódni, mert a vajúdás nem a tiszta fejjel való gondolkodás időszaka.
Mihez van joga szülő nőnek?
-Tudatos döntést hozni arról, hogy hogyan, és hol szeretne szülni, sőt az őt segítő szakembereket is megválaszthatja. Már törvény szabályozza az otthonszülés lehetőségét, és egyre több szó esik az ambuláns szülésről is.
–Döntési szabadságot gyakorolni minden olyan helyzetben, amikor nem veszélyezteti a születendő gyermeke jóllétét. Tehát amíg nincs életveszélyben senki, addig el lehet fogadni, és vissza lehet utasítani beavatkozásokat.
-Legalább egy nagykorú személyt bevinni magával a szülésre kísérőként.
-Betekinteni a saját szülészeti dokumentációjába.
-Megfelelő tájékoztatást kapni mindenről. Legjobb esetben ez nem csak az orvos fejében létező menetrend.
-Végig az újszülöttel egy szobában tartózkodni, ha ezt a baba és a mama állapota is lehetővé teszi. Sajnálatos módon nem mindenhol működik a rooming-in rendszer. Egyébként spontán szülés után minden anya akkora adrenalin löketet kap, hogy egyszerűen nem tud aludni, pihenni. Az anya pihenése tehát nem lehet indok elkülönítésre.
Mit is jelent a tulajdonképpen a természetes szülés? Milyennek kellene lennie?
Fontos tudni, hogy a háborítatlan szülés, mint olyan, nem igazán létezik. Minden szülés valamennyire „vizsgálva” van. Manuálisan, néha CTG-vel követve, indokolt esetben pedig a szakembernek meg kell lépnie a szükséges beavatkozásokat. Lehetséges, hogy érdemes burkot repeszteni, vagy oxitocint beadni. A természetes szülés pártán álló szakemberek nem vakbuzgók, és nem fogják veszélyeztetni sem a magzat, sem a baba életét. DE! Nem történik rutinszerűen beavatkozás. Nem manipulálják, és nem irányítják a folyamatot. Megőrzik a női kompetenciát, és tisztelik a nők ösztönét, valamint segítő támogatással a folyamatos megerősítésre törekednek. A szülésznők, dúlák szerepe kiemelkedően fontos. Bizonyított tény, hogy az általuk kísért szülések nagy része természetes úton zajlik, és kevesebbszer kerül sok műtéti befejezésre. A szülés megindulásánál lényeges, hogy spontán történjen, hiszen a testünk tudja, hogy mikor jött el az idő. A szabad mozgás vajúdás közben szintén nagyon megkönnyíti a szülő nő helyzetét. A testhelyzet megválasztását a nők ösztönösen érzik, de egy ügyes dúla is rengeteget képes segíteni. A kitolás is ugyanilyen ösztönszerűen kell jöjjön. Nem ijednek meg a segítők az elhúzódó kitolástól sem. Nincs erőltetett „nyomatás”, szabad testhelyzet viszont van. A gátvédelem pedig nem csak ábránd. Az oxitocinnal is csínján bánnak, és nincs időbeli korlátja a méhszáj tágulásának. Az alapja viszont mindennek az, hogy az anya-baba egységét ne bontsák meg, ne zökkentsék ki.
WHO szülészeti ajánlása is eltér a hazánkban tapasztalható gyakorlattól. Szemezgettem néhány pontot:
A lehető legkevesebb beavatkozás mellett fontosnak tartja, hogy a nő biztonságban érezze magát, megőrizze az önbizalmát.
Többek között nem tartja indokoltnak a korai burokrepesztést, a gátmetszés rutinszerű alkalmazását (hazánkban a majdnem 80%-ban ez megtörténik), a kőmetsző pozíciót. Támogatja, hogy a problémamentesen zajló szüléseket szülésznő vezesse. Nem látja indokoltnak, hogy előzetes császárral ne lehessen spontán szülni. Hazánkban ez is ritkaság. Az ajánlás a szülés alatti magzati monitorizálást sem tartja szükségesnek. A borotválás, beöntés szintén nem lehet indokolt. Javasolja a szülő nő számára az evést, ivást a vajúdás alatt. Meggondolt, csak indokolt szülésindítást javasol. A méhüreg rutinszerű kimosását, és kézzel való ellenőrzését szülés után, a nő hasára gyakorolt nyomást a kitolásnál, oxitocin adását, a kitolási szak időbeli korlátozását az esetek többségében mind mind elkerülhetőnek tartja. És persze támogatja, hogy szülés után rögtön mellre kerülhessen a baba.
Mindenkinek joga van a saját döntéseit meghozni. A háborítatlan szülésre való törekvés is egy út. Nem az egyetlen, nem is biztos, hogy mindenki megtalálja magát benne, de érdemes gondolkozni a szemléleten.
Különleges, szemléletformáló könyvek a témában:
Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez
Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek
Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol
