KÉK – azaz “kapcsolatra épülő következetes” nevelés. A módszer alapelve, hogy a gyerek számára a körülötte élő felnőttek alakítják ki azt a védő és inspiráló környezetet, amelyben szabadon fejlődhet.
A mintát a 18. század egyik kiváló nevelője, pedagógusa, az angol Charlotte Mason dolgozta ki, kinek neveléssel kapcsolatos filozófiái útmutatást nyújtottak a kortársainak. Forradalmasította a társadalom gondolkodásmódját az iskola életben betöltött szerepéről, és az autokrata nevelés helyett a gyermek és a szülő mély és bizalmas kapcsolatára helyezte a hangsúlyt. Magyarországon Brouwer Pálhegyi Krisztina gyógypedagógus-logopédus, műkedvelő teológus a módszer élenjáró képviselője.
Krisztina szerint, ha a nevelés nem a megfelelő kapcsolatra épül, nem lehet következetes. Ahhoz, hogy a gyerek rád hallgasson maximális bizalomra és ragaszkodásra van szüksége. Hiszen a módszer alapelve szerint minden gyerek alapvetően engedelmes és tisztelettudó, hiszen ez a kötődés spontán megnyilvánulása, az ettől való eltérés tanult viselkedésforma. Egész nevelésünk alapja az a tény, hogy a gyerek végig kötődik hozzánk, bízik bennünk és nem veszít minket szem elől a felnőtt válás felé haladtában – és azon túl sem. A KÉK nevelés szerint ez a kapcsolat sokkal fontosabb és produktívabb, mint a kortársakhoz való kötődés, hisz a helyes viselkedésmintát a szülőnek kell megadnia és kontrollálnia. A „kortárs-orientált” gyerekek hajlamosak ez ellenállásra és az elhajlásra, ami a módszer híve szerint befolyásolja és hátráltatja az engedelmességre nevelést. Hiszen minden gyerek szeretne „jó” lenni, megfelelni, de nagyon nem mindegy, hogy ezt kinek teszi.
Takarócsipesz- Megnézem!
A nevelés a gyerekre, mint kifejlett, egész személyre irányul. A gyerek nem születik jónak vagy rossznak, a választásai határozzák meg az emberi mivoltát, a választásait pedig a nevelés, a kapott példa. Fontos, hogy mindig a képességei szerint bánjunk velük, nem a saját elvárásaink és vágyaink szerint. A két fél között természetes hierarchia van, a gondoskodó szülő felelőssége és a gyerek elfogadása harmóniában állnak egymással.
A KÉK nevelés teljesen, korlátlanul és megfellebbezhetetlenül a szülő kezébe helyezi a gyerek élete feletti ellenőrzést és befolyást, első sorban a feltétel nélküli kötődést tartva szem előtt. Hitvallásuk szerint a gyerek annak engedelmeskedik, akire lélekben rákapcsolódik, mintegy a konnektorhoz és a csatlakozóhoz hasonlítva a kettejük kapcsolatát: állandó feltöltést kap a szülőtől, de ha valami miatt ez a kapcsolat megszakad, a gyerek új energiaforrásra kapcsolódik. Szerintük nem előremutató, hanem épp gátló tényező a gyerek fejlődésében a kortársakkal való ellenőrizetlen kapcsolat ( „éretlen gyerekek nevelnek éretlen gyerekeket” ), a lázadó kamasz véleményük szerint nem normális jelenség, csak általános, a szülővel szembeni ellenállásuk egyszerűen egymástól átvett rossz példa. A KÉK nevelés hívei szerint a kortársak csak elfogadják egymást, ha az adott gyerek megfelelően viselkedik és beilleszkedik, de szeretetük nem feltétel nélküli, erre az érzésre kizárólag a szülő képes.
A szülő viszont képes megajándékozni a gyerekét a teljes odaadásával, figyelmével, és a legfontosabb dolgokkal, amiket adhat. Hogy ezek mik?
- feltétel nélkül elfogadó szeretet
- stabil érzelmi támogatás
- jó beszélgetések, együtt töltött “minőségi” és “mennyiségi” idő,
- megalapozott értékrend
- értelmes útirány
- egy felnőtt tapasztalatai.
Ha ezeket a feltételeket biztosítjuk, megfelelő alapot nyújtunk ahhoz, hogy kialakuljon az a bizalmas kapcsolat, ami a következetes nevelés alapfeltétele. A KÉK nevelés követői szerint a gondoskodó és határozott szülő nevelő eszközei az elfogadó és támogató légkör, a jó szokások és pozitív példák közös gyakorlása és a bő szellemi táplálék.
Filozófiájuk Charlotte Mason szavaival írható le leginkább: “A nevelés légkör, gyakorlat és élet.”
Ha további, bővebb információt szeretnétek kapni a KÉK nevelés módszertanáról, elveiről és tematikájáról, keressétek fel a www.kekneveles.net honlapot.
