A minap nosztalgiáztam egy kicsit, ám ez a visszaemlékezés nem volt kifejezetten pozitív. Eszembe jutott, milyen nehézségeken mentünk át a gyermekágyas időszakban, mennyire fárasztó, megterhelő volt mindannyiunk számára az első néhány hónap. Szinte hihetetlen, hogy annyit veszekedtünk, mint soha korábban, és amennyit egyébként azóta se – összesen.

A furcsa gondolatok azért ugrottak be, mert elbeszélgettem az egyik ismerősömmel. Kétgyerekes anyuka, és pironkodva mesélte nekem, hogy imádja a gyerekeit, de annyira hulla fáradt, hogy el sem tudja mondani. Próbáltam vigasztalgatni, a magam módján ötleteket adni, illetve inkább csak tapasztalatokat, amik nálunk működőképesnek bizonyultak. Aztán óhatatlanul is az apukára terelődött a szó. Meséltem, nálunk az volt a legnagyobb dilemma, hogy a párom úgy érezte, az anyaság a nőknek ösztönösen jön, nekik, férfiaknak viszont mindent tanulniuk kell. Mikor végre ezt kinyögte, meg tudtuk beszélni, hogy ez nálunk, nőknél sem mindig olyan ösztönös, és én is mindent lépésről lépésre sajátítok el. Szóval jó lenne, ha ebben kapnék egy kis támogatást, mert biztos, hogy bármit is tesz, legalább olyan jól fogja csinálni, mint én. De ez az ismerősömnél nem jöhetett szóba, hiszen már a második baba érkezett a családba, az apukának is rutinosnak kellene lennie… És ekkor jött a szomorú vallomás: az apuka semmit, de tényleg semmit sem segít otthon, egyáltalán nem veszi ki a részét a gyermekgondozásból sem, nemhogy a gyereknevelésből.

Az újszülött érkezése nem feltétlenül a párkapcsolat csúcspontja

Több, nagyobb volumenű kutatás is bebizonyította már, hogy az az időszak, amit sokan életük csúcspontjának, szerelmük beteljesülésének gondolnak, korántsem az. A családalapításra a többség úgy tekint, mint egyfajta katarzis élményre, visszaigazolásra, az élet értelmére. Pedig az igazság az, hogy ha a párkapcsolati boldogságot egy grafikonon ábrázoljuk, akkor a hullámvasútszerű csökkenések egyik mélypontja éppen a gyermek megérkezése. Ez nem okoz meglepetést azoknak a szülőknek, akik nem vették zökkenőmentesen a gyermekágyas időszakot, de meglepheti azokat, akik egy könnyen kezelhető, rugalmas, alkalmazkodó, igazi „jó babát” kaptak. Természetesen, azok a párok, akik tudatosan döntenek a családalapítás mellett, akarják, hogy gyermekkel gazdagodjon a kapcsolatuk és legalább nagyvonalakban tisztában vannak azzal, mivel jár ez az egész, könnyebben elviselik a nehéz heteket, hónapokat is – szemben azokkal, akiket mindez nem várt, kellemetlen és iszonyúan megterhelő újdonságként ér.

Photo by Kelly Sikkema on Unsplash

Sosem gondoltuk volna, hogy ennyit számít az apák segítsége

Az újabb tanulmányok (pl. Carlson, D. L., Hanson, S., & Fitzroy, A. 2016-os kutatása) azonban nem csak felmérték és elemezték ezt a problémát, hanem támogatást és segítséget is nyújtottak azáltal, hogy felvázolták a továbblépés lehetőségeit. Ezek közül kiemelkedik a férfiak, avagy az újdonsült apukák felelőssége.

[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” “]Az eredmények ugyanis azt mutatták, hogy sikeresebbek, gondtalanabbak voltak azok a kapcsolatok, amikben az apák aktívan részt vettek a gyermekgondozásban. Ide kell értenünk a szexuális életet is, amihez magasabb minőségű kapcsolat társult abban az esetben, ha az apukák szerves részt vállaltak a gyermekek ápolásából, neveléséből. [/quote]

Ennek alapjául nem kisebb bizonyíték szolgál, mint hogy sikerült felfedezni a pozitív arányosságot a gyermekgondozási idő és a szexuális gyakorisággal való elégedettség között. A kutatók ennek alátámasztására egy konkrét képletet is fel tudtak írni. A kutatások igazolták, hogy azok a párok, akik arra törekedtek, hogy egyenlő mértékben vegyék ki a részüket a gyermekgondozásból (természetesen a lehetőségekhez mérten), kevesebb konfliktussal néztek szembe, kisebb volt a párkapcsolati elégedetlenségük és jóval minőségibbnek tűnt a szexuális életük is.  

[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” “]Sikerült kimutatni azt is, hogy az apák segítsége óriási segítség lehet, ha az anyák szorongásáról, szülési utáni depressziójáról van szó, úgy tűnik, hogy még ezen is segíteni tud a támogató fellépés.[/quote]

Társadalmilag még mindig inkább a nőkre hárul a szülői feladatok túlnyomó része, ezek az átfogó elemzések is azt bizonyítják, messze nem elhanyagolható az apák szerepe. Főleg nem manapság, amikor egyébként is sokkal többet dolgoznak a nők, mint korábban, miközben sosem voltak még generációs szinten ennyire magukra hagyva. Sok pár kerül mélypontra a csecsemő érkezése után, de úgy tűnik, már néhány apró változtatás is jelentős javulást hozhat, ami igazán kecsegtető és biztató.

Elsőként megjelent a Cukimamiknál: 2021-02-17 @ 11:06