Ne ringassuk magunkat álomvilágba! Az emberek változnak, új barátok, új hobbik, új munka, vagy csupán az évek hatása révén. Egy kapcsolatért tenni kell, küzdeni, hogy fennmaradjon olyannak, amilyenben jó élni. Tenni kell azért, hogy olyanok maradhassunk – vagy épp olyanokká változzunk-, aki mellett a párunk boldog és ezt viszont megkapjuk úgy, hogy ne veszítsük el önmagunkat. Piszok melós dolog ez kérem!
Vallom, hogy pszichológushoz fordulni nem szégyen, sőt, erő és bátorság kell hozzá, de sok esetben nem kivitelezhető és itt az ok lényegtelen. Bátorság kell ahhoz is, hogy a mai „régit eldobni-újat megvenni” fogyasztói társadalom által belénk nevelt mentalitással szembemenve oda merjünk állni a partnerünk elé és elmondjuk, hogy érezzük, valami más lett, valami olyan irányba tartunk, amiben már nem érezzük a harmóniát. Bíznunk kell annyira magunkban, hogy közösen, együtt elég mélyre tudunk ásni, hogy megtaláljuk az okokat és készen állunk megoldást keresni!
{adselite}
Mutatunk egy 4 lépcsős „házi párterápia” módszert, mely nem csak azoknak adhat segítséget, akiknél érzékelhető gondok vannak, hanem azoknak is segíthet, akik egyszerűen csak szeretnék szorosabbá fűzni a kapcsolatukat.
1. lépés
Találjatok, csináljatok egy szabad estét/délutánt, de a legjobb egy egész nap. Persze kisgyerekes szülőként ez nem egyszerű feladat, ám elég nehéz úgy őszintén és nyíltan beszélgetni, hullámvölgyeket bejárni, ha közben ránk nyithat a csemete, vagy épp álmából felriadva ordítani kezd. Kérjük rokonok segítségét, vigyük át nagyszülőkhöz. Fontos, hogy mi legyünk otthon, mert egy kávézó nem elég intim egy ilyen interakcióhoz.
2. lépés
Érezzétek magatokat kényelmesen. Nem kell kiöltözni, de lehetőleg ne kinyúlt póló-jogging szettben legyetek, nem kell romantikus zene, nem kell bor, se bőségtál. Persze, ha nektek jól esik egy kis pohárka még belefér, de itt most nem a ködös tekintet a lényeg… azt tartogassuk csak a lezárás szakaszhoz.
3. lépés
Kezdjetek bele, DE! Itt bontsuk két részre a dolgot;
I. – Nem érzel a felszín alatt lappangó feszültséget, kimondottan jól meg vagytok, de szeretnéd, ha hosszútávon is működne köztetek a kommunikáció, a kémia.
Érdemes átbeszélni az új élethelyzeteteket. Miben változtatott meg titeket a gyerekvállalás? Hogyan hat rád az otthonlét? Mennyi ténylegesen közös időtök jut egymásra? Van-e valami új dolog, amit szeretnétek kipróbálni a másikkal – igen itt gondolhattok szexuális jellegű dolgokra is. 😉 Zavar-e esetleg valami a másikban? – itt előjöhet a férfiak részéről az anyuka testalkata. Nagyon kérlek ne vedd magadra! Ha maradt rajtad felesleg a várandósság előtti állapothoz képest és a kedvesed ezt megemlíti, tessék belátni és tenni azért, hogy a lehető legvonzóbb legyél a számára.
Fontos, hogy NE a gyerekről beszélgessetek! Most ti vagytok, ti számítotok, rólatok van szó!
A kapcsolatok nagy részében biztos lehet találni valamit, amin lehet javítani. Ezért benne van a pakliban, hogy bár azt érzitek minden rózsaszín, mégis kibukik valami. Ilyenkor ne essünk kétségbe, egyszerűen léptessük életbe a második pontot.
II. – Érzel bizonyos kommunikációs zavarokat, gyakran elmentek egymás mellett, megmagyarázhatatlan feszültség vesz titeket időnként körbe, konkrét, vagy épp megfogalmazhatatlannak tűnő gondjaitok vannak.
Bevallom ez kemény meló lesz. Ki kell mondanotok olyan dolgokat is, amiket mélyen magatokban tartottatok eddig, de úgy, hogy azzal ne bántsátok meg a másikat. Először fogalmazzátok meg a célt -pl. többet együtt lenni, kevesebbet veszekedni, újra érezni a régi lángot… – és, ha az egyikőtök átcsapna provokálásba, bántásba, egyből emlékeztessétek rá, hogy miért is ültetek le egymással! Nagyon nehéz, ha igazából nem tudtok kézzelfogható dolgokat felhozni. Nézzünk néhány példát;
„Mikor hazajövök azt érzem valami rosszat csináltam, pedig csak dolgozni voltam. Gyakran bevállalok még egy plusz feladatot, hogy picit később kelljen ezt az érzést megélnem. Sajnálom ezt, mert úgy akarok haza érkezni, ahogy pár hónapja tettem!” – őszinte, nem hárítja át a felelősséget, nem vádaskodik és jelzi, hogy ez így neki nem jó, szeretné, ha megint minden olyan jó lenne, mint régebben. Ez egy tökéletes alap. Indulhat is a beszélgetés arról, hogy mi az ő szerepe és mi a mi szerepünk ebben, jöjjünk rá együtt, hogy mi okozza benne ezt az érzést, aztán keressünk megoldásokat rá.
FONTOS, hogy sose érezzük hibásnak magunkat – bár meglehet, hogy hibáztunk. Ha ugyanis ezt érezzük, védekezni fogunk, ami nem fog konstruktív együttműködést eredményezni. Ne keressünk kifogásokat se, mert az se vezet eredményhez.
HÁMOZZUK LE AZ ÉRZELMEKET! Az agyunk fogja megoldani a konfliktusokat, nem a szívünk. Miután találtunk mind a két fél számára elfogadható és előnyös megoldást, utána kapcsolódhat be ismét a szív a társalgásba.
Használjunk ÉN ÜZENETET! Ez dióhéjban annyit tesz, hogy a saját érzéseinkről beszéljünk, ne a másikat minősítsük:
„Mióta megszülettek a gyerekek Te alig beszélgetsz velem, Te csak leülsz a tévé elé, Te fáradsz el, pedig én vagyok a gyerekekkel egész nap, Te meg csak dolgozni jársz…!”
HELYETT
„Mióta megszülettek a gyerekek, azt érzem nem beszélgetünk annyit, mint azelőtt. Tudod, nekem nagyon hiányoznak az összebújós estéink. Tudom, hogy mindketten fáradtak vagyunk, de szeretnélek újra közel érezni magamhoz…”
Győzzük le az egónkat! Lehet, hogy mi tényleg azt érezzük, hogy a másik tehet mindenről, de azért azt nem árt ismételni magunkban, hogy minden két emberen múlik. Ugyanakkor ne csináljunk magunkból mártírt se; egyenlőek vagyunk!
A beszélgetést addig ne hagyjuk abba, amíg a felvetett problémára kivitelezhető megoldást nem találtunk – szuper, ha mindkét félnek van benne szerepe. Merjünk újítani, lépjünk ki a komfortzónánkból.
4. lépés
Csak akkor zárjátok le a beszélgetést, ha megoldás született. Nem kell egy nap alatt bevenni Európát, ha nem tudtatok mindent alaposan átbeszélni, ideiglenesen lezárhatjátok azzal is, hogy kitűztök egy következő szabad estét, amikor majd azok kerülnek előtérbe. Akkor végeztetek „jó munkát”, ha a végén felszabadultnak érzitek magatokat.
Ne halogassatok semmit, egyből lépjenek életbe az új lépések, és egyezzetek meg abban, hogy egyből figyelmeztetitek a másikat, ha nem a megbeszéltek alapján cselekedne.
+1. lépés
Ezt az összes nélkül, vagy azok végjátékaként is alkalmazhatjátok; egyből mondjátok el, ha valami nem tetszik! – természetesen a fenti elvek betartásával, azaz nem hibáztatva, megbántva a másikat.
„Szívi, az a helyzet, hogy nyáron remekül fogsz árnyékot adni, csak nekem egy jó testű férj kéne, nem pedig napernyő.”
HELYETT
„Szívi, tudom, hogy szolidaritásból velem együtt szedted fel a kilókat, mi lenne, ha most együtt is szabadulnánk meg tőlük? Tornázhatnánk itthon együtt, és kaptam egy jó tippet koplalás mentes diétára is.”
De gondolj itt egészen apró dolgokra is; mint például, hogy reggel csók nélkül ment el dolgozni. Ez nem járja, hisz, ami jár, az jár!
Ám épp ennyire fontos kiemelni a jó dolgokat, a számunkra kedves gesztusokat. Mondjuk sokszor, hogy szeretjük, említsük meg, ha valami igazán figyelmes dolgot tesz, dicsérjük, bókoljunk – igen, akár mi is hölgyeim.
A lényeg az egyensúlyon van. Ha mindig csak a negatív dolgokat hozzuk fel, az egy idő után lehangolóvá teszi a kapcsolatunkat, ellenben, ha csak dicsérgetünk, kvázi homokot szórunk a apró, ám gyorsan szaporodó gazokra.
Végül, de nem utolsó sorban ki kell mondanom; A jó szex nem tart össze egy kapcsolatot, de a rossz szex lehet váló ok! Értsd úgy, hogy egyszerűen kell, hogy találjatok magatoknak időt az intimitás megélésére! Egy lopott csók csata a fürdőben, egy kacsintós összenézés az ebédlőasztalnál… hétvégén a nappali alvásidő öncélú kihasználása, hétköznap esti összebújások… Legyetek kreatívak, átjön a nagyi? Mi lenne, ha előre menne a gyerekekkel a játszótérre, 10 perc és mentek utánuk… 😉 Arról nem is beszélve, hogy egy kimerítő, hisztitől tarkított nap után mennyire fantasztikus feszültségoldó tud lenni!
