A gyerek földre veti magát az áruház közepén, üvölt, nem törődvén senkivel és semmivel. Rémálom, ami a legtöbb szülő életébe előbb-utóbb beköszönt. Itt a pszichológus tanácsa, miképp ébredjünk fel, és lépjünk fel hatékonyan a hiszti ellen.
Mi is a hiszti?
Fontos tudni mivel állunk szemben, ismerd ki ellenséged, ezt már a kínaiak is mondják évezredek óta. A hiszti legtöbb esetben vágyaik be nem teljesülése miatt alakul ki. Szeretnének játékot, édességet, bármi mást, nem kapják meg, és ez dühíti őket. Másik eset, amikor korlátaikat felfedezvén dühössé és frusztrálttá válnak, érzelmeiket még nem tudják helyesen kezelni, hisztibe menekülnek. Legkönnyebb esetben pedig szimpla fáradtság vezet hisztirohamhoz, amit hála isten a legegyszerűbb kezelni.
Ha tudjuk, kerüljük el
Minek belemenni olyan helyzetbe, amiről tudjuk, hogy kellemetlen hisztiroham lehet a vége? Okosan kerüljük el a kényes szituációkat, lesz belőlük éppen elég az évtizedek alatt, felesleges keresni őket.
Következetesség
Legfontosabb szabály, sose engedjünk a gyereknek. Ökölpróba ez, ahol a gyerkőc teszteli a határokat. Sokan beleesnek abba a hibába, azt gondolják túl kicsi a gyermek ilyen összetett konspirációra. Súlyos tévedés, gyermekünk már törpe korában is célt szeretne érni, és ehhez, ha kell manipulatív eszközöket is bevet. Ha nem éri el amit akar szépen, próbálkozik csúnyább eszközökkel. Ahhoz, hogy elejét vegyük a végeláthatatlan hisztis korszaknak, nem szabad engednünk. Memóriájába beleég egy életre, hogyan érhet célt nálunk. Sose legyen eredményes, nem fog próbálkozni azzal, amiről tudja, felesleges.
Agresszió
Mindig legyünk türelmesek, sose válaszoljunk agresszióval a gyerek hisztirohamára. Nem terrorizálni szeretnénk a gyereket, hanem megnevelni. Sem erőszakkal, sem kiabálással nem érjük el, amit akarunk. Ideges, feldúlt állapottal nem tudjuk a gyerek hasonló lelkiállapotát kontrollálni, csak tovább fokozzuk az érzelmi hullámvasutat. Nyugodt, csendes viselkedéssel kezeljük a helyzetet, legvadabb pillanatokban is. Igen, tudjuk milyen nehéz néha. 🙂
Kizökkentés
A hisztirohamot meg kell szakítanunk. Legjobb eszköz erre a meglepetés, meglepődés. Figyelmét el kell terelni a hiszti tárgyáról, új impulzust kell adnunk, ami kizökkenti a folyamatból. Mutassunk neki valami mást, játsszunk neki meglepődést, érzelmeinket átragasztjuk a gyermeki lélekre, pont ezért nem szabad dühösen, vagy ingerülten reagálni hisztirohamra.
Ha nem sikerül meglepődéssel elterelnünk a gyermek figyelmét, egy váratlan reakcióval is próbálkozhatunk, ami több okból is hatásos: öleljük át! A hirtelen nem várt cselekedetünk a meglepetés erejével, kizökkentheti a gyereket a dührohamból. Nem csak ezért hatásos, nyugalmat is árasztunk felé, amit nem győzünk eleget hangsúlyozni, ragadós. Fontos éreznie, megértjük zaklatott lelkiállapotát, együtt érzünk vele.
Óvatosan, a hisztiroham extrém esetekben agresszióba csap át, akár tettlegességig fajulva. Ne ijedjünk meg, ne szerezzünk sérülést, és ne sarkalljon minket hasonló reakcióra. Ugyanúgy kezeljük, mint egyéb esetekben, csak kerüljük el az apró kezecskéket.
Minden hiába
Ha ezek egyike sem ér célt, nem marad más, mint tudomást sem veszünk a hisztiről, figyelemelvonást alkalmazunk. Ha nincs nézőközönség, nincs előadás sem. Arra azonban vigyázzunk, hogy figyelmünket csak színlelve vonjuk meg a gyerektől, testi épségére ügyeljünk, könnyen sérülést okozhat magának a kontrollálatlan viselkedésével.
Utókezelés
Miután a hisztinek vége, mindig üljünk le beszélni a gyerekkel, amikor már tiszta a feje, tudja fogadni az információkat. Mindent magyarázzunk el, miért nem engedtünk, miért nem helyes viselkedés amivel próbálkozott. A hiszti végével, értelmesen, nyugodt körülmények között magyarázhatjuk, nevelhetjük a gyerkőcöt, elkerülve a következő adagot.
Minden tanács, javaslat amit fent olvashattok viszont csak akkor működik, ha nem engedtek a gyereknek, sose vagytok következetlenek, aláássa a tekintélyeteket, és olyan üzenetet hordoz a gyermek felé, hogy ezzel érdemes próbálkoznia. Sok sikert és kitartást, sem a hiszti, sem a hisztis korszak nem tart örökké. 🙂
