Válni akarunk, de a gyerek még nem tud róla. Hogyan mondjuk el úgy, hogy a legkevésbé sérüljön a lelke? Biztosan sérülni fog a válás miatt? Együtt vagy külön-külön beszéljünk vele? Mondjuk el a teljes igazságot? Mi lesz, ha kiborul? És ha én is elsírom magam?
Sokszor kérdezték már tőlem, meg kell-e egyáltalán mondani a gyereknek, hogy elválnak a szülők. Van, aki úgy tervezi, hogy lefekvés után megy el csak otthonról, hátha így fel sem tűnik senkinek, hogy már nem élnek párkapcsolatban. Más szülők a kezdetektől beavatják a gyerekeket a részletekbe, és nyíltan beszélnek velük párkapcsolati krízisükről. A jó megoldást illetően ebben a helyzetben sem lehet egyértelműen állást foglalni, hiszen nincs két egyforma család. Egy biztos, ha egy kapcsolatban válásra kerül a sor, és gyermek van a családban, ő is részese a történéseknek, tehát joga van tudni, mire számíthat.
A családi titkok, ki nem mondott érzések szörnyű nyomást gyakorolnak a családtagokra. A gyerekeknek különös képességeik vannak, és könnyen ráéreznek a tabutémára. Senkinek ne legyen az az illúziója, hogy fontos kérdésekben becsaphatja a gyereket. Ha konkrétan nem is, az érzések szintjén tudják, hogy valami titok lappang körülöttük.
Beszélni kell tehát róla, de hogyan? Lehetőség szerint együtt. Apával és anyával. Érdemes pénteken vagy hétvégén. Így van egy kis idő megnyugodni. Nem az utolsó pillanatban, hogy legyen idő felkészülni a költözésre.
Hogyan éli meg a gyerek a válást? A gyerekek számára a válás mindig trauma. Még akkor is, ha nem mutatják ki. Életkortól függetlenül az egységes családról alkotott kép omlik össze bennük. Ezért is fontos beszélni róla és eloszlatni az esetleges félreértéseket. A gyerekek ugyanis hajlamosak magukat okolni. Azt gondolják, ők csináltak valami rosszat és az ő hibájuk, hogy most elválnak a szülők. Találkoztam olyan kisfiúval, aki meg volt róla győződve, hogy azért megy el az apukája, mert ő a múlt héten (amikor nem engedték neki sokáig nézni a televíziót) mérgében arra gondolt, bárcsak elmenne. Azt is tisztázni kell a gyerekekkel, hogy az irántuk érzett szülői szeretet örökké megmarad. Őket továbbra is mindkét szülő ugyanúgy fogja szeretni. Ha kicsik még, érdemes elmagyarázni azt is, mit jelent a szeretet és mit a szerelem. Ideális eset az, ha tudjuk úgy kommunikálni a változásokat, hogy a szerelem múlt el a szülők között, de a szeretet megmarad. Ezt még az óvodások is megértik, pláne akkor, ha ők is szerelmesek valakibe. Amikor már lehet tudni mikor várható a költözés, arról is érdemes beszélni. Ha a gyerek költözik, engedjünk neki szabad beleszólást a szobájának a kialakításában. Ha ő maga dönthet arról, melyik játékokat vinné magával, mi az amit itt hagyna, hamarabb kialakul a komfortérzete az új helyen.
Azt azonban mégsem lehet előre kiszámítani, hogyan fognak reagálni a gyerekek a bejelentésre. Volt olyan óvodás kislány, aki nagyon örült az új szobájának és büszkén dicsekedett társainak az új hercegnős takarójával. Aztán később még számos megdöbbentő kérdést feltett. Más gyerekek sírnak vagy dühösek lesznek a hír hallatára.
A kezdeti nehézségek könnyebben kezelhetőek, ha türelmesek, megértők vagyunk a gyerekekkel. A változásokhoz nekik is nehéz alkalmazkodni, ezért törekedni kell a fokozatosságra. Példának okáért, ha új partnere van valamelyik szülőnek, a vele való megismerkedést érdemes egy kicsit halasztani. Ha szükség van rá, akkor átmenetileg az eddigi szokásokon is változtathatnak. Miért ne aludhatna néhány napig a szülővel a gyermek az új helyen?
Válás után a családi struktúra átkereteződik. Hosszú távon azzal segítenek a legtöbbet, ha az „új életben” törekszenek a gyermek számára optimális, harmonikus környezet kialakítására. Egy dolgot senki ne tévesszen szem elől! A szülők válása párkapcsolati krízis, szakadás. A felnőttek egymás számára megszűnnek párként létezni, de a gyermeknek örökké a szülei maradnak. Közös gyermekük örök, kitörölhetetlen kötelék marad köztük…
