Hogyan ne válj helikopter szülővé?

Gyermekkorunkban a nyári szünetben vagy akár csak egy hétvégi napon, legtöbbször úgy eltűntünk otthonról ebéd után, hogy csak a vacsorára kellett hazamennünk. Sokan voltunk gyerekek a környéken, sosem unatkoztunk, ha összejöttünk. És mindemellett a szüleinknek eszébe sem aggódni értünk. Fantasztikus érzés lehetett!

Ez manapság nem egészen így van. Sok minden változott az elmúlt 10-20 évben, és nemcsak a körülmények lettek egészen másak, de a gyerekek körül is másképp mozognak és gondolkodnak a szülők.

Sokan vannak, akik mindentől meg akarják óvni a gyermeküket, elhárítanak előlük minden akadályt, állandóan aggódnak értük és folyton foglalkoztatják őket. Idejük nagy részében arra figyelnek, hogy a gyermeknek ugye jó kedve van, nem unatkozik, kész a leckéje, nem viselkedik túl hangosan és sorolhatnám. Őket nevezi a szakirodalom „helikopter szülőknek”. A fogalmat Dr. Haim Ginott vezette be 1969-ben és azokat a szülőket érti alatta, akik állandóan a gyermek feje körül „repkednek”, megfosztva őket a személyes terüktől, döntési lehetőségeiktől.

Valóban könnyű beleesni abba a hibába, hogy túlságosan rá koncentrálunk a gyerek dolgaira, ugyanakkor nem nehéz kitalálni, hogy mennyi hátránya van ennek. Ha sokszor korrigáljuk a gyerekünket vagy eleve mi oldunk meg helyette olyan dolgokat, amelyekre már ő is képes lenne, az az üzenet a számára, hogy „nem tudod elég jól elvégezni a feladatodat”, és gátoljuk őt a fejlődésében. Így felnőttként nem lesz magabiztos, nem fog kellő önbizalommal rendelkezni, és könnyen előfordulhat az a helyzet, hogy a legkisebb döntés előtt is szüksége van a szülő tanácsára. Kutatások szerint azok a felnőttek, akiket helikopter szülők neveltek fel, kevésbé elégedettek az életükkel, mint társaik.

Az alábbi pontok segítenek abban, hogy hogyan kerüld el, hogy helikopter szülővé válj.

1. Ne körözzél folyton a gyermeked körül! Ha megkötöd a 7 éves gyermeked cipőfűzőjét, akkor az ugyanolyan „képtelenség”, mint hogy megírod a felsős gyermek helyett a dolgozatot. Ne óvd őt minden „kockázattól”, engedd, hogy egyedül jöjjön ki nehezebb helyzetekből, és hogy önálló döntéseket hozzon. Nem használ, ha mindig minden élethelyzetből kimented, mert így nem tud felkészülni a valós életre.

2. Ne szabadítsd a gyermekre a saját aggodalmadat! Az, hogy aggódsz a gyermekedért, az egy bizonyos szintig teljesen érhető és természetes. Az már kevésbé, ha folyton negatív, aggodalmaskodó gondolataid vannak a jövőjével kapcsolatban és meg is osztod vele ezeket.

3. Ne tedd a gyermekedet életed középpontjává! A gyermek természetesen életed egyik legfontosabb része, de ne várd, hogy minden érzelmi szükségletedet ő elégítse ki. „Egy szülő, aki nem akar mindent görcsösen másképp és tökéletesen csinálni, és néha magával is törődik, nagy terheket vesz le a gyereke válláról. Mert akkor helyette nem a gyereknek kell az ő elemi szükségleteit kielégítenie.” (Pál Ferenc)

4. Ne címkézd a gyermekedet! Semmiképp ne használj negatív címkéket a gyermeked megnevezésére, mert ezek könnyen önbeteljesítő hatásúak lehetnek. Azok a jelzők, amelyeket használsz rá (pl „kis lusta”), könnyen olyan skatulyába sorolják be őt, amely esetleg nem is róla szól. Kerüld el a „te mindig…”, „te soha…” kifejezéseket. Gyermekkorban még egyáltalán nem lehet látni, hogy ki mivé válik, engedd el a borúlátó gondolataidat, és a fejlődésnek ne Te szabj határt a negatív megjegyzéseiddel.

5. Ne vedd magadra, ha a gyermek véleménye különbözik a Tiédtől! Ha állandóan befolyásolod a gyermekedet, esélye sem lesz, hogy megismerje a saját gondolataid, álláspontját. Ha nem értesz vele egyet valamiben, ne meggyőzni kezdjed a véleményedről, hanem inkább arra biztasd, hogy ő beszéljen többet a sajátjáról. Ne támadásnak vegyed, ha nem úgy végez majd el bizonyos dolgokat, ahogyan Te tetted volna, ez nem Rólad szól.

6. Ne úgy kezeld a gyermeked életét, mintha a sajátod lenne! Általában az a legnehezebb minden szülő számára, hogy úgy vonódjon bele a gyermeke életébe, hogy képes legyen megtartani a saját életét. A gyermek mellett semmiképp ne hanyagold el a saját életed, kapcsolataidat, kedvteléseidet, ezzel automatikusan nem rá összpontosul minden figyelmed.

Mit tudsz tenni mindezek helyett? Hagyd a gyermekedet, hogy megtanulja, milyen következményei lehet a cselekedeteinek, bízz benne, hogy meg tudja oldani a feladatait, ne aggódj, és ne kontrollálj mindent körülötte. Ezzel együtt lehetsz egy biztos kapcsolat az életében, akihez mindig fordulhat, és akinél bármikor nyugalmat talál.

Ha egyedi megoldásra van szükséged, látogass el a www.anyacoaching.hu oldalra!