Hordozás, együttalvás, igény szerinti szoptatás – kizáró okok, hogy laza, társasági életet élő és vidám anyuka legyél?
Akar a bánat mártíranya lenni. Belerokkanni az éjszakázásba. Megőrülni a tökéletes napirendért, a tökéletes biobabapépekért. Magamról többes számban beszélni, és mindenhol csak egy anyjaneve lenni. Krumplihéjjal a hajamban robotolni, elhízni és szőrös lábakat villantani. Feladni a barátokat, az utazgatást, és naphosszat otthon vagy a játszótéren (horribile dictu: játszin) dekkolni. Bababarát helyeken mondókázgatni naphosszat. Játszóházakban tanyázni kocsma helyett.
Én ugyan nem. Ezért választottam a kötődő (vagy ha úgy tetszik: válaszkész) nevelést. Nem is ez a jó kifejezés, hogy választottam: egyszerűen csak próbálok az ösztönökre hagyatkozni, és élvezni, hogy anya vagyok. És megmaradtam közben önmagam is.
A gyerek jött később, ő alkalmazkodjon a család életéhez – hallottam többektől még a gyerekhalmozó korszakom előtt. Ez tetszett. Aztán rájöttem, hogy ez valójában egy újszülött betöréséről szól. De ne menjünk ennyire előre. Mit tudtam akkoriban az úgynevezett ősanyákról? Ugyanazokat a sztereotípiákat persze, mint bárki más.
Darócruha, ötméteres hordozókendő, szoptatás minimum ötéves korig (minél frekventáltabb helyeken), és maximális önfeláldozás. Kozmetikus, fodrász a kanyarban sincs, és persze alapfeltétel – ami nélkül valamirevaló ősanyaklubba nyilván be sem engednek – a szőrös láb. Élete kizárólag az organikus gyapjúruhába és mosható pelenkába öltöztetett gyereke körül forog, akit bioételekkel etet, és az üveges bébipapi létezésének gondolatától is rosszul van.
Amikor kilenc évvel ezelőtt teherbe estem a lányommal, abban biztos voltam, hogy én nem akarom ezt az utat követni. Nem akarom feladni teljes mértékben a korábbi életemet, nem akarom elveszíteni a nőiességemet, vagyis nem akarok feloldódni az anyaságban.
Tehát nem leszek ősanya.
Ez jó és megvalósítható ötletnek tűnt. Valahogy éreztem, hogy a születendő babám gyorsan át fogja majd aludni az éjszakát. Bíztam benne, hogy legalább féléves koráig szoptatni fogom, és az énidővel sem lesz gond, mert cumisüvegből bárki megetetheti. Fogyás? Hatalmas séták babakocsival, első lépésnek ez ideális.
Pofáraesés – első felvonás
Mint ügyeletes okostojás a terhesség alatt átnyálaztam a vonatkozó és hiteles szakirodalmat, és elhűlve tudtam meg: ahhoz, hogy sokáig tudjak szoptatni, elengedhetetlen az igény szerintiség és a kis ravaszok ráadásul cumizavarosok is lesznek pikk-pakk az üvegtől.
Szuper hírek, hogy fogok kimozdulni? Egyetlen szoptatós szobáról tudtam akkor a városban. Itthon bámulom majd a brazil sorozatokat, vagy mi?
Megdöbbenve értesültem, hogy az éjszaka átalvása egyáltalán nem általános egy csecsemőnél, a éjszakai szoptatásról leszoktatni pedig kifejezetten káros.
Jól nézek ki, keljek fel négyszer-ötször egy éjjel? Görnyedjek a szoptatós fotelben? Járkáljak vele a sötét lakásban? Jaj. Oké, betesszük a bölcsőt az ágyunk mellé.
Babahordozás? Ez cukinak és hippisnek tűnt, nyilván nem kendő, majd veszek valami jó mei tait vagy csatost. Kirándulásokhoz mondjuk. Ja, hogy az újszülötthöz nem jó? Jobban beleástam magam a témába, és tessék: megtudtam, hogy a hordozott babák kevesebbet, sírnak, kevésbé hasfájósak, és a csípőfejlődésnek is jót tesz.
Mosható pelenka? Akárhogy is néztem, logikus döntésnek tűnt. Kíméletesebb a környezethez, egészségesebb a babának, és nem utolsósorban olcsóbb is. Legyen. Beszereztem pár darabot.
Ennek a fele sem tréfa, kezdhetem növeszteni a szőrt a lábamon.
Pofáraesés – második felvonás
Mihelyst megszületett Luca, kiderült róla, hogy a hordozókendő-gyártók és a La Leche Liga beépített embere. Másfél órákat nyammogott a mellemen (a csecsemősök próbálták elhitetni, hogy nincs tejem, de L. Ügynök másképp gondolta), és vízszintesben egyáltalán nem volt hajlandó többet aludni tíz percnél. Egyáltalán, elaltatni sem nagyon lehetett.
Milyen gyerek ez?
Egyhetesen magamra csavartam egy rugalmas kendőben (az akkori kötéstechnikámat fedje jótékony homály), nem egészen két perc múlva aludt, és fel sem kelt két órán keresztül.
Rájöttem, hogy megvan a szabadság kulcsa. A bölcsek köve. Kolumbusz tojása.
És arra is rájöttem, hogy ez az egész ősanyaság, már ha lehántjuk róla a sztereotípiákat, kulcs a független és laza anyasághoz.
Ellentmondás? Nem!
Mert mit is takar a kötődő nevelés? Hogy figyelünk gyerek igényeire, és az életkorának megfelelően reagálunk arra. Nem hagyjuk sírni, igény szerint szoptatjuk, minél többet hordozzuk, és nem tesszük külön szobába éjszakára.
Sokan már itt feladják, hiszen ez a leírás végtelen mártírságot vetít előre. Holott – ha a válaszkész nevelést helyesen értelmezzük – ez egyáltalán nem így van.
Igény szerinti szoptatás
Az, hogy egy kisbaba teljesen kiszámíthatatlan időközönként éhezik meg, nem jelenti azt, hogy otthon kell ülnünk. A nyilvános szoptatás pedig – bár bizonyára van ellenpélda – nem feltétlenül eredményezi azt, hogy pár héten belül a mi mellbimbónk lesz a legnépszerűbb látványosság a környéken. Úgy gondolom, hogy ebből az egészből nem kéne ügyet, sőt, Ügyet csinálni. Igyekszem diszkréten szoptatni – egy-két kivágott felsőm láttán az erénycsőszöknek kész megnyugvás lehet, ha odakerül egy babafej –, a környezet pedig ne tulajdonítson nagyobb jelentőséget az egésznek, mint ami valójában.
És igen, a babának tök mindegy, hol szoptatod. Formatervezett szoptatós fotelben a biztonságos otthonodban Mozart andalító muzsikájára, vagy óbégató árusok mellett az útpadkán ülve egy balkáni bazárban. Nem kell otthon ülni csak azért, mert szoptatsz!
Ha igény szerint szoptatok, nem kell stresszelnem, hogy időre haza kell érnem, nem kell szerencsétlenkednem lefejt tejjel, melegítéssel. Ami pedig az én igényeimet illeti: az egész folyamat azt is figyelembe véve halad. Magyarán ha nekem egyéves korára elegem lesz az éjszakai szoptatásból, megpróbálkozom a leszoktatással – több-kevesebb sikerrel. Ha már én azt érzem éjszaka, hogy felrobbanok, és nem akarom, akkor az neki sem jó.
Együttalvás
Nem, nem veszélyes, hacsak nem vagy extrém túlsúlyos, vagy drogfüggő. Az első napokban persze az elsőszülöttet mindig becsületesen visszatettem szoptatás után a bölcsőbe, de győzött a kényelem és az alvás iránti vágy: szinte fel sem ébredek már szoptatás közben. És nem, nem fog még tízévesen is ott horpasztani közöttetek: átlagosan másfél-két éves korukban tettük át őket külön szobába, és simán ment.
Hordozás
Nyolc éve kezdődött a hordozással való kapcsolatom, azóta jóval nagyobb elfogadást élvez a társadalom szemében. Persze nekem így is gyakran beszólnak. Mire ez a nagy ellenszenv? Sajnos a tudatunkban nagyon mélyen gyökeredznek az elkapatásról szóló rémelméletek.
Miért hordozok?
Mert nem fogom sírni hagyni a párhetes újszülöttet a babakocsiban, ahhoz meg lusta vagyok, hogy fél kézzel cipeljem.
Mert semmi kedvem a hasfájós időszak alatt meghibbanni. Kendőben minden ilyen probléma megszűnik.
Mert van három másik gyerekem, akik nagy valószínűséggel kiakadnának, ha mindkét kezem le lenne foglalva naphosszat, míg a kisbabámmal járkálok fel-alá üdvözült képpel a lakásban.
Mert tudom, hogy tök jót tesz a csípőfejlődésnek, és számos készséget fejleszt az ütemes fel-le ringatózás.
Mert szeretem a pasim kezét fogni az utcán.
Mert egyszerűbb a közlekedés, meg úgy általában a mindennapok. Tudom, hogy egy valamirevaló anya hanyagolja a házimunkát, és erény a rendetlenség, hiszen ez az jelzi, hogy porszívózás helyett egész délelőttöket ujjbáboztál és formaberakóztál át, ennek dacára én szeretek valami minimumot fenntartani a főzés-lomolás-mosás területén. Ehhez pedig kell a két szabad kéz.
És az ezeknek köszönhető lazaság
Az igény szerintiség teljes embert kíván, tehát a gyerekeink kicsi korukban jönnek velünk mindenhová. Kendőben, zajvédő fülessel rengeteg rendezvényre el lehet vinni őket. Fapados szarajevói hétvége? Nem leszek bolond, hogy kihagyom, csak mert van egy nyolc hónapos gyerekem. Szokásos évi sátorozás a barátainkkal? Kinn vagyok én is velük a tábortűznél éjjel, a gyerek pedig alszik a hátamon.
Mázlista vagyok? Lehet. Nekem a laza életmóddal kombinált válaszkészség bizonyított. Nyitott és rugalmas gyerekek, könnyen beszoktak az óvodába, nem ijednek meg az új helyzetektől, magabiztosak és nincsenek cukorból. Nem lettek anyámasszony katonái, mint ahogy azt rengetegen vizionálták. Egyáltalán nem bánom, hogy nem törtem be őket újszülöttként, nem sürgettem, hogy aludják át az éjszakát, és megtanuljanak egyedül elaludni, akár hosszas sírások árán.
Végezetül ejtsünk néhány szót a szőrös lábról. Csak annyit mondok, hogy szoptatni a kozmetikusnál is kiválóan lehet gyantázás közben. Pláne, mert a közben felszabaduló oxitocin fájdalomcsillapító hatású. Ki van ez találva!
