Hogyan szabadulj meg a szülés utáni depressziótól?

Amikor megszületik egy kisbaba, mindenki határtalanul örül az új jövevény érkezésének. Vagy mégsem?

A statisztikák szerint az újdonsült anyák 10-13 %-a nem tudja megélni a gyermeke születésével járó örömöt. Nem érzi felhőtlenül boldognak magát, ahogy azt elvárnák tőle.

Tele vannak szorongással, félelmekkel a babával, magukkal, a jövővel kapcsolatban. Sok elvárást támasztanak magukkal szemben. És a sok negatív érzés nem engedi, hogy boldognak éljék meg ezt a gyökeresen megváltozott időszakot.

A gyereknevelésre, akárhányadik gyerkőc érkezik a családba, nem lehet teljesen felkészülni.

Hiába tüsténkedik körülötted mindenki, a szoptatás rád marad, ha éjszaka felsír, te kelsz hozzá, tiéd a legtöbb játék, fürdetés, tisztába tétel. Emellett meg kell birkózni a hormonális változásokkal, a nagyobb gyerekekkel, és a pároddal. És valahol a sor végén még magaddal is foglalkoznod kellene.

Mi okoz bizonytalanságot az anyáknak a gyermek születése után?

Lehet, hogy könnyebb lenne azt felsorolni, mi nem.

A szülést követően minden nő egy sor változáson megy át mentálisan, testileg, érzelmileg. Ez a változás ráadásul minden újabb gyereknél megismétlődik.

És ha a változás valamelyik oldalát nem tudja egy anya teljes belső magabiztossággal fogadni, akkor könnyebben borul meg lelkileg.

Kép: scary mommy

A szülés után a legtöbb anya hasonló kérdésekkel találja szemben magát:

• Hogy fogom bírni fizikai és lelki erővel a most következő időszakot?
• Tudok majd a babáról megfelelően gondoskodni?
• Honnan fogom tudni, mennyit kell vele foglalkoznom? Hogy kell megfogni, tartani, szoptatni, etetni, fürdetni? Jól csinálom? Fog ez valaha jól menni?
• Jut majd (elég) idő saját magamra? Vagy mindig csak a gyerek lesz az első?
• Mi lesz a „régi” életemmel? Teljesen el kell gyászolnom, vagy megmarad belőle néhány morzsa későbbre?
• Mi lesz a munkámmal? Mikor érezhetem megint „társadalmilag hasznosnak” magam?
• Mikor fogok megint „értelmes emberi szót” hallani, nemcsak gügyögést?
• Mikor szabadulok ki a négy fal közül, ahova most bezárultam a babával?
• Hogy fogok kijönni a párommal? Meg tudjuk majd tartani az érdeklődést, szenvedélyt egymás iránt? Leszek még újból „jó nő” a szemében?
• Mit gondol majd rólam a környezetem? Milyen anyának fognak látni? Szerintük mit fogok jól, vagy rosszul csinálni?
• Hogy fogom elviselni, ha nekiállnak kritizálni?
• Én elégedett leszek magammal anyaként? Vagy már most tudom, hogy valamit majd tuti elrontok?
• Képes vagyok felnevelni egy gyereket, és megadni neki mindent, amire szüksége van?
• Tudni fogom, hogy mikor legyek vele szigorú, és mikor engedékeny?
• Ha már testvérek is vannak: hogyan fog az új gyerek beilleszkedni? Hogyan fogják a többiek fogadni? Hogy fogom én kezelni a féltékenységüket? Mi lesz, ha az egyik gyereket jobban fogom szeretni a másiknál?
• Hogyan tartható fenn a családi egyensúly? Mit kell tennem a „régi” családtagokért, és mit az új jövevényért? Lesz ehhez elég energiám, ötletem, kitartásom?

És ha ezekre a kérdésekre nem tudunk magunknak kellő önbizalommal válaszolni, nem vagyunk teljesen biztosak magunkban, hogy:

• minden rendben lesz,
• megteszünk mindent, amire képesek vagyunk,
• és az elég lesz, és jó lesz,

akkor könnyen átveheti a kezdeti felhőtlen boldogság helyét a depresszió, kedvetlenség, kimerültség, tehetetlenség, bűntudat.

És ez még jobban felerősödhet, ha a közvetlen környezet, a család nem ismeri fel, vagy nem vesz róla tudomást, hova tart a kismama lelki állapota.

Honnan ismerheted fel, hogy gyermekágyi, szülés utáni depressziótól szenvedsz?

Ha a fenti kérdések közül több is folyamatosan foglalkoztat, de közben nem találsz rájuk megnyugtató választ, csak azt érzed, hogy egyre idegesebb vagy, egyre több a kétséged, vagy épp ellenkezőleg, egyre fáradtabb vagy, egyre tehetetlenebb, és kezd eluralkodni rajtad az apátia, akkor jó, ha minél hamarabb segítséget kérsz.

Mert a helyzeted nem egyedülálló, de nem is reménytelen.

A fenti kérdéseket nagyon sokan felteszik (ami egy megváltozott élethelyzet természetes velejárója), és mindenki számára lehet megnyugtató válaszokat találni. Mindenki találhat magában addig rejtett erőforrásokat.

Kép: https://www.sweatyasamother.com/blog

A szülés utáni depresszió legjellemzőbb tünetei

1. Folyamatos késztetést érzel a sírásra. Állandóan szomorú vagy, amiből nem tud semmi kizökkenteni. Valamit mindig találsz, ami miatt elkeseredsz. Vagy a gyerek miatt, vagy magad vádolod mindig újabb dolgokkal, vagy a családoddal, a pároddal vagy elégedetlen. Nem az a fontos, hogy van-e rá okod, hanem, hogy nem tudsz kikeveredni ebből a lelki állapotból.

2. Állandóan aggódsz, vagy idegeskedsz valamin. Főleg, ha a fenti kérdések valamelyike foglalkoztat éppen.

3. Türelmetlenebb vagy, mint szeretnéd, nem ritkán a babával szemben is. Hiszen hullafáradt vagy, a legtöbb feladat rád marad, és még pihenni sem tudsz. Az ingerültséged ráadásul átragad a picire, és ez tovább mélyíti a benned dúló konfliktusokat.

4. Ijesztő gondolataid támadnak magadról, a babáról, vagy másról. Ezt okozhatja az általános kimerültség, de tovább fokozhatja a lelkiismeret furdalásod, ami megint ront a lelki állapotodon.

5. Tehetetlennek érzed magad. Úgy érzed, teljesen egyedül maradtál a problémáiddal (akkor is, ha szerető család vesz körül), nem tud, és nem is akar senki segíteni, te pedig képtelen vagy őket megoldani.

6. Túlterhelt vagy. Túl sok a feladat, amit nem tudsz átlátni, kézben tartani. Vagy nagyon újak, intenzívek és rendszeresek az anyasággal járó kötelezettségek, amik olyan szervezettséget igényelnének, amire nem tartod képesnek magad. De persze ettől is bűntudatod van.

7.Nem alszol, állandóan csak az aggasztó gondolataidon jár az eszed. Vagy épp akkor is alszol, mikor nem kellene. Inkább így kapcsolsz ki, hogy ne kelljen a valósággal foglalkoznod.

8. Nem tudsz enni a szorongás miatt, vagy épp pont az evéssel tudod csak elnyomni a szorongásaid.

9. Állandó rossz közérzeted van, vagy fizikai rosszullétekkel küzdesz.

10. Lelkiismeret-furdalásod van, hogy nem azt érzed, amit „kellene”, vagy nem azt és nem úgy teszed, ahogy „kellene”, ahogy a környezeted elvárná. Vagy a gyereknek biztos nem lesz jó, ahogy csinálod.

11. Úgy érzed, nem találod a babáddal a kapcsolatot. Vagy az nem „elég” mély, és ettől nem vagy elég jó anya.

12. Túl nagy felelősség, hogy egy kisbabát kell 0-24-ben ellátnod, amire nem érzed, hogy eléggé fel vagy készülve.

13. Az egész helyzeted kilátástalannak gondolod: „soha nem fog változni semmi, minden ugyanilyen marad”. Már semmin nem tudsz változtatni, mert mostantól mindent a gyerek igényeinek kell alárendelned. Te megszűntél abban a pillanatban, hogy ő megszületett.

Mit tehetsz már most is magadért a szülés utáni depresszió elkerüléséért?

1. Ne gyötörd magad. Nem lehetsz mindenért te, és csak te a hibás. Gondolj arra, hogy ez a helyzet nemcsak rólad szól, sőt. Még sok időd van, hogy bármilyen elkövetett hibát kijavíts!
2. Bízz magadban JOBBAN, mint eddig. Nagyobb szükséged van a saját támogatásodra, mint eddig bármikor. Ne hagyd magad cserben!
3. Hallgass az ösztöneidre! Ez a legfontosabb tanács minden újdonsült anyukának. Semmi más nem számít, mint az a belső hang, ami megsúgja, hogy mi a legjobb Neked és a babádnak együtt. Nem az internet, az orvosok, a család, vagy a barátnők a legjobb tanácsadók, hanem a saját ösztönös érzéseid.
4. Aludj SOKKAL többet! Minden időt használj ki. Főleg a babáddal együtt, ezek nagyon meghitt (és később emlékezetes) pillanatokká válhatnak.
5. Fogadj el segítséget minél gyakrabban. Nem kell mindent egyedül megcsinálnod. A legtöbb feladat később is ráér.
6. Csak hagyd, hogy a szeretet áramoljon benned. Nem kell „erősebben”, „gyengébben”, vagy „állandóan” érezned a szeretetet, mivel sem mértékegysége, sem „elvárhatóan adható” mennyisége nincs. Elég, ha néha hullámokban hagyod, hogy rád törjön, és az egész tested átjárja. Ez jót tesz Neked, a babádnak, és kettőtök kapcsolatának is.
7. Engedd el az összes gondolatod arról, hogy milyen anya vagy, vagy milyen anya leszel. A saját gyerekednek MINDIG te leszel a legtökéletesebb (akkor is, ha ezt most még nem hiszed el).
8. Néha mozdulj ki, csinálj saját programot, és bízd apára a gyereket. Lehet nagyszülőkre is, de jobb, ha már ilyen korán az apjához is közel kerül a gyereked.
9. Néha, ha nem tudsz aludni, a rövidebb-hosszabb meditáció, vagy a légzőgyakorlatok is segítenek az ellazulásban.
10. De ha úgy gondolod, hogy a fenti, kínzó kérdéseidre megnyugtatóbb válaszokat szeretnél, néhány EFT-s tanácsadás (https://csaladbanutazunk.hu/felnott-tanacsadas/) is sokat lendíthet rajtad, ahol megtalálod az egyéni válaszaid, és boldogságod ebben a megváltozott élethelyzetben is.

Ha kérdésed van, keress minket bizalommal: