Szeptember óta már több hónapja megy az óvoda, iskola. Az első hónapokban rendeződni látszódnak a társas kapcsolatok, valamennyire beilleszkednek az új gyerekek, mindenki elfogadja az új ülésrendet, a kicsik is megszokják, ha elment egy régebbi társuk és már nem találkoznak vele minden nap.
Kíváncsian szoktam figyelni ezeket a folyamatokat, és más szülők észrevételeit, hogy szerintük melyik gyerek hogyan változott a nyár folyamán, és várhatóan majd hogyan alakulnak a korábbi barátságok, kik kerülnek közelebb egymáshoz. Sajnos mindig van, akit kellemetlen meglepetés ér, gyermeket és esetleg szülőt egyaránt, ha a várt közeledésből inkább eltávolodás alakul ki.
Vagyunk páran abból a fajtából, akik még jobban is átérzik a gyermek állapotát, mint kellene, esetleg kimondottan érzékenyebben érint egy-egy új helyzet, mint a gyermekünket. Erre is érdemes odafigyelni, mint ahogy arra is, amikor a szülő alig veszi észre, hogy valami ugyancsak megváltozott a gyermekben és körülötte, amiről jó lenne beszélgetni. Ha a gyermeket is valóban fájdalmasan érintik az átformálódott barátságok, a mellőzöttség és nem találja helyét a megváltozott kapcsolatokban, mielőbb üljünk le vele beszélgetni.
Az alábbi lépések támpontul szolgálnak, hogy magabiztosan, határozottan és kellően megnyugodva tudja a gyermek kezelni a kialakult helyzetet:
1. Engedd beszélni a gyermeket az érzéseiről! Ne akard lebeszélni a gyermeked a benne kialakult negatív érzésekről! Lehetnek negatív érzéseink, és minél pontosabban megfogalmazzuk őket, annál könnyebben tudunk meg is szabadulni tőlük. Ne kicsinyeld le őket, csak figyelj együtt érzően, anélkül, hogy ebben a szakaszban megoldásokat javasolnál.
2. Együtt beszéljétek át a lehetséges okokat! Fontos, hogy az érzések tisztázása után, megnézzétek, hogy mi lehet a mellőzöttség tárgyilagos magyarázata. Célszerű a körülményeket objektíven nézni, és folyamatosan abban erősíteni a gyereket, hogy ne vegye személyesre a „kizáró” okokat. A történéseken, eseményeken legyen a fókusz, ne tedd fel azt a kérdést, hogy „mit csináltál?”, ne vond felelősségre. Elképzelhető, hogy egy csapatban azért nem pont rá van szükség, mert esetleg valóban gyengébb a teljesítménye, de sokat tanulhat belőle, ha ezzel szembenéz. Bármennyire is fájdalmas, a kudarcoktól nem tudjuk és nem is érdemes megmenteni a gyermekünket, inkább azon kell lennünk, hogy megmutassuk számára, hogy az adott helyzetből akkor tudja kihozni a legjobbat, ha az fejlődésre serkenti.
3. Vonjon le ő következtetéseket! Ha a két fenti lépéssel megvagytok, akkor át tud lépni a gyerek a szomorúságból, megbántottságból abba az állapotba, hogy következtetéseket vonjon le. Így ki tud találni lépéseket arra, hogy hogyan tudja a kialakult helyzetet motivációként kezelni, és azok hogyan viszik őt közelebb a jobb teljesítményhez, vagy egyszerűen csak hogyan fogja a lehető legjobban érezni magát a kialakult új kapcsolatokban.
4. Támogassad, hogy mielőbb megtalálja a helyét! Rendszeresen kérdezz rá a gyermekednél, hogy hogyan érzi magát a szűkebb és tágabb közösségében, a baráti társaságában. Érezze, hogy támasza vagy az átmeneti vagy nehezebb időszakokban, hogy nem akarod megoldani helyette a problémákat, és hogy bízol benne.
A fenti lépéseket a lehető legjobban azzal tudjuk megerősíteni, ha mi magunk is optimistán éljük az életünket, vállaljuk a felelősséget az érzéseinkért, tetteinkért, és bármilyen helyzetbe is kerülünk, azt azzal a céllal és hittel dolgozzuk fel, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.
Ha a fentiek mellett egyénre szabott segítségre lenne szükséged, keress fel egy első ingyenes beszélgetésre, és írj a hello@anyacoaching.hu címre.
Képek forrása: www.verywell.com, www.perspectivesoftroy.com, www.stayathomemum.com.au
