Régebben sosem értettem, hogy miért az a szülők egyik legnagyobb problémája, hogy nem hallgat rájuk a gyerek. Miért is ne hallgatna rá? Hiszen a szülő a legjobbat akarja a gyermekének, aki várhatóan ezt érzékeli és „engedelmeskedik”. Ez ma már így elég viccesen hangzik a két fiam mellett, főleg, hogy volt olyan időszak nekem is az életemben, amikor ez jelentette a gyermeknevelésben az egyik legnagyobb gondot, hogy nem figyeltek rám a fiaim.
Nagyon sok kérdést kapok folyamatosan ebben a témában, úgy tűnik, hogy ez egy általános jelenség, amellyel mindenképpen érdemes foglalkozni. Nemcsak az a lényeg, hogy adott helyzetben a gyermek nem hallgat ránk és nem teszi meg, amit kérünk, hanem hogy milyen érzéseknek és történéseknek lehet ez a kiinduló pontja, ha nem fordítunk rá időben kellő figyelmet.
Könnyen elindul a spirál lefelé, és rövid időn belül lesz egy egyre frusztráltabb és egyre türelmetlenebb szülő, aki úgy érzi, hogy hiába teszi ki a lelkét is, a gyerek nem érzékel ebből semmit, sőt, már azt sem hallja meg, ha beszélnek hozzá. Kezdődik a „háromig számolok”, amivel csak azt tanulja meg a gyerek, hogy miért is tenné meg elsőre, amit kérnek, ha úgyis háromig számolnak. Aztán indul a kiabálás, a hisztizés, ami rombolja a kapcsolatot és mindkét fél dühöngésébe csaphat át, amiből egyre nehezebb kiszállni.
Nincsenek egyen-megoldások ebben a helyzetben sem, viszont vannak olyan láncszemek a folyamatban, amelyeket nem érdemes kihagyni, ha azt szeretnénk, hogy a csemeténk hallgasson ránk.
1. Szólíts a gyermeket a nevén! Ha mondandód van a gyermeked számára, kezdd a nevével. Lehet, hogy nem az első szólításra fogja felkapni a fejét, ha éppen bele van merülve valamibe, de addig, amíg erre nem reagál, ne is folytasd, amit mondani szeretnél.
2. Legyen szemkontaktus közöttetek! Ha már felfigyelt a gyermek a nevére, akkor a következő lépés, hogy teremts szemkontaktust vele és ez legyen folyamatos, ameddig beszéltek egymással. Ha szükséges guggolj le hozzá vagy emeld fel, ülj le Te is az asztalhoz vagy hajolj le, nézzetek egymás szemébe. Add meg neki ugyanazt a tiszteletet, amit vársz tőle, hogy Rád nézzen, Rád figyeljen. Így igazán hatékonyan lehet kezdni egy beszélgetést.
3. Megfelelő hangerővel beszélj! Az előző pontokhoz hozzátartozik, hogy átlagos hangerővel kezdj el beszélni a gyermekhez. Ne várd, hogy meghall és figyelni kezd Rád, ha egyik szobából a másikba kiabálsz hozzá, vagy ha a hisztiroham közepén próbálod túlkiabálni szavaiddal. Legyen kölcsönös az odafigyelés, és ha szükséges, akkor mindenképpen várd meg, amíg a gyermek megnyugszik, csak akkor kezdd el a mondandódat, amikor azt már be is tudják fogadni.
4. Minél kevesebb utasítást adj! Kutatások szerint a túl sok utasítástól „immunisak” lesznek a gyerekek, és a folyamatos rendre parancsolás egyenes út ahhoz, hogy a gyermek egyáltalán ne figyeljen oda a szülőre egy idő után. Utasítás nélkül is el lehet érni, hogy a gyerek megtegye, amit szeretnénk. Adj neki választási lehetőséget, és azzal, hogy ő dönti el, hogy a csíkos vagy a pöttyös sapkát teszi fel, úgy érzi, hogy befolyásolni tudja az életét, ami fontos minden gyermek számára. Illetve egyszerű utasítást is átfogalmazhatsz nyitott kérdéssé, és ahelyett, hogy rászólsz: „Pakold ki már a hátizsákodat!” Mondhatod, hogy: „Szólj, ha már kitetted a tesicuccod, mert akkor elindítom a mosást.”
5. Fogalmazz egyszerűen! A választási lehetőség adása nem arról szól, hogy túlbonyolítjuk a dolgokat. Nem 4-5 dolgot kell felkínálni, hanem csak kettőt. Bármiről is van szó, fontos, hogy egyszerűen fejezd ki magad, célirányosan fogalmazd meg, és egyértelműen mondd el, hogy Te mit szeretnél.
6. Pozitív mondatokat használj! Az egyszerű megfogalmazáshoz az is hozzá tartozik, hogy ne használj negatív kijelentéseket. Ne azt mondd a gyereknek, hogy mit NE tegyen, hanem hogy mit szeretnél, hogy megtegyen. Még a felnőtteken végzett kísérletek is megmutatták, hogy mennyivel több idő az agynak a negatív utasítást követni (illetve kitalálni, hogy a „ne!” helyett mit is tegyen az illető), mint a pozitívat. Hiszen, ha azt mondjuk, hogy „Nehogy becsípd az ujjad!”, akkor egyáltalán nem világos, hogy most még jó helyen van a gyerek keze, csak nehogy benyúljon valahova, vagy azonnal vegye el a kezét már onnan is, ahol épp van…
7. Kérdezz vissza! Miután elmondtad, hogy mit szeretnél vagy mik a választási lehetőségek, kérdezz vissza, hogy tudd, jól érti-e a gyerek, mi a feladat, mit kell tennie.
8. Maradj kedves, de határozott! Ha elképzeléseitek nem teljesen találkoztak a gyermekével, akkor is maradj nyugodt és kedves. Vannak dolgok (pl. fogmosás), amikben nem lehet túl nagy engedményeket tenni. Szóval el lehet beszélgetni a dolog fontosságán, és hogy hogyan érintene Téged a kérésnek a figyelmen kívül hagyása, mert az érzelmekre mindig nyitottak a gyerekek és így sokkal jobban lehet hatni rájuk. Egy idő után azonban térjetek vissza a mondandódra, az eredeti feladatra, és ha szükséges, kis segítséggel vágjatok bele együtt.
Ha a fentiek mellett egyénre szabott segítségre lenne szükséged, keress fel egy első ingyenes beszélgetésre, és írj a hello@anyacoaching.hu címre.
Képek forrása: www.huffingtonpost.com, www.popsugar.com, www.cdc.gov
