A szerepjátékok nem csak a felhőtlen szórakozásra és játékra jók. Segítségükkel nagyszerűen leszűrhető és észrevétlenül kezelhető a gyerek bizonytalansága vagy lelki sérülése, kimondhatóvá válnak azok a fájdalmak, amelyek egy normál beszélgetés keretén belül nem kifejezhetőek.
Az unokahúgomnak közeledik a születésnapja. Mivel a hölgy majd 8 éves, teljesen kiszámíthatatlan az ízlése és az érdeklődési köre, gondoltam, felteszem neki az adekvát kérdést, ha már egyszer úgyis épp náluk vendégeskedtünk:
- Cinciri! Mit szeretnél születésnapodra?
- Ultimate Macy hercegnőt! Buzogányesővel és Phoenix bárddal!
- Hogy mivan?
- Jajmár! Tudod! A Legóból! Macy hercegnő! Az ő apukája Halbert király, ő a hercegnő! Bátor és vicces és nem fél senkitől! És a Dübörgő Buzogánnyal jár!
- Hogy mivan??
Hát így van ez. Én hercegnőben és rózsaszínben gondolkodtam, de ők már egész máshol tartanak. Ez már erősen a szerepjáték korszak és a játékokhoz kapcsolódó meséknek köszönhetően teljesen koedukált, fiúk- lányok egyaránt részt vesznek benne, mindenki megtalálja a saját identitását a történetekben. A LEGO-nak 3 olyan termékcsaládja van, amely kifejezetten a kislányokat célozza, név szerint a Disney Princess, a Lego Friends, és az Elves készletek. A Lego Friends vidámparki kalandok játékában rengeteg szerepjátszási lehetőség rejlik a 8-12 éves kislányok számára. Itt elolvashatod a fényképes élménybeszámolót a Lego Friends Vidámparki Kalandokról!
Az unokahúgomnál például stresszoldásra vált be. Óriási feszültség és terhelés alatt van az iskolában és azon túl is, mint ahogy a kortársai mind, elmesélni gyakran nem tudja még, ha valami bántja, de a szerepjátékokkal kijátssza, kibeszéli magából a feszültséget. Hol Lego Macy hercegnő, hol más… a lényeg, hogy azonosulni tudjon egy számára példaértékű karakterrel, aki pozitív dolgokat cselekszik és legyűri az előtte tornyosuló akadályokat. A játékaikban megjelenő karakterek szimbolikusak, a félelmek és feszültségek kimondhatóvá válnak és a stressz máris oldódik, ha beszélünk róla, ha kimondjuk, akkor is, ha az egy játékon belül történik.
A gyerek mindig az épp aktuálisan neki fontos dolgot játssza ki magából: ha doktornéninél volt, akkor orvosos lesz a játék, ha a társaival van baj, akkor ők fognak megjelenni negatív, vagy pozitív helyzetben. Nem kell megijedni, ha néha kicsit „túljátssza” a szerepeket és a „rossz” szereplő csúfos, esetenként véres véget ér, ez nem valamiféle pszichózis jele, hanem a távozó szorongásé. Amíg játszik, észrevétlenül figyelhetjük a mozdulatait, gesztusait, mondatait, kileshetjük, hogy kik vagy milyen helyzetek kerülnek fókuszba és fel tudunk készülni konstruktív megoldásokkal. Ilyenkor nem érdemes beavatkozni, sokkal többet tudhatunk meg, ha csendben figyelünk.
Nem kell tehát megijedni, ha egy gyerek nem a neki elképzelt sztereotípiák szerint játszik, ebből a legritkább esetben lehet bármilyen következtetést levonni, nekik a játék elsősorban játék, másodsorban és tudat alatt pedig a napi élmények feldolgozása és helyretétele. Olyan szituációkat dolgoz fel, melyek megtörténtek vagy megtörténhetnek, és ennek lehetősége esetleg félelemmel, bizonytalansággal tölti el a gyereket. A szerepjáték ugyanis a nagybetűs életre készít fel, a konfliktusok megoldására, a rossz érzések helyén kezelésére és kimondására. Nehéz küldetés, de ezt meg kell tanulni minden gyereknek, hogy egészséges lélekkel, értékítélettel, önmagáról alkotott reális képpel induljon neki a későbbi éles helyzeteknek, ahol már nem Ultimate Macy herrcegnő fogja kimondani a ma még kimondhatatlant, hanem Ő.
