Igazi játszótéri bútordarabnak számítok: télen, nyáron kint vagyok a gyerekekkel, ha az időjárás is kegyes hozzánk. Megvannak a jól bevált parkok, ahol mindenki ismer mindenkit, miközben a gyerekek aktuális játszótársukkal mókáznak. Ezen kívül vannak kedvenceim, ahol ritkábban, de megfordulunk.
Mindegy melyiken hintázunk vagy homokozunk, egy dologban minden játszótér közös: a CSEMETÉINK miatt vagyunk ott.
Elsősorban nem új barátokat keresni megyünk oda, hanem gyermekünk szórakozása érdekében tesszük.Persze ha megtaláljuk a tűt a szénakazalban, vagyis hasonló gondolkodású, nevelési módszereinkkel azonos „kísérőt”, akkor teljes az összhang. És MI végre az egész napi robotolás után csacsoghatunk boldogan, miközben fél szemünket gyermekünkön tartjuk.
Szóljak vagy ne szóljak?
Íratlan szabályok uralkodnak a játszótéren.
Az első , hogy mit tegyünk, ha nézeteinkkel nem összeegyeztethető viselkedés áldozata a gyerek vagy Mi magunk. Mit csináljunk, ha a mi féltett kincsünket egy másik kis lurkó bántja, úgy hogy az édesanyja nem látja (vagy látja, de nem tesz semmit)? Hagyjuk, hogy a farkastörvények uralkodjanak vagy határozottan szóljunk rá más gyerekére?
Számomra ez a legkínosabb helyzet. A múlthéten fordult elő, hogy az egyik idősebb kislány le akarta rángatni a lányomat a hintáról, mert úgy gondolta, hogy az erő itt nagy úr, és egy lökéssel ő ugrik fel lökni magát. Anyuka a „pletykapadon” ücsörgött, nem vette észre ezt a szituációt. Én a „Védelmező” láttam, és nem hagytam, hogy bekövetkezzen a baj, ezért oda kiáltottam a kislánynak, hogy óvatosabban, hamarosan ő is játszhat. Nem voltam dühös, sem a kislányra sem az anyukára. Szerencsére az Anyuka sem haragudott, hogy osztom az észt a kislánynak. Elég egy pillanat, hogy nem figyelünk , és eluralkodik a káosz. Véleményem szerint, vannak fokozatok. Amikor a gyerekek testi épségét nem veszélyezteti a kialakult helyzet, akkor védje meg magát, és játsszák le egymás között a meccset. (Például, ha egy labdáért megy a harc). Persze mindenki a sajátjának drukkol, és nem kell beleszólni. Azonban, ha egy agresszívabb gyerkőc folyamatosan terrorban tartja a békésen játszadozókat, és a szülő nem szól rá, finoman tegyük meg mi.
Én amondó vagyok, hogy figyeljünk, próbáljunk igazságosak lenni, tehát ha a gyereked csinál valamit ugyanúgy szólj rá mint másra. Nyugodtan nyissuk ki a szánkat.
Homokfelhő száll az égben
Na, ez a kedvenc konfliktuskezelő helyszínem: homokozó.
Várépítés és homoksüti készítés helyett sokkal érdekesebb homokot enni és szórni. Engem személy szerint nem zavar, ha a lányom hempereg a homokban, mint egy „homok sellő”, és szórja magára a homokot, de tudom, hogy mást zavar, ezért ha telt házas a homokozó, akkor alkalmazkodok, és nem engedem, hogy más is kapjon belőle, vagyis nincs homokszórás. Amikor nincsenek vagy van elég hely, hogy magát szórakoztassa a homok viharral, hát tegye.
Ha nem fogad szót, és száll a por, akkor uzsgyi kifele, keresünk egy másik játékot, ami ha szerencsénk van szabad.:)
A legfontosabb az alkalmazkodás és odafigyelés.
A 10 perces körforgás elmélete
Sajnos nincs annyi hinta a játszin ahány gyerek, így osztozni kell ezen a játékszenvedélyen is, ami néha nem egyszerű, főleg, amikor sóvárgó szempárok merednek rád, és a hintázó csöppségedre.
A lányomon figyeltem meg mostanában, hogy odaragad a hintához, és órák hosszat elüldögélne rajta. Emlékszem én is ezt tettem, csak én önző módon meg is tehettem, mert kertes házban nőttem fel, és ott elfért az udvaron a hinta. Ez nagyon jó dolog, azonban amikor már kígyózó sor alakul ki, be kell vezetni egy rendszert. Eddig nem volt figyelemmel senki – én sem – a játszinkon a hintázás íratlan szabályára. Az egyik kedvenc játszimon figyeltem meg ,hogy 5 perc után csere van. Nagyon megtetszett, ez a teória, és gondoltam haza viszem én is ezt a szokást, és kialakítom a kis közösségünkben. Az utóbbi időben 10 perc után leszállítom, és megyünk csúszdázni vagy libikókázni. Azóta már más is tapasztalta,és használta ezt a módszert. Juhhééé, helyi szokást vezetek be nálunk, ami mindenki javát szolgálja.
Ne sajnáld, oszd meg!
Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én mindig viszek magammal valamilyen gyümölcsöt vagy rágcsálni valót, függetlenül attól hogy mennyi ideig maradunk a parkban. Tök mindegy mi van nálam, mindig az kell neki, ami másnál van. Olyan mint a játék: Lemegyünk a biciklivel, de ott más rollerét kell kipróbálni.
Kedvenc szitum, amikor a táskád mélyéről előkerül valami harapni való, amit a gyermekednek szántál, és édesen odaállnak a többiek is a sorba, pici markukat tartva. Megkívánják, és ők is szeretnének 1 db almadarabot kapni. Persze arra nevelem a lányomat, hogy ne kunyizzon mástól, de néha belefutunk,hogy ő is kéreget. A minap én is elbeszélgettem az időt, és Anna máris ott állt egy kisfiú mellett, aki „kekszezni” készült. Anna, nézte, és kért ő is egy darabot. Ő nem kapott, pedig hallottam, amint mondta, hogy „Én is szeretnék ilyet enni”. Egy egész csomag kekszről volt szó! Anyuka elrakta. Odaszaladtam, és meginvitáltam a táskámhoz egy kis nasizáshoz a gyerekem. Ez már dühített!
Ha egy kis tipi-topi odajön hozzám,hogy szeretne enni abból, amit mi, nekem nincs szívem nemet mondani, pláne ha egy játszótérnyi nassolni való van nálam. Neked lenne? Tudjuk mindannyian, hogy mindig a másé kell, ezért ha a szülő is megengedi, hogy adjunk a lurkónak, hát ne sajnáljunk egy falatot. Legközelebb lehet, hogy a mi gyerekünk fog ácsingózni.
Ne avatkozzunk bele!
Próbálok túlélő felszereléssel menni a játszira: 2 lapát, 1 vödör, min. 5 forma, – amiből rendszerint elhagyok 1-et-, kréták, labda. Ha mindenből a dupláját vinném, az sem lenne elég. Előfordult, hogy a saját vödrünket elvette „Apuka” Annától, mert ő nem vitt a lányának játékfelszerelést. A kislányának a mienk kellett, és miután kihisztizte magának, kivette a lányom kezéből, hogy a sajátja játszon vele!! Miután a lányom zokogva odaszaladt, és csak szorította a térdem, lassan összeállt a kép. Oroszlán mami módjára, csak ránéztem apukára, és a vödör máris ismét a lányom kezében volt.
Na ezt ne! Elhiszem, hogy mindent elkövet a szülő a saját csemetéjének érdekében, de ne pofátlanul, és ne egy gyerekkel szemben tegye!
Figyeljünk oda egymásra, annak érdekében, hogy egy jó közösség alakuljon ki, ahol MI is jól érezzük magunkat. Ha idegenek fognak érkezni a játszinkra, hamar megismerik a szabályokat, és vagy alkalmazkodnak vagy tovább lépnek.
Kezdd el, és meglátod a többiek is csatlakozni fognak hozzád.:)
