Egy évvel ezelőtt még nem voltam benne biztos, hogy szeretnék-e második gyerekeket. Most pedig itt szuszog mellettem, és csak figyelem szerelmünk gyümölcsét, akit nem is akartam úgy istenigazából. Utólag visszagondolva, sok felesleges gondolattól megmenthettem volna magam, és nagyon bánnám, ha nem lenne Ő is a család része.
Szeretnék még egy gyerekeket vagy mégsem… Bizonytalan voltam, egyik nap akartam, másik nap nem. Apa annál inkább, győzködött, jól jön még egy apróság a családba, én pedig belső harcot vívtam. Hogy fogok tudni osztozni a szeretetemen, még alig múlt 1,5 éves, túl vagyok a nehezén, szeretnék fellélegezni egy kicsit, és ehhez hasonló gondolatok sokasága csapongott bennem…
Úgy éreztem magam, mint kislány koromban, amikor az akácfa leveleit tépkedve játszottunk „Szeret…Nem szeret…szeret…nem szeret….” csupán a szavakat cseréltem le: akarom….nem akarom…Tudtam, ez most nem játék, baromi nagy felelőssége van tettemnek, ha belevágok, nincs visszaút. Nem mondhattam azt, hogy oh a francba, inkább kezdem előröl, és más fog kijönni. Fel lehet készülni az anyaságra? Fel lehet készülni arra, hogy két gyerekes anya legyen az ember?…vagy jöjjön, aminek jönnie kell, és elég lesz a 9 hónap arra, hogy felkészüljek arra, hogy ismét anya leszek?
Foto: pinterest.com
Önző módon tudod bennem volt az is, hogy a kezdeti nehézségeket magam mögött tudhatom. Amikor megláttam egy pici babát, megdobbant a szívem, boldogan az ölemben tarttam, magamba szívtam a „baba illatot”, és azonnal akartam. Aztán jött a felismerés, visszaadom az anyukájának, akire vár az esti műszak, a neheze. Imádom és imádtam a férjem, aki mindenben támogat, aki mindig napokat, hónapokat adott nekem, hogy belülről késztetést érezzek a babavállalásra, hogy azt mondjam „AKAROM… Tökéletes apja a gyerekemnek, de nem ő az, aki éjszakánként felkelt megszoptatni a szerelmünk gyümölcsét, vagy nem ő küzdött a hormonok tombolásával, ami szülés után a mélybe taszított, és csak nehezen álltam fel a szülés utáni depresszióból. Szerette volna azt a pici babát, jobban, mint én. Ő nem félt. Szerettem volna kapni abból a lazaságból, amit ő érez, amikor a gyerekvállalásról van szó. Igen vagy nem, igen vagy nem…kérdeztem magamtól nap mint nap. Milyen lehet két gyerekes anyának lenni? Csak néztem azokat az anyukákat, akik oly könnyedén bánnak kettő, sőt három gyerekkel, én pedig a gyávaságom és kényelmem miatt nem mertem másodikat vállalni. Igen, az volt, hogy minden olyan jó, olyan könnyű volt, és újból kezdeni az egészet elbizonytalanított. Minél több nap telt el, annál kényelmesebb lettem, ahogy nőtt a lányom.
{adselite}
A legnagyobb félelmem abban merült ki, hogy egészséges lesz-e a baba. Tudom, tudom hülye vagyok. De egyfolytában ezen járt az agyam. A nagy pozitív diktátorok azzal jöttek, hogy amire gondolunk, az valóra válik. Próbáltam pozitívan gondolkodni, hogy az óceán partján napozok egy hatalmas koktéllal a kezemben, majd alszom egyhuzamban 48 órát, és kipihenve egymásnak esünk a férjemmel a fehér homokban, és ismét alszom…Aztán ott volt az is, hogy minél kisebb a korkülönbség, annál jobb a gyerekeknek is. Nekik lehet, de nekem is? Erre a férjem általában azt mondta túlkombinálom az egészet. Segít a pelenkázásban a fürdetésben, az etetésben, mindenben segít. Bele kéne vágni, hiszen szeretnék még egy gyerekeket, DE…mindig az a „DE”…mindenre van kifogásom. Tökéletes összhangot alkotunk a kislányommal, amit meg kell majd osztanom valakivel…és belevágtam. Elengedtem legnagyobb félelmeimet, vágyni kezdtem arra, hogy az ölemben tartsam a pici babát, hogy 4-en legyünk. Hogy mi okozta az áttörést nem is tudom. Talán az, hogy nem görcsöltem. Kétgyerekes anyaként a világ legboldogabb emberének érzem magam. Bármiféle félelem vagy kétely van benned, hogy milyen többgyerekes anyukának lenni, csak saját érzéseimet tudom megosztani veled: csodás érzés. Újra babázni, újra átélni, hogy anya lehetek, hogy boldoggá tettem a férjem, és ezzel magam, hogy van testvére a lányomnak, a kezdeti nehézségeken is könnyen átsegített. Hogy fel lehet-e készülni az anyaságra? Azt hiszem nem, mint ahogy egy lottó ötösre sem. De ha megkérdeznéd ki a világ legboldogabb embere, magamra mutatnék……
