Jól olvasod, tökéletes anya. Ami pontosítást igényel, az az, hogy kinek is a “szemüvegén” át; nos természetesen a gyerekekén át. Mit szeretne minden gyerkőc? Szabadságot, kényelmet, luxus ellátást minden téren.

{adselite}

Alapvetően liberális nevelésű szülőnek vallom magam, némi drákói szigorral felütve. Szeretem, ha a gyerekeim ki tudnak teljesedni, megélik a pillanatok varázsát, hagyom, hogy hibázzanak, nem vagyok túlféltő anya. Mindig ott vagyok, ha kellenék, de szeretem az önállóságra ösztönözni őket. Van pár szabály, amit azonban következetesen betartatok velük.

Milyen a tökéletes anya?

Este végig gondoltam, milyen is egy “szuper” anya a gyerek szemszögéből.. Engedékeny, kényeztető, kiszolgáló, alárendelődő…  Reggel bele is vágtam a projektbe, vagy tesztbe – kinek hogy tetszik. Apa korán elment és csak későn ért haza, hétvége lévén pedig az ovi se zavart be.

Egy tökéletes anya napja

Gondoltam izgalmasabb lesz, ha nem adom tudtukra, hogy anya ma másként fog viselkedni. Bíztam bennük; a folyamatos próbálkozásaik, a határok átlépése iránt vágyuk és erős személyiségük garantálta a “sikert”.

Dióhéjban; Reggeli után kérésükre egyből bekapcsoltam a tévét, szaladgáltam a konyha és a nappaliban lévő kanapé között. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan rákapnak a dolog ízére. Teltek az órák, ők pedig felvették a kis zsarnok szerepét. “Anya babázz! Anya hozd ide, add ide, adjál még, vidd ki, velem foglalkozz”- és a kérem hamar eltűnt a mondataikból. Mondanom se kell, hogy mikor megkérdeztem, mit akarnak ebédelni a válasz joghurt és csoki volt. Ma pedig engedtem, még mosolyogtam is hozzá. Aludni persze egyik se akart, pörögtek is a cukortól rendesen. Közben én épp csak bekaptam valamit gyorsan a hűtőnél állva, a hajam szénaboglya, smink sehol. Elérkezett a délután, ők pedig lassan, de biztosan egymás ellen fordultak. Veszekedtek minden apróságon, lökdösték a másikat… de anya most nem ült le megbeszélni velük a dolgot, csak megvígasztaltam azt, amelyik odajött hozzám. Egyre nőtt a feszültség, a fáradság, a normális étel hiánya és a zabola nélküliség megtette a hatását.

Időnként pár percre eljátszottak magukban, de a legtöbb idejüket a tévé előtt töltötték és engem ugráltattak, vagy szimplán csak zsörtölődtek. Csapongtak a kéréseik közt, mint akik nem tudnak mit tenni jó dolgukban – festés, utána egyből gyurma, aztán színezés, majd memóriázás, játékok szétdobálása… mindez  1,5 órán belül.

Azt hiszem felesleges ecsetelnem, hogy a lakás miként is nézett ki estére, mivel tartottam magam ahhoz, hogy teljes egészében alárendeljem magam a gyerekeimnek, így csak velük foglalkoztam. Este persze egyik se akart aludni menni, de rettentően hisztisek voltak. Végül a kicsi 8, a nagy pedig 9 körül dőlt ki a kanapén, mese nézés közben – nálunk általában 7-kor kezdődik az altatás.

Azt gondolod, hogy ezzel megnyertem a gyerekeimet? Szerintem ők élvezték ezt a napot?

Tökéletes anyaság – Konklúzió

Az elején még tetszett, hogy nem kell energiát feccölnöm a fegyelmezésükbe, a kettejük közti konfliktusok igazságos elrendezésébe. Délelőtt határtalanul elégedettnek tűntek, tetszett nekik ez a megváltozott helyzet, az új engedelmes és engedékeny anyu. Később azonban elvesztek a szabadság tengerében, én pedig nem dobhattam be nekik a mentőövet, csupán melléjük ugorhattam.

Saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy a gyerekek határok nélkül elvesztik biztonságérzetüket, egyszerűen szükségük van a hatávonalak láthatóságára – még, ha ők nem is hinnék, vagy épp nem ismernék be.

Szabályok és annak betartatója nélkül anarchia lesz úrrá, ez kisgyerekek esetén káosz a köbön. Egy ilyen nap után, már kicsit sem érzem magam rosszul, ha csak ebéd után kapnak édességet, a boltban boci szemeket rebegtető gyermekeim,  vagy épp nem teszem be helyettük a tányért a mosogatóba.