Önbecsülés, önértékelés, önbizalom – te hogy állsz ezekkel? Ha nem túl jól, óvatosan bánj a közösségi médiával! Az ember úgy van összerakva, hogy szüntelenül figyeli a környezetét, a többieket, és összehasonlítja magát velük. Ez nem feltétlenül rossz dolog, hiszen egy csomó információt ebből nyerünk: megértjük, mi elfogadott és mi nem, elhelyezzük magunkat valahol a többiekhez képest, alkalmazkodni tanulunk, a jó és rossz példákból merítünk, fejlődünk.
Az összehasonlítás inspirál: megcsodálunk embereket, akik nagy dolgokat érnek el, vagy ügyesebben csinálnak valamit, bátran belevágnak olyasmibe, amibe mi nem merünk. Ha példát veszünk róluk, ihletet merítünk belőlük, akkor ez minket is előre visz.
Sokan szenvedünk azonban attól az átmeneti vagy állandó bizonytalanságtól, hogy vajon elég jók vagyunk-e. Mi édesanyák különösen hajlamosak lehetünk arra, hogy meginogjunk: nem csak magunkat, hanem a gyerekeinket is árgus szemmel figyeljük, és óhatatlanul összehasonlítjuk más gyerekeivel: ő már jár, beszél, milyen szépen megeszik mindent, sosem látom hisztizni, és az anyukáját sem kiabálni, stb. És ha ez mind nem volna elég, ott van még a többi szerep is, amiben meg akarunk felelni. Nőként, partnerként csinosak, vonzók, fittek és odaadóak igyekszünk lenni. Munkaerőként teljesíteni akarunk, bizonyítani, elismerést, sikereket, megbecsülést elérni. Háziasszonyként mindig rendet, tisztaságot tartani, finomakat főzni, szép tortát sütni, otthont szépíteni, kreatívkodni.
Manapság a közösségi média: felemeli a mércét. Senki nem a problémáit, kudarcait vagy gyengeségeit posztolja, hanem azt, amire büszke. A jó pillanatokat, sikereket, pozitív élményeket osztjuk meg. De ezek nem a mindennapjaink. Ha valaki végignéz akár a saját, akár más idővonalán azt gondolhatja, csupa utazás, buli, családi idill, munkahelyi vagy társadalmi siker és öröm az élet. Pedig pontosan tudjuk, hogy a szürke hétköznapoknak jóval nagyobb az aránya. Nem baj persze, ha ápoljuk a szép emlékeinket, ha megosztjuk a barátainkkal a jó élményeinket és mindazt, amire büszkék vagyunk. De nyugodtan fogjunk gyanút, ha valakinek a fő tevékenysége, hogy rendszeresen csilli-villi képeket tesz ki a közösségi oldalakra az életéről.
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „] Az életet ugyanis alapvetően nem posztolni kell, hanem élni! [/quote]
Régen csak kevés ember életébe kaptunk betekintést, és sokkal reálisabb képet festhettünk róluk. Közeli, bizalmas kapcsolataink ma is úgy működnek, hogy tudjuk egymásról a jót is, a rosszat is. De emellett ma már on-line hírt kapunk több száz, ha nem ezer olyan emberről is, akivel egyébként semmi kapcsolatunk nincs, csak figyeljük, hogy ide repül, oda repül, egy, két vagy három gyereke is van már, jóképű a férje, folyton szép a haja és sminkje, önfeledten szórakozik a gyerekével. Ugyan melyikünk kapja le magát reggel, ébredés után, a férjét sörrel a kezében a tévé előtt, a gyerekét egy oltári hiszti közepén, vagy az elfuserált szülinapi tortát, amit készített?
Ha tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk túlterhelni magukat feladatokkal, elvárásokkal, ha könnyen elbizonytalanodunk saját magunk értékességében, először is limitáljuk az ilye oldalakra szánt időt, és a céltalan hírfolyam görgetést. Azután tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Biztos, hogy mindennek meg kell felelnem? Biztos, hogy mindenben jónak kell lennem? Biztos, hogy minden területen egyszerre kell hasítanom? Kinek az életét élem, kinek a vágyaira összpontosítok? Kihez akarom mérni magam? Mi a fontos nekem az életben?
{adselite}
Elfog az irigység, amikor egy volt osztálytársam látom a kanári szigeteken koktélt szürcsölni, pedig lehet, hogy sohasem szerettem igazán utazni, szívesebben kertészkedem otthon. Vagy látom, milyen sokra vitte az a vállalkozó anyuka, és elégedetlen leszek, pedig, ha a lelkem mélyére tekintek, sosem akartam üzletasszony lenni, mindig jobban vonzott a családi élet. A kiút a csapdából tehát önmagunkban rejlik. Fontos, hogy legyenek körülöttünk referencia személyek, akiknek adunk a véleményére, akire felnézünk, és olyan is, akinek mi segítünk előre lendülni. De éppen ilyen fontos, hogy a saját magunk számára értékesek legyünk, hogy önmagunkban jól érezzük magunkat, hogy tudjuk értékelni az életünket, és mindazt, amit elértünk. Még akkor is, ha az másról szól, mint az aktuális fb hírfolyam.
