A kiságyba szoktatásról külön könyvet lehetne írni, hiszen vagyunk egy páran, akik ezzel a problémával előbb vagy utóbb találkozunk. Hidd el nekem, egyszer eljön az az idő, amikor Te is a saját helyedre vágysz, és a gyermekednek is jobb, ha a saját ágyában alszik. Van, aki 3 hónaposan néz szembe a kihívással, van aki 5 évesen, de pár nehéz éjszaka mindig borítékolható.
A recept nincs a zsebemben a problémára, de pár tipp, és gondolatébresztő tanács talán igen.
Gondolkodj előre!
A gyereknevelésnek ez az egyik első oktató jellegű mondanivalója. Ha szoptatsz, készíts oda vizet, pelenkázáskor legyen kéznél minden, legyen nálad váltó ruha stb….
Az alvási szokások kialakításához is érdemes előre gondolkodni, akkor is, ha teljesen bedől a gondolatmeneted, és minden elvet sutba dobsz a végére. Mikor megszületik a pici még iszonyúan vágyik a testközelségre, és anyaként ezt soha ne tagadd meg tőle! Bújjatok össze, hordozd, ringasd, ha teheted szoptasd, lélegezz vele minden pillanatban! Ha már megtanulta, hogy létezni jó, és számíthat rád, akkor lassan fokozatosan, 3 hónapos kortól kicsit határozottabban rá lehet vezetni, hogy bizony van neki szobája, ágya, ahol pihenhet.
Vannak babák, akiknél nem probléma az egyedül elalvás/alvás. Akad olyan baba is, akit kifejezetten zavar, ha a szülői ágyba kerül. Más családokban a babaöböl lesz a megoldás.
Próbálj eleve olyan szokásokat kialakítani- ha a baba is engedi persze- ami hosszútávon megfelel az igényeiteknek. De ha már belecsúsztatok valamibe, akkor az a lényeg, hogy tudd, mit akarsz, mi a jó nektek, és e mentén fogj hozzá a procedúrához. Gondold át mit szeretnél pontosan elérni? Mi az, amit már el tudsz fogadni?
Azt is tudnod kell, hogy nehéz lesz. A változás mindig nehéz, de vannak helyzetek, mikor igenis szükséges, és jól jöttök ki belőle. Nem lehet egy folyton fáradt anyával boldogulni, de az sem mindegy, hogy apa másnap hogy teljesít a munkahelyén, vagy netán nagy bánatodra már száműzöttként tengődik a kanapén. Viszont soha ne érdekeljen, hogy mit mond más! Ne törődj azzal, hogy mi a véleménye a mamának, a szomszédnak, a barátnőnek. De ha titeket zavar a helyzet, akkor nincs mit tenni, lépni kell, és következetesen kitartani a döntésetek mellett.
{adselite}
Ismerkedés a saját ággyal, saját szobával
Sok családnál előfordul, hogy a nappali az élettér, mert a gyerekszoba nem olyan tágas, vagy az emeleten van, vagy egyszerűen szereted, ha mindig szem előtt van a gyerek.
Most játszatok többet a szobájában, minden más várhat. Töltsetek ott amennyi időt csak tudtok, társítson minél több jó érzést a helyiséghez. Érezze magáénak a terepet, legyen ott felszabadult. Rendezgesse el a játékait kedve szerint. Ha nagyobbacska gyerkőcről van szó, akkor megkérdezheted, hogy milyen ágyneműt szeretne, mit hová tegyetek, valamilyen különleges kívánsága van-e, ami megkönnyíti a dolgát? Mondjuk szeretne arra ébredni, hogy a tutis babaházára pillantson először, vagy eldöntheti melyik lámpa égjen a folyosón, hová kéri a vizet. Picikék esetében esetenként probléma lehet a kiságy rácsaira körben feltett fejvédő. Néhányan utálják, hogy nem látnak ki, nem látják az ajtót, nem tudják mikor lépsz be a szobába, másokat viszont megnyugtat az ingerszegény ágyacska.
Még egy fontos gondolat: a kiságyban soha ne játszatok, kizárólag alvásra használjátok!
Lassan jöhet az óvatos próbálkozás. Gondold át az esti rituálét, és mindig azonos, stabil sorrendet alakíts ki! A nap végén a gyerkőc minden este a saját ágyába kerüljön be. Egy alkalommal se mulaszd ezt el, mert nem fogja érteni mit akarsz, összezavarod, és csak nagy sírás lesz a vége. Nem lényeg hány percet tölt az elején az ágyában. Próbálkozz! Előfordul, hogy rögtön sír, de lehet hogy csak 3 perc után. Amíg nem sír, hanem csak nyöszörög, vagy nyugtalan addig ne vedd ki! Simogasd, beszélj hozzá! De amit sírás van, vedd fel, és nyugtasd meg a Kicsit! Nem cél, hogy stresszeld a kicsit. Az ágya jó érzéssel kell, hogy eltöltse.
Bele a közepébe
Tudja, hogy van ágya. Te is tudod, hogy rendkívül elszánt vagy, apa is elszánt… Hurrá!
Beszélgessetek a kicsivel, akár az egészen picivel is.
Mondjátok el neki a pontos forgatókönyvet! Pl. ha megébred, jön anya. Ha megébred másodjára, akkor jön apa. Visszaviszünk…vagy nem viszünk. Gyere te át, ha felriadsz, vagy várd meg, amíg mi jövünk! Ha felébredsz idefekszek melléd, maradok míg nem alszol el, de aztán visszamegyek.
Mindent úgy csináljatok, ahogy ígértétek. Hangsúlyozzátok, hogy ez az egész nem büntetés, ő nem volt rossz, és nagyon szeretitek!
Miután megmutattátok neki a kiságyat minden este, és abszolút nem akar benne maradni, akkor vigyétek át magatokhoz úgy, mint máskor, de ha elaludt csempésszétek vissza az ágyába. Valószínűleg a kiságyában alvás csak az első megébredésig tart, aztán vigasztalhatatlan sírásba kezd, és újra közétek kerül. Ezzel semmi gond sincs. Ne add fel! Néha hónapok kellenek a sikerhez!
Álmot őrző segítőtársak
Találj ki meséket,és ünnepélyes keretek között ruházd fel a takarót, a plüss állatot szuperképességekkel! Különösen fontos ez az első szeparációs szorongás idején, és nagyjából másfél évesen, mikor elkezdenek a gyerekek félni a sötétben, és ráadás kört küldenek a szeparációs szorongásból.
A kedvenc alvókája sokszor a legjobb mentsvár a szorult helyzetekben. Mondd el neki, hogy eme rendkívüliség megvédi őt mindentől, ott van vele, biztonságot ad, őrzi az álmát! A védőfigura lehet bármi, amihez kötődik. A játékai, egy ruhadarab, egy rajz, a kutyusotok, a cicátok, az éjjeli fény, egy kedves versike.
A cumikáját se most kezd el elvarázsolni, nem ajánlott. Ne most akard leszoktatni a szoptatásról, a hajtekergetésről, vagy az ujjszopásról. Jelen helyzetben nagy szüksége van mindenre, ami megnyugtatja, segíti, hogy békét találjon az új helyzetben.
Változások
A változás nagy buktatója az altatási szokások rendezésének. Betegség, fogzás, növekedési ugrás, mozgásfejlődés, beszédindulás, tesó születése, költözés, bölcsi/ovi kezdés mind visszaesést okozhatnak. Ne sajnáld az időt, és szükség esetén kezd el elölről az egészet! Valószínűleg sokkal rövidebb idő alatt visszarázódtok, mint első körben. Bátorság!
Nagyobbacska gyerek
A bölcsi, ovi megkezdése nem könnyű időszak. Jobb megvárni míg lecseng az első riadalom. Ezután viszont észreveszed, hogy a gyermeked ágyán nincs rács, mert ezer éve levettétek, csak eddig nem volt jelentősége…szóval a csemetéd teljesen önjáró.
Ő egész nap nélküled létezik, hiányzol neki, és apa is. Az a pár óra, amit aktívan együtt vagytok, az minimális a régi életéhez képest. Tehát éjjel szeretné a testközelség számláját rendezni. Illetve időnként ő is szorong, fél, feldolgozza a nap eseményeit, minek hatására rendszeresen totyog át éjjel apa és anya biztonságos ágyába. Beszélgessetek, meséljetek neki, szeressétek, legyetek türelmesek! A továbbiakban viszont több opció van, miszerint hűségesen vezetgeted vissza az ágyába 5-ször egy éjszaka, míg valaki bele nem fárad (és tuti nem a gyerek lesz az). Vagy kerítesz egy matracot és mellékuckózol, majd ingázol a 2 hálószoba között. Azt is lehet, hogy beteszitek az ágyát a ti hálótokba. Gyanítom, hogy tényleg minden tisztességes, éppen őszülő szülő, feladja egy ponton, és azt mondja mindegy hogyan, csak végre aludjunk. A kicsi is jó helyen van a szülői ágyban. Ami szintén nem vezet pihentető alváshoz, mert a kisgombóc forog, rugdos órákon át. Nincs ötletem azon túl, hogy ne engedj a hisztinek, és az időhúzásnak. A következetesség nagyon fontos, általában előre lefektetett szabályok kellenek, nem ad hoc húzások.
Magam részéről úgy gondolom, hogy jó, ha a gyerek az alvását a saját ágyában kezdi meg, de aztán ha jönni akar, hadd jöjjön. 6-7 évesen valószínűleg már nem rendez jövés-menést éjjel.
Még néhány tipp!
Soha ki ne ejtsd a szádon, az aludj el kifejezést! Igazából te jól tudod mire ugrik a gyermeked, és mi az a szóösszetétel, amit kerülni kell, mert azonnal kiveri az álmot a szeméből. Általában jobban beválik a “tedd le a fejed, csukd be a szemed, nyugodj meg” mantrázása.
A szobájában legyen félhomály, ne legyen zaj. Te is suttogj! Nyugodt környezetet biztosíts neki! Ne legyen nagyon színes a szobája! Próbáld megtalálni az altatás megfelelő időpontját, mikor nem áll ellen a végletekig, de már elég fáradt! Ragaszkodj a napirendhez, a történések megszokott sorrendjéhez, a körülbelüli időpontok betartásához! Tegyél az ágyába valamilyen ruhadarabodat, amin érzi az illatodat!
Ha neked nem megy, és kiborulsz a hatalmas sírások miatt, akkor add át a terepet 100%-ban apának! Rengetegszer az ő határozott szeretete válik be a legjobban, és nem mellesleg jobban egymásra hangolódnak a folyamat során. Ha valami visszaesés történik ne legyél a gyermekedre mérges, ne büntesd! Ellenben minden egyes apró sikernél dicsérd meg, mondd neki, hogy mennyire büszke vagy rá!
