Szeretnénk némiképp jobban megvilágítani, mi is az az őssejt, hol található, mire használható. Foglalkozunk levétele, tárolása mikéntjéről, valamint mai és jövőbeni felhasználásáról. Nem csak azoknak ajánljuk cikkünket, akik döntés előtt állnak, hasznos lehet azon szülők számára is, akik éltek, vagy épp nem éltek a köldökzsinórvér levételének lehetőségével.
Mi is az az őssejt?
Az őssejtek titka abban rejlik, miszerint képesek bárminemű szöveti sejtté alakulni – épp úgy, ahogy az embrió esetében. A jövőben így akár a szervezetünk legkülönbözőbb szöveteinek – akár szerveink –regenerálásra, pótlására is használhatóak lesznek.
A beágyazódott zigóta – magzatkezdemény -, még „mindenre képes” sejtekből áll. Hozzávetőleg a 15. naptól veszi kezdetét az embrióvá alakulás, mely során ezek ideg-, bőr- és izomszövetekké alakulnak. A fejlődés során azonban maradnak úgynevezett nem specializálódott sejtek is, ezeket nevezzük őssejteknek. Születéskor a köldökzsinórból levett vér is ilyen „mindendre képes” sejteket tartalmaz – bár ezek leginkább vérképző sejtek.
Fontos tisztázni, hogy úgynevezett szöveti őssejtek a felnőtt emberi szervezetben is megtalálhatóak. Ezek biztosítják ugyanis a folyamatosan elhasználódó sejtek újjáépülését. A csontvelőből is ki lehet nyerni vérképző őssejteket, melyekből aztán fehér- és vörösvérsejtek, valamint vérlemezkék alakulhatnak ki. A tárgyalt őssejtek azonban sokkal hatékonyabban képesek segítséget nyújtani.
A köldökzsinórvért elsőként 1989-ben azonosították amerikai kutatók, mint őssejt forrást. Akkor egy Fanconi-anémiában – csontvelői vérsejtképzés károsodásával járó ritka genetikai betegségben – szenvedő kisfiút gyógyítottak meg ilyenformán, újszülött testvére segítségével.
A legősibb őssejteket az osztódásnak indult petesejtből lehet kinyerni, ezek lennének az igazán „bármire használható segítők”. Itt azonban az etika, az élethez való jog közbeszól. Nyílván nehezen összeegyeztethető, hogy máj/vese/szív legyen abból, amiből közbeszólás nélkül ember fejlődne ki.
Az őssejt felhasználása, tárolása
A felnőtt vérből speciálisan levett vérképző szöveti őssejteket már 1981 óta rendszeresen alkalmazzák a vérképzőrendszeri megbetegedések – például leukémia – esetén.
Köldökzsinórvérből kinyert vérképző őssejt transzplantációra először 1988-ban került sor. Érdekessége, hogy nem a donoron történt a beavatkozás. Kezdetben kéttípusú sejtbank létezett; a rokonbank és az önkéntes non-profit bank. Előbbire Párizsban került elsőként sor, ahol beteg gyerekek újszülött testvéreitől vettek le köldökzsinórvért – többségük azért jött a világra, hogy nővérén/bátyján segíthessen. Utóbbit New Yorkban alapítottak először. Önkéntes felajánlás alapján működik, az adatok bekerülnek egy nemzetközi számítógépes hálózatba. Európában is számos ilyen non-profit önkéntes sejtbank nyílt már, ezek működését az EUROCORD nevű szervezet irányítja.
Az egyéni finanszírozású köldökzsinórvér őssejt bankok később alakultak ki, és funkciójukban is eltérnek az előbb említettekétől. Itt ugyanis az újszülött saját őssejtjeit tárolják később, az élete során bekövetkezett betegség/ baleset esetére. A köldökzsinórból nyert vér mennyisége korlátozott, így a belőle kivonható őssejtek száma is.
A tudomány mai állása szerint, jelenleg a vérképző- és immunrendszeri i megbetegedések esetén számít rutin eljárásnak az őssejtek felhasználása – a „Bone Marrow Donor Worldwide” nevű szervezeten keresztül magyarországi betegek is juthatnak köldökzsinórvérből kinyert őssejtekhez. Európában mindennemű más betegség kezelésére irányuló felhasználás elméleti, kísérleti fázisban van – pl. szívizomba fecskendezés.
Jelenleg nincs pontos ismeret az őssejtek hosszú távú tárolásának, alkalmazásának optimális módjáról.
„Őssejtkezelésre akkor van szükség, amikor az őssejt nem tud olyan gyorsan szaporodni és a szervezet segítségére sietni, mint amilyen gyorsan a betegség megtámadta. A daganatos, gyógyíthatatlan betegségek kapcsán elterjedt a köztudatban az, hogy már csak egy őssejtkezelés tud segíteni a betegségen. Pedig nem csak ezeknél a betegségeknél, hanem akár egy baleset miatti bénulásos vagy mozgásszervi betegségnél, szív- és érrendszeri betegségeknél, de sok egyéb betegségnél gyorsabb, eredményesebb gyógyulás lenne elérhető, mint a jelenlegi konzervatív kezelésekkel. De az orvostudomány, bármennyire is szeretnénk, még nem tart itt.” – Országos Vérellátó Szolgálat
A köldökzsinórvér levétele
Mindenekelőtt ki kell választani azt a sejtbankot, ahol tárolni szeretné a szülő, leendő gyermeke őssejtjeit. Szerződéskötés után – mely lehet személyes, telefonos, vagy épp online – a kismama megkapja azt a levételt lehetővé tevő szettet, melyet szüléskor magával kell vinnie. Minden esetben érdemes az orvost, szülésznőt tájékoztatni, hogy köldökzsinórvér levételét szeretné.
A levételt a szülész-nőgyógyász, szülésznő végzi a köldökzsinór átvágása után közvetlenül, annak artériájából, vagy vénájából. Erre természetesen mind a hüvelyi, mind a császármetszéssel történő szülés alkalmával van lehetőség – mindössze 5 percet vesz igénybe.
Emellett az édesanyától is levesznek minimális mennyiségű vért, mikrobiológiai vizsgálat céljából.
A sejtbankokban a levett vérből kinyerik az őssejtekben gazdag részt, így mélyfagyasztásra, a már felhasználásra kész minták kerülnek. Ezek átlagosan 50-120 ml közötti mennyiséget jelentenek, melyek így 1-2 beavatkozásra adhatnak a későbbiekben lehetőséget.
A legtöbb esetben sor kerül a transzplantációra szánt őssejt koncentrátum mellett kisebb adagok elhelyezésére is, melyek az esetleges beavatkozás előtti vizsgálatokat teszik lehetővé anélkül, hogy kiolvasztanák magát a mintát. Ezekre javarészt akkor lehet szükség, ha nem a donor, hanem például egy rokona venné igénybe a kezelést.
A sejtbankok különböző szolgáltatás-csomagokat kínálnak, különböző tárolási idővel -10-20 év -, különböző áron. Ezek több százezer forintot is jelenthetnek, így mindenképp érdemes alaposan tájékozódni még időben az ajánlatokról.
Édesanyákat kérdeztünk
Mi levetettük mindkét gyerkőcnek, mert annyi felesleges babaholmit összevásárol az ember, nem pont az egészségükön szerettünk volna spórolni. Tényleg ne legyen rá szükség soha, de nem szerettük volna, hogy ha mégis úgy alakul, verjük a falba a fejünket, hogy miért nem csináltattuk meg. – Tímea 29
Nekem nem volt szimpatikus egyik cég sem, pláne, hogy konkrét kérdésekre nem tudtak válaszolni, de ennek ellenére nagyon nyomulósak voltak. Orvosom nem volt oda az ötletért, kikértem a véleményét, hivatalból nem mondhatta, hogy nem ajánlja, de erősen éreztette, hogy fölöslegesnek tartja. A diplomatikus válasza a következő volt: „Nézze, Katalin, ez egy egészségügyi befektetés. De részvényt is vehet igazából.” – Katalin 29
Azért vetettük le, mert anyum révén sok olyan betegséget örökölhet a fiam, amit már őssejttel jól lehet gyógyítani, arról nem beszélve mennyi rák volt szintén anyunál és a családban is. Aztán persze remélem ,nem kell majd. Hogy van-e értelme nem tudom… – Nóra
Mi nem vetettük le. Van egy műugró-csapattársam, sejtbiológus, Hollandiába és Angliába hívják laborokba ‘kutatni’. Az ő ikertestvérének a kisbabájának nem vetették le. Azt mondja, hogy ma már bőrsejtből is képesek ugyanazt elérni, mint amit őssejtből. Nekem ez elég indok volt. Annyira üzletszagúnak éreztem, hogy szinte minden kismamás előadáson ott nyomult valamelyik cég. – Andrea 37
Lakás és autóhitel mellett nem tudtuk kigazdálkodni az induló tőkét – az éves díj az tényleg nem egy nagy összeg, ha csak arról lett volna szó, nem lett volna kérdés: igen lett volna a válasz -, konzultáltunk a dokival is aki szerint: a tudomány nem áll még azon a szinten, hogy használható legyen. A kísérletek fedezésére kell nekik a pénz. Ő megtehette volna, hogy levetesse a saját gyerekeinél (a két fiam között vannak az ő fiai), de nem tette. – Edit 35
Levetettük és újra le fogjuk vetetni. Azért mert ha egyszer szükség lenne rá, akkor legyen egy lehetőséggel több. – Adrienn 32
