A minap beültem a barátnőmmel egy kávézóba – félig nyitott, teraszos hely a belvárosban. Pár asztallal arrébb leült egy anyuka és apuka a kisbabájukkal, aki egyszercsak hangosan sírni kezdett. Sokan odafordultak és elhülve láttam, hogy a legtöbbjük arcán elégedetlenség ült ki. Mi az, hogy egy csecsemő megzavarja a békés társalgásunkat, felháborító… De ezt, a döbbenet követte, mikor is az anya kivette a babát, félrehúzta a felsőjét és elkezdte nyilvánosan szoptatni. A pici egyből csendbe lett, a hölgy tovább beszélgetett, az emberek – akiket eddig zavart a sírás -, most összesúgtak. Jesszus, te láttad? Az ott a melle! Atyaég!

{adselite}

Nyilvános szoptatás

Engem csodálatal töltött el az, ahogy az anya a maga természetességében reagált. Jelezte – sírt – a babája, hogy éhes, ő pedig megetette. Lényegében ennyi történt. Persze vihetett volna lefejt anyatejet cumisüvegben, bezárkózhatott volna a mosdóba, vagy elbújhatott volna egy bokorban is ugyebár… Ám ő vállalta, hogy a kíváncsi bámészkodók egy pillanat erejéig szemtanúi lehessenek annak, hogy egy nőnek van melle, sőt, mellbimbója is. Őrület kérem!

A nyilvános szoptatás még mindig tabu?

Ismeretlenül is köszönöm Neked, hogy nem hagytad sírni a babádat, hogy nem próbáltad ringatással elterelni a figyelmét, hogy nem bújtál el, hogy nem lettél feszült… hogy az egésznek nem kerítettél nagy feneket. Ezzel példát mutattál Nekünk anyáknak, akik megijedünk, ha azt érezzük, a nyilvános szoptatás szégyelni, takargatni való dolog.

Köszönöm a nyilvános szoptatást!

Az én gyerekeim már rég kinőtték a szoptatás varázsát, de még emlékszem, hogy az elsőnél gyomorgörcsöm lett, mikor a parkban sétálva az „éhes vagyok” sírását meghallottam. Legtöbbször gyorsan hazaindultam vele, közben pedig énekkel próbáltam mindkettőnk figyelmét elterelni a dologról – nulla sikerrel persze.

Most már tudom, hogy rosszul tettem.

Emlékszem a kíváncsi tekintetekre, arra, hogy féltem a rosszaló megjegyzésektől, ha valahogy mégis rávettem magam a nyilvános szoptatásra.

Most már tudom, hogy rosszul tettem.

Ha nem tetszik, hogy látod a mellem egy kis részét, fordulj el! Melyik zavar jobban, ha sír a babám, vagy, ha nyilvánosan megszoptatom? Szerinted nekem melyik fontosabb; a Te érzékeny és álszent lelkivilágod, vagy a gyermekem igényei? Ez a világ egyik legtermészetesebb dolga, sajnálom, ha te ezt nem érzed át!

Így kellett volna az első perctől hozzáállnom a nyilvános szoptatáshoz!

Te, akinek lehetősége van szoptatni a csemetéjét, Te, akinek a kisbabája az első, Te, akinek semmit sem kell szégyelni, Te, aki nyilvánosan is szoptatsz… Te anyukám, légy büszke és engedd meg, hogy megköszönjem!

A nyilvános szoptatás lehet kényelmes, természetes és diszkrét is egyben, egy jól kialakított szoptatós kendővel.