A gyerek kontra kutya kérdés rengeteg szülőt érint. Sokan szeretnének egy hűséges házi kedvencet csemetéjük mellé, de nem mérlegelnek alaposan a döntés meghozatala előtt. Mások a kutyát amolyan tesztgyerekként tartják, egyfajta próbaként a tényleges családalapítást megelőzően. De mi a helyes megoldás?
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” “]
Úgy vélem, ha nem csak gyereket, hanem párhuzamosan kutyát is szeretnénk, akkor két ideális időpont van ennek a megvalósítására. Az egyik a gyermek érkezését megelőző kb. két év, a másik pedig a gyermek érkezését követő 4-5 év. Természetesen nem állítom, hogy a két időpont között, vagy azon felül ne lehetne tökéletes társat kifogni gyermekünk számára, de talán mégis ezek az időszakok a legideálisabbak. Miért?
[/quote]
Az elsődleges szempontok
Ha a gyermek érkezése előtt vásárolunk kutyát, akkor az kétéves korára ivarérett felnőtt egyeddé válik, továbbá ennyi idő bőven elég rá, hogy kiváló pajtást neveljünk belőle. Amennyiben a csemete 4-5 éves korában vesszük az állatot, úgy ők még tényleg együtt tudnak felnőni, viszont a gyerkőcnek már el tudjuk magyarázni, hogy is megy az állattartás, illetve, ami kiemelten lényeges, ennyi idősen már megfelelően tud bánni a kutyával.
{adselite}
Sajnos sokan elfelejtik, hogy egy kutya nem lesz csak úgy, magától jól nevelt, szófogadó, és kiváló partner. Ehhez bizony rengeteg idő, törődés, odafigyelés és előzetes felkészülés, tanulás kell. Erre – tisztelet az igen csekély számú mázlistának – nincs idő egy csecsemő, totyogó társaságában.
Rendkívül fontos az is, hogy a kutya tudja, hol a helye, tehát tisztában legyen vele, hogy ő egy kutya, nem pedig gyerek, így véletlenül sem adódhat olyan helyzet, hogy a babánkat félteni kelljen tőle. Ezt messze nem fenyítéssel lehet elérni, hanem azzal, hogy felkészítjük a kedvencünket a csemete érkezésére, vagy egyszerűen van elég időnk vele foglalkozni akkor, amikor magunk mellé vesszük. Ezeket az alapszempontokat mindenkinek figyelembe kellene vennie, és akkor talán kevesebb kutya kötne ki a menhelyeken, vagy a hátsó udvaron elzárva.
Fajtajellemzők
Szintén kihagyhatatlan pont a kutya fajtája, hiszen gyermeket nevelőknek, vagy tervezőknek mindenképpen gyerekbarát kutyát kell választaniuk. Természetesen minden kutya lehet ilyen, és a kifejezetten család mellé ajánlott kutya is lehet agresszív, de azt nem szabad elfelejteni, hogy az alaptulajdonságok ott lesznek az ebekben. Egy juhászkutya pl. terelni fogja a gyerekeket, akkor is, ha életében nem tanították erre.
Ám mielőtt azonnal ráböknél egy családbarátnak mondott kutyára, nem árt, ha megnézed a történetét. Ez azért fontos, mert minden kutyának vannak igényei (pl. ásás, hatalmas séták, úszás stb.). Ha ezek az igények nem kerülnek kielégítésre, akkor jön az, hogy a kutya lebontja a fél lakást, vagy állandóan feltúrja a kertet. Miért? Mert sok a felesleges energiája, továbbá nem kapja meg azt, amire ösztönszerűen szüksége van.
Energiaszint
A fajtajellemzőkön túl fontos szempont az ebek energiaszintje. Ennek elemzésére (is) kiváló könyv Ceasar Milan – Hogyan neveljünk tökéletes kutyát? című műve. Nagyon röviden az a lényeg, hogy – akárcsak az emberek – úgy a kutyák is különböző energiaszinteken léteznek. Vannak ebek, akik állandóan pörögnek, kimeríthetetlenek, mások inkább sokat lustálkodnak, akkor sem tombolnak, ha többet kell egyedül lenniük. A leglényegesebb, hogy magunkkal megegyező, vagy ami még jobb (főleg gyerek mellett) nálunk alacsonyabb energiaszintű állatot válasszunk.
Az a kölyök, amelyik azonnal rád ront az alomból, harapdál, felugrál, nem kiválasztott téged, hanem egyszerűen ennyire aktív. Az az állat viszont, amelyik félénkebb, nem akar eljönni az anyja mellől, vagy őt „nyúzzák” a többiek, alacsony energiaszintű. Őt sokkal könnyebb lesz idomítani, fegyelmezni, mint a túlságosan aktív tesóit.
Anyagiak
Végül, de nem utolsó sorban ezt is mérlegelni kell. Ugyan az energiaszint, illetve a fajta jellemzői fontosabbak, de azt is figyelembe kell venni, hogy főleg egy nagyobb testű kutya többet eszik, nagyobb mennyiségű bolha-kullancsriasztóra van szüksége stb. Ez több ezer forintnyi extra kiadást jelent havonta, illetve éves szinten bőségesen. Figyelembe kell venni, hogy gyerek, gyerekek mellett a család ki tudja-e gazdálkodni mindezt.
Az anyagiakhoz tartozik az is, hogy a kedvenceket érdemes ivartalaníttatni, hiszen nem tenyésztésre szánták őket. Így nem kell aggódni a párzás hiánya miatt fellépő agressziótól, az állandó szökésektől, és bizony jó néhány méregdrágán kezelhető betegségtől sem. Persze ez éppúgy pénz, ahogy a kötelező oltás.
Egy szó, mint száz, a minőségi kutyatartás drága mulatság, de csak így érdemes belevágni. Nem csak azért, mert ezt érdemli minden állat, hanem mert saját példánkat a gyermekeink, a jövő is követni fogja.
