Nektek hányszor jutott eszetekbe ez a mondat; „Milyen jó, hogy a mi gyerekünk nem olyan, mint a …” Aztán egy kis idő elteltével rájössz, hogy mégis olyan.
{adselite}
Szent meggyőződésem, hogy Jázi nem csak a jó dolgokat memorizálja a játszótéren, hanem a rosszakat is. Jó, a hiszti terén nem kell félteni, mondhatni, már az anyatejjel is ezt szívta magába. A minap éppen elcsíptem egy beszélgetést, amit apa folytatatott a kicsi lányával; „Kislányom, bizonyos szempontból jó, hogy csak 2,5 hónapig szopiztál…” Akkor itt is szeretném megjegyezni, hogy ezek a GÉNEK, és már visszavonhatatlanul benne vannak.
Akkor most a gyerekek nem olyanok, de egész biztosan azzá válnak, vagy egyszerűen csak értekeznek a többi kis pelusos rosszcsonttal, és átadját a tudást egymásnak?
Már értem ebben a témakörben mit jelent a barátnők általi kuncogás, és a „még nem” kifejezés. Akárhányszor mondtam, hogy áááá Jázmin nem olyan, akkor valahogy mindig ezt a választ kaptam. Igen, ők már tudják, amire én még csak most kezdek rájönni. Jázmin már komoly fél éves, egyre többször veszem nála észre, hogy nagy komolysággal tanulmányozza a nagyobb gyerekeket, majd elraktározza és átkódolja a látottakat a kicsi fejében, majd egy váratlan pillanatban előhúzza és bemutatja az újonnan tanultakat.
Milyen jó, hogy a mi gyerekünk nem hisztizik babaúszás alatt-hangzott el a számból ez mondat a második órán. Aznap volt az uszodában egy kisfiú, aki a vízig sem jutott el, olyan hisztit rendezett. Mit gondoltok mi volt a 3. órán? Mi bejutottunk ugyan a medencébe (mert hát a nagy vízben pancsolni jó), de egyetlen magzatom úgy döntött, kipróbálja ő is ezt a hisztit, amit egy héttel azelőtt látott. Apa pedig megkönyörült rajta, és az óra felénél távoztunk. Akkor a fáradtságra fogtuk, majd a negyedik órán megfejtettük. Jázmint untatják az alap feladatok, és már a szomszéd medencébe kacsingat. Egy kisfiúval „meg is beszélték”, hogy neki ott lenne a helye. A fél uszi őket hallgatta, mert hát nagy volt a távolság közöttük.
Milyen jó, hogy a mi gyerekünk nem hisztizik a babakocsiban, és nem hallgatja a fél utca, hogy éppen merre járunk. Igen, ezt is én mondtam, még pár hónapja. A babakocsi már csak addig menő, amíg alszik benne, amint felébred, van úgy 15 percem, hogy haza érjek vele, különben jön az unatkozás, a nyűglődés és a vergődés. Ezt is láthatta más gyerekektől, mert van a környéken például olyan baba, akinek már megismerem a sírását. Mondjuk én is ilyen yerek voltam, nem bírtam a tétenséget, szóval lehet, hogy ezt is öfökölte, hisz igazából azóta van ez így, mióta megtanult forogni, és kinyílt előtte a világ.
És ezek még csak az alap dolgok, hol van még az bölcsi és az óvoda?
Nem baj, a gyereknek szocializálódnia kell, és meg kell ismernie minél több reakciót, élethelyzetet, jót és rosszat, hogy aztán a saját kis egyéniségét kialakíthassa. Mi pedig már most lelkesen magyarázzuk neki, mi a jó és rossz. Mit szabad és mit nem. Azért büszke vagyok rá, hogy nem csak megfigyelő, hanem tőle is lehet tanulni ezt azt.
