Rengeteg hozzászólást, eltérő véleményt hallhatunk és olvashatunk a témával kapcsolatban. Mindenesetre 2 tábor alakult ki a mellplasztikát illetően: vannak akik úgy vélik, hogy szülés után megcsináltatják mellüket,és vannak akik elzárkóznak a lehetséges beavatkozást illetően. Akik mellette vannak úgy érzik, ezzel vissza tudják szerezni “elvesztett” nőiességüket, és ha technikailag lehetséges, miért ne? Akik elutasítják, úgy gondolják, aki egyszer kés alá feküdt, az újra és újra talál olyan testrészt, amely egy „kis” operációval megszépülhet. Nagyon sok személyes tapasztalat, és hír szól a lehetséges mellékhatásokról, a beültetés utáni fájdalmas gyógyulásról, valamint a későbbi következményekről.
Miért van szüksége műtéti beavatkozásokra egy nőnek, hogy jól érezze magát a bőrében?
Egy háromgyermekes anyuka megosztotta velünk, milyen testi-lelki változásokon ment keresztül, amikor belevágott a nagy átalakításba.
Szülés előtti állapot
Fiatal koromban intenzíven sportoltam. Részben ennek köszönhetően, részben a genetikámnak tökéletes alakkal és méretes keblekkel rendelkeztem.Gyermekeim születése és hosszú ideig tartó szoptatása után szembesültem a ténnyel, hogy melleim már nem olyanok, mint fiatalkoromban. Egy kevés hasonlóságot sem lehetett felfedezni, a korábbi formás kebleim és a megnyúlt „vizslafülek” között, mivel már nem álltak ugyanúgy, megviselte őket a három gyermekem etetése. Amikor visszafogytam eredeti testsúlyomra és az alakom szinte jobb volt, mint lánykoromban, a melleimen a célzott tornagyakorlatok után sem tudtak formássá kerekedni. Sőt, egyre kisebbek, löttyedtebbek, laposabbak lettek. Szülés előtti méretükhöz képest egy számmal kisebb melltartókat kellett vásárolnom, és már a push up melltartókban sem mutatott úgy a cicim, mint hajdanán.
A tény, amivel szembesültem
Emlékszem, kiskoromban nagymamáim azt mesélték, hogy szülés után megnőtt a mellük. Én is erre vártam, de csalódnom kellett. Egyszer véletlenül elcsíptem egy riportot, amiben egy elismert plasztikai sebész magyarázott arról, hogy a szülés után egyáltalán nem nőnek meg a mellek, sőt pont ellenkezőleg történik a folyamat. Azok a nők, akik visszafogynak eredeti súlyukra, kisebb kebleket tudhatnak magukénak. A tejmirigyek kiürülnek, a zsír eltűnik, és marad a gyermekek által megcsócsált, kinyúlt „cicizacskó”.
{adselite}
Döntés a műtőasztal mellett
Amikor belenéztem a tükörbe, engem is ez a látvány fogadott: „CICIZACSKÓ”. Egy hiú nőnek, akinek szép, formás, nagy keblei voltak, a fonnyadt cici kiábrándító látvány.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor találkoztam régi sporttársaimmal, akik megjegyezték: „Hogy összementek a melleid!”
Ekkor határoztam el, hogy megműttetem magam. De, hogy adjam be a férjemnek? Hiszen ő mindig azt hangoztatja, hogy úgy szeret, ahogy vagyok. Ez persze nagyon jól esik, de én nem szeretem így magam! Szeretnék úgy tükörbe nézni, hogy örömmel töltsön el, amit látok. Szeretném, ha újra olyan kívánatos lehetnék, mint a gyerekek születése előtt.
Mit mondjak a kedvesemnek? „Drágám, idén ne parfümöt vegyél karácsonyra, hanem inkább két feszes, szexi szilikon csodákat! Igaz, hogy sokkal drágább, de hidd el megéri! „
Végül életem párja beleegyezett, annak ellenére, hogy tudta, húzós hetek várnak rá a műtét után.
Kiválasztottunk egy olyan időpontot, ami az egész család számára megfelelt, nem kellett iskolába-óvodába cipelni a gyerekeket.
Hasznos tippek, ha a mellplasztika mellett döntesz:
Valóban szükségünk van-e a műtétre. (Amennyiben szeretnénk még gyereket szülni, akkor várjunk a beavatkozással. A terhesség és szoptatás után mellünk méretének és súlyának változása miatt a szilikonos mellek is átalakulnak, és általában indokolt egy újabb műtét, ami újabb pénzkiadást jelent.)
Döntsük el, hogy mirigyállomány alá vagy izom alá szeretnénk a szilikont kérni. (Az izom alá tett szilikonok nehezebben ereszkednek meg, tovább maradnak feszesek, szépek, de a műtét hosszabb és a regenerálódás fájdalmasabb.)
Próbáljuk meg a megfelelő méretű szilikont kiválasztani, ne essünk túlzásokba! Ne akarjunk hirtelen irreálisan nagy keblek birtokosaivá válni. (Az orvosok általában ránézésre meg tudják mondani, hogy mi a megfelelő méret számunkra.)
Nézzünk körül, menjünk el több orvoshoz is konzultációra. Amennyiben lehetőségünk van rá, tekintsük meg a kiválasztott plasztikai sebész több munkáját fényképen vagy személyesen.
Beszélgessünk a már megműtött páciensekkel, mennyire vannak megelégedve a végeredménnyel, valamint az orvossal.
Tartsuk szem előtt, hogy mint minden más műtétnél, itt is felléphetnek előre nem várt komplikációk, esetleg mellünk nem olyan lesz, mint amilyet szerettünk volna.
Az operáció napja
Orvosommal konzultálva kiválasztottuk a hozzám illő szilikon méretet és formát. Elvégeztettem az ilyenkor szokásos műtét előtti vizsgálatokat, és bevonultam a klinikára.
Kezem-lábam remegett az izgalomtól. Bevittek a műtőbe, láttam, ahogy beadják az altatót, és tovább se kép, se hang….
Kb. 4 óra elteltével tértem magamhoz, addig még soha nem érzett hatalmas fájdalommal. Azt gondoltam, hogy megbolondultam, hogy ilyen műtétre adtam a fejem. A szülés fájdalmai eltörpültek emellett a borzalmas érzés mellett, ami az ébredés után fogadott. Az egész mellkasom sajgott a fájdalomtól, nem bírtam megmozdulni. Úgy éreztem, hogy hibáztam, nem kellett volna vállalkoznom erre az operációra. A fájdalom sajnos nem akart elmúlni. Csak ápolói segítséggel jutottam el a WC-ig. Nehezemre esett állni, járni, még a fekvés és ülés is elviselhetetlen volt. Fájdalomcsillapítókkal próbáltam enyhíteni nagyfokú fájdalmaimat , de nem sokat használt, olyan volt, mintha nem is vettem volna be semmit. Másnap már otthon voltam, és továbbra is csak feküdtem, nem voltam képes mozogni pörgős temperamentumom ellenére. A fájdalom és a mozgáskorlátozottság nagyjából 4 nap után kezdett enyhülni. Három hétig nem vezethettem, 6 hétig egy feszes sport melltartót kellett viselnem éjjel-nappal. Kímélnem kellett magam, nem emelhettem semmi nehezet, főként a gyerekeimet. Szerencsére a férjem sokat segített a háztartásban, és a lurkókkal kapcsolatban is. Két hét múlva kiszedték a varratokat, a véraláfutások eltűntek és megláttam azt, amire már vártam: DÚS MELLEKET. Akkor végre először úgy éreztem, hogy megérte!
Bár újra nem feküdnék kés alá, de a csodás látvány és érzés mindenért kárpótolt!
A műtét óta évek teltek el, és őszintén mondhatom, hogy megváltozott az életem.
Megnőtt az önbizalmam, ami a munka terén, és a magánéletemben is pozitív változást hozott. Külsőm dekoratívabb lett, testem arányosabbá vált. Ez a változás pedig arra sarkalt, hogy figyeljek még jobban magamra, ezért elkezdtem sportolni, amitől még csinosabb háromgyerekes anyuka lettem.
Szkeptikus ismerőseim műtéttel kapcsolatos jóslataival ellentétben, nem szoktam rá a plasztikai műtétekre, nem feküdtem azóta sem újra a műtőasztalra.
A mellplasztikát azoknak a nőknek ajánlom, akik rég óta nem tudják elfogadni magukat, nincsenek megelégedve idomaikkal. Nagyon zavarja őket, hogy mellük kicsi vagy megereszkedett, és nem okoz gondot egy plasztikai műtét kifizetése, valamint van segítségük a lábadozás időszakára.
A mellplasztika (mellnagyobbítás) menete:
1. A műtétet megelőzően labori vizsgálatokra van szükség: mammographia vagy mell ultrahang, EKG és mellkasröntgen.
2. A műtét altatásban történik. Ha nem lép fel komplikáció, másnap hazaengedik a beteget.
3. A műtéti metszést, plasztikai varrattal zárják.
4. A műtét után speciális kompressziós kötést kap a páciens.
5. Felépülési idő általában 6 hét. Azonban ne essünk pánikba, ha az operáció után 6 hét elteltével is a mell duzzadtabb, és feszítő érzés jelentkezik.
6. A beavatkozás nem érinti a tejcsatornát (a legtöbb esetben), vagyis a szoptatást semmi sem akadályozza.
7. A gyógyulás után 6 hónapig nem érheti napfény a heget (beleértve a szoláriumot is).
8. Rendszeres kontrollvizsgálat szükséges a műtét után.
