Mi anyák, hősök vagyunk. A kételkedés és bizonytalanság hősei. Már kismamaként képesek vagyunk elültetni magunkban a kétely apró kis magvait, melyek nagyon hamar burjánzó kis virágokká növik ki magukat, és velünk fejlődnek életünk végéig.
A „vajon jó anya leszek-e” kérdést a szülés csodálatos mámorából felocsúdva, hamar felváltja a „vajon jó anya vagyok-e”. A mindennapok sokszor nehéz, fáradtságos, de ugyanakkor gyönyörű pillanataiban sokszor helyet kapnak ezek az apró kis „kétely” – virágok, amelyek befészkelik magukat csendes gondolatainkba.
kép forrása: momtastic.com
A kismamaság csodálatos és „gondtalan” időszakában még a boldog várakozás és álmodozás köti le minden figyelmünket. Az anyaságra való lelki felkészülés békés illúziója. De anyaként felelősséggel tartozunk. Felelősséggel egy másik életért. A korábbi, önmagunkra irányuló szükségletek hamar másodlagossá válnak, amikor a szülőszobán szívünkre hajtja fejét az a csöppnyi kis ember, akivel hónapokig egyek voltunk. Minden, a korábbi életünkkel kapcsolatos dolog átértékelődik és egy olyan összetett, sokszor ellentmondásos jellem születik meg, akit úgy neveznek „ANYA”.
kép forrása: www.freepik.com
Mi anyák, bonyolultak vagyunk. Sokszor hibáztatjuk magunkat, ha fáradtabbak, ha türelmetlenebbek, ha kicsit hangosabbak, ha időnként szigorúbbak vagyunk. Sokszor tudjuk, érezzük hogy amit teszünk az helyes, mégis az önmarcangolás hamar úrrá lesz rajtunk. De kitartunk. Minden nap újult erővel futunk neki ezer akadálynak, hogy legyőzzük korlátainkat és olyan édesanyává váljunk, akit gyermekünk megérdemel. Képesek vagyunk minden apró mozdulatból, ölelésből, pusziból, kedves szóból, csíntevésből erőt meríteni, hogy tovább haladjunk az anyává válás fáradtságos és csodás útján. Sokszor nem tudunk parancsolni érzelmeinknek, egyszerre sírunk és nevetünk, féltünk és elengedünk.
kép forrása: www.freepik.com
Az anyasággal járó felelősség számtalanszor megkérdőjelezi tetteinket, döntéseinket, amelyek helyességére valójában sosem kapunk választ. Csak remélni tudjuk, hogy amit teszünk az jó és gyermekeink gondtalan fejlődését szolgálja. Minden erőnkkel próbálunk megfelelni számtalan elvárásnak, és őrlődünk a gyerekneveléssel kapcsolatos tanácsok végtelen hálójában. De fejlődünk. Együtt fejlődünk gyermekeinkkel. Képesek vagyunk alkalmazkodni és kiaknázni személyiségünk korábban rejtett tulajdonságait, melyek segítségével gyermekeink igénye szerint formáljuk át magunkat. Anyává válni nem könnyű feladat és valójában nem is lehet rá felkészülni. Olvasgathatunk szakkönyveket, meghallgathatunk tanácsokat, tapasztalatokat, de már a szülőszobán belénk hasít a felismerés, hogy magunk vagyunk. A köldökzsinór elvágásával korántsem szűnik meg az a kölcsönös függés gyermek és édesanya között. A mindennapok csodás pillanatai, könnycseppjei, aggodalmai, kételyei örökre összekötnek bennünket.
{adselite}
kép forrása: www.freepik.com
Mi anyák „gyermekek” vagyunk. Tapasztalatlan kis újszülöttként nekünk is meg kell tanulnunk az anyává válás apró kis lépéseit, mozzanatait, kulcsszavait. Folyamatosan fejlődnünk kell, alkalmazkodnunk. És akárcsak gyermekeinkkel szemben, magunkkal is türelmesnek kell lennünk. El kell fogadnunk a hibáinkat, megélni a kudarcainkat, átértékelni az érzelmeinket. S bár a kételkedés és aggódás szerves részévé válik életünknek, a maga nemében mind egy csodálatos motiváló erő arra, hogy jobbak, erősebbek legyünk. Igen, anyának lenni nehéz. Sokszor azonban mi magunk tesszük azzá, hogy egy olyan ideát próbálunk megvalósítani magunkról, amelyről kismamaként álmodoztunk. Pedig mi anyák jók vagyunk. Nem azért, mert tökéletesek vagyunk, hanem pontosan azért, amiért nem. A korlátainkkal, a hullámzó érzelmeinkkel, a kételyeinkkel, az elvárásainkkal együtt vagyunk jók.
