Bejegyzésemet szülőként írom Neked, pedagógus tapasztalattal a hátam mögött.
Nekem is nagy volt a pofám, és az iskola ajtóján kívülről szemlélve a dolgokat, hiszen én is csak pillanatokat kaptam el, a gyermekeim beszámolójára tudtam alapozni, vagy a legnagyobb hibába esve arra, ha egy szülő elkezd károgni a fülembe, az átkozott panaszaival. Tudod vannak azok a szülők, akiknek semmi, érts jól: SEMMMI nem jó a világon. Soha nem lesz egy olyan tanító, aki megfelelne nekik. Ők mindig jobban fogják tanítani a matekot, a magyart, és az ő gyerekük, szent és sérthetetlen. Ez az első számú szabály: Saját tapasztalataidra alapozz, és ha valami problémád van, ne a szülőket stuffold, ne az igazgatónak írj levelet, kikerülve a tanítót. A tanító is ember, anya, apa, szülő, és lehet vele beszélni. Attól meg nem kell félned, hogy akkor megbosszulja, és ki fog tolni a gyerekeddel, ha észrevételeidet megosztod vele. Szó nincs erről, annál viszont nincs megalázóbb és rosszabb, ha a pedagógust a háta mögött beszélik ki, lehet olyan dolog miatt, aminek a világon semmi, de semmi alapja nincs.
Tudnod kell, amikor bezáródik az iskola kapuja, és te már messze elhúztad onnan a csíkot…minden más, mint Te azt elképzelted. A gyereked is más. Az én gyerekem is más.
Nem kell bemutatnom Neked a pedagógusok életét: Nincsenek megbecsülve sem anyagilag, sem erkölcsileg és emberileg sem. Aki a pedagógus pályát választja, azt hivatásból teszi, mert szereti a munkáját.
Hatalmas felelősség van rajtuk, nevelik és tanítják a gyerekeinket, és mégis a szülőktől sok esetben mit kapnak? Jóformán azt, hogy felülbírálják a munkájukat, folyamatosan számon kérik őket, rosszindulatú kritikákkal bírálják. Kipróbáltam a pedagógus pályát. Imádtam a gyerekeket, azt a szeretet, amit tőlük kaptam, az életemben nem tapasztaltam meg soha. De a szülők engem is megtaláltam. Voltak, akik készségesen felhívtak, hogy miben tudnak segíteni, és voltak akik bíráltak, számonkértek, és rossz indulatú megjegyzéseket tettek. Tudod, nem a gyerekekkel nehéz, minden gyermeknek megvan a „gyenge pontja” a mozgatórugója, amivel el lehet érni hozzájuk szeretettel. A szülőkkel viszont sokkal nehezebb. Tudnod kell, a pedagógus nem a barátnőd, akit este 8-kor azért felhívsz, hogy miért ültette a gyereked elé azt a tanulót, akit nem a gyerek, hanem Te nem bírsz. Értem én, hogy a Te gyereked a legfontosabb a világon, én is így vagyok ezzel, de álljunk már meg egy szóra! Hülyeségekkel ne bombázzuk már a pedagógust, és tartsuk tiszteletben a magánéletét. Amit sokszor elfelejtünk, a pedagógus is ember, anya, és feleség, apa és férj…Amikor hazaértem, már sokszor erőm sem volt a saját gyerekeimhez, hiszen napközben a 29 másik „gyerekemmel” voltam. Este 7-kor a kanapén ülve! elaludtam, miközben a gyerekek körülöttem játszottak. Nagyon fárasztó és egyben nagyon áldásos dolog tanítónak lenni. Akiről pedig Te magad is azt gondolod, hogy egy „boszorkány”, az iskola falai között óvja, neveli és szereti a gyermekedet! Sokszor nem is a gyerekeknek van bajuk a pedagógussal, hanem nekünk. Sokszor nem is a gyereknek van problémája az osztállyal, hanem nekünk! Sokszor letekintően bánunk a pedagógusokkal, mert úgy gondoljuk, neki ez a munkája, azért választotta ezt a munkát, hogy tanítson. Elvárjuk, hogy mindig derűs tiptop, türelmes, és bűbáj legyen… Hát barátnőm nagy tévedésben vagy, és ha nem változtatunk a hozzááállásunkon, bizony beköszönt az online tanítás világa, mert pedagógus jóformán nem lesz, aki tanítsa a gyerekünket.
Fotó: theteacherdresscode.com
Azt tapsztaltam és tapasztalom, hogy kell minden osztálynak egy nagyon jó SZMK vezető, aki összefogja a szülőket, az osztály érdekeit képviseli, szervez, elsőszámú kapcsolattartó a szülő és tanító között. Ha ő tényleg jól végzi a munkáját, nagyon sok félreértés elkerülhető, és nem egyesével fogják bombázni a szülők a pedagógusokat.
Ne várjunk el soha többet egy pedagógustól, mint amit magunktól elvárnánk. Neki az iskola a munkahelye, ahova bejár tanítani, mégegyszer hangsúlyozom óvja, neveli, tanítja a gyermekünket. Amikor lejár a munkaideje elméletileg ledobhatná a tollat, és kiléphetne az iskola kapuján. Ezzel szemben, amikor a pedagógus végez, dolgozatot javít, készül a másnapi órára, szülőkkel egyeztet.
Amikor első nap beléptem az iskolába, nagyon jó érzés kerített hatalmába. Vártam, hogy megismerjem a tanulóimat, és biztos voltam benne, ha 3 gyereket jól menedzselek, 29-el sem lesz gondom. Mi sem lesz ennél egyszerűbb, tisztázom előre a szabályokat, játékosan fogom őket tanítani, és hát tulajdonképpen ennyi. Bele sem gondoltam, milyen háttérmunka van egy pedagógus mögött, leadja az anyagot, ha lyukasórája van helyettesít vagy készül a következő órára, vezeti azt a rohadt sok adminisztrációt, a szülőkkel tartja a kapcsolatot, ápolja a gyerekek lelkét. Persze tudom, más munka is összetett, több feladatot foglal magába, csak tudod mi a különbség? Hogy ott nem cseszegetnek egyszerre 10-en…van egy felettesed, aki a fejedre koppint. Itt pedig a 29-ből sokan felettesnek képzelik magukat.
Az órát nem lehet fegyelem nélkül tartani, így az állandó zsibogást ki kell zárni. Ha csak két gyerek duruzsol, már az is zavaró- képzeld el, hogy megbeszélésen vagy, és melletted semmibe sem nézve, másról beszélget két partner- de amikor mindezt hat, tíz vagy tizenöt gyerek teszi…:) Sok. Muszáj fegyelmet tartani annak érdekében, hogy tanuljon a gyermeked. Ez egy ördögi kör, ha nem szól rá a gyermekre a tanár, zsibogás van,,mindenki azt csinál, amit akar, csak éppen a tanulással nem haladnak, az sem lenne jó ugye?:) Bízd a tanárra a fegyelmezést, ez az ő feladata. Az egész nevelés és tanítás semmit sem ér, ha a szülő és a pedagógus nem dolgozik össze. Ha Te tiszteled a tanítót, a gyereked is tisztelni fogja. Lehetőleg ne a gyerek előtt beszéld ki a „Hülyét”. Ha hiszed, ha nem, a tanító mindenről tud, ami otthon történik, és még csak kérdezni sem kell a gyereket róla.:) Mesélnek maguktól, akár azt is, hogy anya lehülyézett.:)
Nagyon sokszor más kép érkezik arról, hogy milyen az iskolai élet, hogy érzi a gyermeked magát az iskolában. A gyerekek összevesznek,kibékülnek…vannak rossz napjaik, ahogy nekünk is vannak. Mielőtt rárugnád a tanárra az ajtót, és az iskola előtt panaszkodnál, várj 1-2 napot. Ha nem változik kérj a tanítótól nyugodtan időpontot, amikor beszélhetnétek. Hidd el, Ő veled egy csónakban evez, nem az ellenséged.
Végezetül, hidd el, egy tanárnak nagyon jól esik, ha pozitív visszajelzés érkezik róla- sajnos a negatívval könnyen megtaláljuk-: Nyugodtan kérdezd meg tőle, hogy „Mii újság veled, hogy vagy?” …mint írtam szülő vagyok, veled egy cipőt taposok,de miután betekintést kaptam a pedagógus világba, ez a legkevesebb, amit egy pedagógus kaphat tőlünk: megbecsülés, és tisztelet.
