A gyerekvállalási kedv nem csak a szingliknél, de családon belül is egyre csökken. Mi ennek az oka? Miért nehezebb ma gyereket vállalni, mint 50-80 éve?
Divat azt állítani, hogy a férfiak nőiesednek, a nők férfiasabbá válnak. Ezért ma már nem találni olyan „igazi férfit”, aki mer felelősséget vállalni, cselekedni.
Pedig nemcsak a férfiak félelme a gyerekvállalás…
A gyerekvállalás felelőssége minden hosszútávon gondolkodó nőt, és férfit érint.
„Szeretném azzal megalapítani a családom, akiben bízok, aki örömmel lehet a gyerekeim anyja, apja, akivel hosszútávra tervezhetek.”
Nőként és férfiként is tele lehetünk kérdésekkel, kétségekkel, félelmekkel:
„Ő az igazi?”
„Le tudjuk együtt élni az életünket?”
„Olyan apja/anyja lesz a gyerekemnek, amilyet szeretnék?”
„Én képes vagyok/leszek azt nyújtani, amit elvárnak tőlem?
„Meg tudjuk teremteni az anyagi feltételeit egy közös családi létnek?”
„Mennyit fog elvenni belőlem a leendő családom?”
„Biztos, hogy mindenre marad majd időm, energiám, kedvem?”
„Biztos, hogy egy család mellett is meg tudom valósítani önmagam?”
Ezek a kérdések ráadásul még mindig csak a jéghegy csúcsát mutatják a nőknél és a férfiaknál is. Lehet, hogy a kétségeknek még ennél is mélyebb lelki okai lehetnek.
Miért félnek a férfiak gyereket vállalni?
Túl sok minden hat a férfiak lelki világára, ami a gyerekvállalási félelmeiket erősíti.
Amiket érvként felhoznak a gyerekvállalás ellen, azok néha csak kifogások, néha viszont valódi, mély félelmek.
De persze a kifogásnak tűnő érvek mögött is leggyakrabban a félelmeik húzódnak meg.
Elvégre is ez nem egy visszavonható döntés. Egyszer hozzuk meg, de örök életünkre szól. És ez lehet nagyon félelmetes is.
Általában a félelem a jövőtől fagyasztja le a férfiaknál a gyerekvállalási kedvet.
A férfiak leggyakoribb gyerekvállalás elleni érvei:
Nézzük, milyen kifogások, indokok a leggyakoribbak a férfiaknál, hogy miért nem akarnak gyereket vállalni.;)
1. Egy férfinak nem ketyeg a biológiai órája
Vagy csak jóval később indul be. Bár a nők gyerekvállalási kedve is jócskán kitolódott a kései 30-as éveikre, de a férfiaké is egyre későbbre csúszik.
2. Fél a megszokástól
A férfiakban kódolva van a hódítás, ami önmagában izgalmas, de számos fiatal párnál megesik az állandó ingerkeresésnek köszönhetően, hogy a férfi már semmi érdekeset nem talál a párjában. Valami különlegesebbre vágyik, ezért inkább újból kilép a placcra, hátha befut valami izgalmasabb, mert fél a szürkeségtől, ellaposodástól, unalomtól.
3. „A tökéletes társra” vágyik
Azt szeretné, hogy megtalálja, és meghódítsa „az eszményi nőt”, akivel az élet minden területén megtalálják egymást. A férfiak félhetnek attól is, hogy akárkivel vannak együtt, még nem találták meg a tökéletes társat. Azt a nőt, aki majd a gyerekeik ideális anyja lesz, és ideális társ egy életen át.
4. Szeretné minél tovább kiélvezni a gondtalan életet
Akár párkapcsolaton belül is, mert arra számít, hogy egy gyerek majd sok nyűggel, és felelősséggel jár. És ez félelmetes lehet azoknak a férfiaknak, akik a gondtalan, szabad élethez szoktak hozzá. (Ez a típus nagyon vonzó nők számára, amíg csak kötetlen kapcsolatról van szó, és nagy teherré válik, ha már a házaséletet tervezik, netán a gyerekeket is.)
5. Fél attól, hogy egyedül kell majd a családot fenntartania, a család anyagi biztonságát megteremtenie
Félhetnek attól, hogy egy gyerek születése után, egyedül rájuk fog nehezedni a családfenntartás felelőssége. Amikor az anya „csak” otthon van a gyerekkel, vagy gyerekekkel, és neki kell egyedül felhajtani a mindennapi betevőre a pénzt.
Több főt kell eltartani kevesebb bevételből. Ilyenkor nem/ vagy nehezen válthat munkát, nincsenek kimaradások, kettesben eltöltött nyaralások.
Viszont vannak (lehetnek) hosszú éjszakai nem alvások, kimerültség, állandó energiarabló tevékenységek a munkában, és otthon a gyerek és feleség mellett.
Ráadásul ezek a félelmek minden egyes újabb gyerek születésével újból előjöhetnek, és nehezíthetnek a férfiak érzelmi életén. Miközben továbbra is nekik kell tartaniuk a frontot a külvilág felé.
6. Mi lesz, ha nem tudom felnevelni a gyerekem?
A kitolódott gyerekvállalási kedv miatt egyre gyakoribbá válhat ez a félelem is.
7. „De hát milyen világba születne? Ebben a világban nem érdemes gyereket vállalni.”
Gyakori félelemként, visszatartó indokként jelenhet meg ez is. Pedig, ha jól belegondolunk, a világ mindig „adottság”, amihez alkalmazkodnunk kell, akármikor születünk.
Nem biztos, hogy most rosszabb világban élünk, mintha az ókorba, a középkorba, vagy a világháborúk idejére születtünk volna.
Ezek az indokok nagyon gyakran sokkal mélyebb félelmeket takarnak, mint például azt, hogy:
„Nem bízom benne, hogy a gyereknevelésre, annak minden nyűgjével és szépségével együtt képes vagyok. Régen ez kötelező volt, ma már nem. Ha van választási lehetőségem, akkor inkább a belső, önbizalomhiányos hangra hallgatok.”
8. Mi lesz, ha rossz szülő leszek?
Ezt ugye senki nem tudja, amíg bele nem vág. De nagyon sokan félnek attól, hogy „nem fognak megfelelni” a társadalmi elvárásoknak, vagy a saját maguk alkotta képnek, hogy milyen lenne egy „jó szülő”.
Ehhez a félelemhez még társulhat az is, hogy attól félnek, hogy olyan rossz szülők lesznek, mint a saját szüleik voltak, vagy épp soha nem lesznek olyan jó szülők.
9. Mi lesz a gyerekekkel, ha végül elválunk?
Ha valaki már eleve attól fél, hogy később elválhat a párjától (mert ezt látta gyerekkorában, mert a környezetében csak elvált párok vannak, mert fogalma sincs, hogyan tartson meg egy kapcsolatot), akkor „könnyebb” azt mondani, hogy inkább gyereket sem vállalok, nehogy úgy megszívja, mint én annak idején, vagy a környezetemben látott sok-sok gyerek.
10. Mi lesz, ha a gyerekkora mellettem legalább olyan rossz lesz, mint az enyém volt?
Ez hasonlít a korábbi félelmekhez: azért nem vállalok inkább gyereket, nehogy neki rosszabb legyen, vagy nehogy azzal szembesítsen, hogy „nekem ez úgysem megy”.
11. De lehet olyan „objektív okokra” is hivatkozni, mint: a hitel, életszínvonal, politika, klímaváltozás, a világ erkölcsi állapota…
Valójában ezek mögött is kimondatlan, nem megfogalmazott félelmek húzódnak meg.
Mert ha a nagyszüleink, és dédszüleink a világégések szörnyűségei után mertek családot alapítani, és gyereket vállalni, akkor ma a helyzet minden negatívumával együtt sem vagyunk ugyanolyan rossz helyzetben…
Mit lehet tenni a férfiak gyerekvállalási kedvét akadályozó félelmekkel?
Ha a gyerekvállalással kapcsolatos összes indokot megvizsgáljuk, valójában „csak” annyi a teendő, hogy ezeket a félelmeket kezeljük, oldjuk, és elengedjük.
Mert ezek egy része jogos félelem, egy részét a társadalomtól, a környezetünktől „kaptuk”, és egy része „csak kifogás”.
De nem egyszerű szétválasztani, hogy mikor melyikről van szó, mert mindenkinél más a helyzet.
Első lépésként az a legfontosabb, hogy azonosítsuk, ÉS kimondjuk ezeket a félelmeket. Nőként, társként az a legfontosabb dolgunk, hogy „kihámozzuk” valahogy a párunkból, neki mi a legnagyobb félelme a gyerekvállalással kapcsolatban.
{adselite}
Már az is nagy lépés, ha rá tudjuk venni, hogy megnevezze az igazi félelmeit, és ne hallgasson róluk tovább.
A második lépés, hogy ezekről a félelmeiről tudjunk vele mélyebben is beszélgetni, és elérjük, hogy ő is szembesüljön velük. Hatalmas stresszcsökkentő és párkapcsolat építő hatása van, ha végre tabuk nélkül beszélhet róluk.
Sok férfinél már az is kihívás, hogy olyan biztonságos környezetet teremtsünk, amiben mernek beszélni a valódi problémáikról, mert arra tanították őket, hogy mindent magukba fojtsanak. A lelkizés amúgy is „olyan női dolog”. Ezekhez a beszélgetésekhez a nők részéről sok türelem, odafigyelés, megértés és hallgatás szükséges.
Harmadik lépés, ha a beszélgetések hatására sem enyhülnek, oldódnak a félelmei, akkor keressetek olyan stresszcsökkentő módszereket, amik alkalmasak a mélyebb félelmek oldására.
A felsorolt indokokat, kifogásokat, félelmeket nem kitaláltuk, valódi indokok, melyekkel nap, mint nap megkeresnek bennünket, és segítséget adunk a hasonló helyzetben lévő pároknak.
Ha segítségre van szükségetek keressetek bennünket bizalommal, segítünk: csaladbanutazunk.hu
