Miért hazudik a gyerek? Mikor kell komolyan venni a kis füllentéseket? Tudd meg, mi mozgatja gyermekedet!
{adselite}
Miért hazudhat a gyerek?
Fordítsuk meg, miért ne tenné? Egy kisgyerek még nem érti, hogy azzal, hogy nem mond igazat megbánthat másokat, vagy épp az „csúnya” dolog. Iskolás korra kezdi csak el érteni, hogy mi a fantázia- és a való világ közti különbség, mit is jelent igazából, ha rossz dolgot teszünk, mi is az a hazugság. Vannak helyzetek, amikor ez ártatlan gyermeki füllentés, vagy a „ki akarok tűnni a tömegből” érzés motivált, esetleg konfliktuskerülő stratégia.
Nézzünk meg néhány gyermeki hazugság fajtát részletesen:
A saját valósága – Tipikus eset, mikor a mesék, a kis fejecskéjében lévő történetek összemosódnak a valósággal. Kitalál, vagy épp kiszínez történeteket. Nem nevezhető igazi hazugságnak, mivel a kicsi valóban úgy élte meg az adott dolgot, tehát ő ezt nem érzi hazugságnak. Abban az életszakaszban van, amikor megtanulja, hogy mi a valóság és a kitalált dolgok közti különbség. Óvódás korban a legjellemzőbb, és a szárnyaló képzelőerőnek tudható be.
Elvárások teljesítése – „Megmostad a kezedet? IGEN! Akkor miért nem hallottam, hogy kinyitottad a csapot? Ja, nem is mostam meg.” A gyermek tudja, hogy mi lett volna az elvárt viselkedés, cselekedet, de gyermeki mivoltából fakadóan nem úgy járt el. Szeretné azonban, ha a szülők örülnénk és ezért hazudik.
Büntetés elkerülése – Ilyen például, amikor a gyerekszobából hirtelen sírást hallunk, benyitva pedig ott találjuk a kistesót könnyes szemekkel, a nagy magyarázata pedig; „Elesett, nem én löktem el!” Ilyenkor az esetek nagy százalékában arról van szó, hogy ellökte a kisebbet, csak épp tudja, hogy ezért bizony bünti járna, így kitalál valami más magyarázatot. Persze még nem olyan ügyes a hazugság terén. Ne feledjük, lehet, azonban, hogy igazat mond! Nehéz ilyenkor igazságot tenni. Célszerű megkérdezni a gyerekeket az esetről.
Vigyázat, ha a gyermek igazat mond, de mi nem hiszünk neki, akkor belekergetjük a hazugság hálójába, és ezzel hatalmas károkat okozhatunk!
Egymásra licitálás – Észrevehetjük, mikor a gyerekek egymás közt beszélgetnek; „Én egy nagy babaházat kaptam!” Én meg kettőt!” Ebben a versengés, a nagyzolás játszik szerepet. Életkori sajátosságnak is nevezhetjük. Érdemes azonban odafigyelni, hogy milyen helyzetekben, kikkel szemben, valamint azt, hogy milyen gyakran alkalmazza. Egyfajta önbizalomhiányra is utalhat, ha a korosztályában például folyton ilyen hazugságokkal próbál a középpontba kerülni. A vágyait is kifejezheti ilyenformán, amit, ha a szülő meghall, hasznosíthat is.
Ezeken túl is, épp olyan okaik lehetnek a hazugságra, mint nekünk felnőtteknek;
– meg akarnak kapni valamit
– meg akarnak védeni valakit
– többnek, jobbnak akarnak tűnni
… stb.
Mit tehetünk, ha hazudik a gyerek?
A mi feladatunk, hogy megértessük vele és idővel önazonossá tudja tenni azt, hogy miért nem szabad hazudni. Ezt pedig nem lehet csak üres szavakkal megtenni, bizony itt csak a példamutatás vezethet célra. Sok esetben a gyermeki hazugságok mögé nézve azt látjuk, hogy szorosan tükröződik valamelyik közeli felnőtt, vagy idősebb gyermek viselkedése.
Így segíthetünk neki;
– Ne teremtsünk számára olyan helyzetet, melyben nyomás alatt érzi magát – ezzel csak kikényszerítjük a hazugságot
– Beszéljünk sokat arról, hogy miért nem jó dolog hazudni, milyen következményei lehetnek
– Teremtsünk elfogadó, nyitott légkört
– Adjunk számára más konfliktuskezelési stratégiákat
– Ne a büntetés legyen a leghangsúlyosabb, hanem az, hogy megoldjuk, megbeszéljük a dolgot
– Ha látjuk, hogy nehéz neki elmondani az igazat, bíztassuk -ne fenyegessük – és utána mondjuk el neki, hogy büszkék vagyunk, amiért nem hazudott
– Ne bűntessük külön a hazugságot! – sajnos az ellenezőjét fogjuk vele elérni. Ám, ha mégis emellett döntünk, beszéljük meg a gyerekkel, hogy mi lesz a külön büntetés, ha hazugságon kapjuk. Így tisztban lesz a következményekkel és mérlegelhet, mielőtt hazudik – ezt egy 2-3 évesnél még nem érdemes bevezetni.
