Bejegyzésünkben a következő kérdésekre keressük a választ: Hány éves korban érdemes elkezdeni az úszást? Mikor vigyük el gyermekünket először úszásoktatásra? Mindezt hogyan tegyük? Beszélgetőtársam Boncsóné Szalai Éva, az Érdi Tanuszoda oktatója. Éva 10 évesen tanult meg úszni, és 16 éves koráig versenyzett a Fradiban. 40 évesen újra sportolni kezdett, de ekkor már a Senior úszók között. Azóta több országos bajnoki címe van, és idén a senior világbajnokságon is részt vett, ahol 19. helyezést ért el.
Závotszky Melinda: Hány éves korban érdemes elvinni először a gyereket úszni?
Boncsóné Szalai Éva: Ez változó, gyereke válogatja. Legfontosabb, hogy a tanmedencében biztonságosan leérjen a lába, mert ellenkező esetben sajnos nem lehet eredményesen foglalkozni a gyerekkel.
Van néhány szempont a magasságon kívül, amit érdemes figyelembe venni:
– Legyen elég érett, és nyitott a gyermek, hogy egy számára idegen személlyel bent maradjon a vízben.
– Engedje, hogy az oktató hozzáérjen, odafigyeljen rá, valamint megtegye, amit kérnek tőle. – Az is nagyon fontos, hogy ne sírjon anya után, amíg úszik.
{adselite}
Szakmai pályafutásom alatt találkoztam olyan 3-4 éves tanítvánnyal, akivel könnyebben tudtam dolgozni, mint a félénk és elutasító 6-7 évessel. Rendszerint 3 és fél éves gyerekekkel már el lehet kezdeni az úszásoktatást, de nagycsoportos korban érettebbek, elfogadóbbak a gyerekek az úszás elsajátításához. Bártan állítom, hogy nem tragédia, ha 5 évesen nem akar vízbe menni a gyerek.
Z. M.: Korábban nem érdemes elkezdeni? Csecsemőúszás, babaúszás? Ezekről mit gondolsz?
B.Sz.É.: Nem szeretnék senkit megsérteni, de személy szerint úgy gondolom, hogy idő és pénzpocséklás. Volt olyan tanítványom, aki járt csecsemőúszásra és azon kívül, hogy le merte tenni a fejét a víz alá, mást nem tudott felmutatni. Ezt az ügyesebb gyerekekkel az első órán elérjük, de a bizonytalanabbakkal is 3-4 alkalom alatt. Azonban, ha a szülő csak azt szeretné, hogy a baba vízben legyen, megszeresse a vizet, és nem várja el, hogy úszni is megtanuljon, akkor nyugodtan viheti csecsemő vagy babaúszásra. Azonban a víz szerintem nem olyan steril, hogy egy csecsemőnek megfelelő legyen. Belemennek szülők, a többi gyerek, és persze a pelenkából meg” minden” további is folyhat a vízbe.
Z.M.: Van valamilyen titok, amitől a gyermek hamarabb leteszi a fejét a víz alá?
B.Sz.É.: Van. Ez is változó, gyerekfüggő. Általában az könnyen beválik, ha veszünk egy úszószemüveget a gyermeknek és magunknak is, majd csemeténkkel együtt bemegyünk a vízbe, – akár otthon a kádba-, és ledobunk valami érdekes játékot, ami lemerül a víz aljára. Ezt a „valamit” kell megkeresni. De vághatunk fura arcokat is egymásnak vagy mutogathatunk számokat, lényeg, hogy a víz alatt történjen mindez. Játszva észre sem veszi a gyerek, hogy lement újra és újra a víz alá. Ha ezen túljutunk, akkor már nagyon gyorsan megtanul úszni. Saját lányaimmal is így kezdtem az úszásoktatást. Azonban, ha úgy hozzák le a gyereket, hogy fél a víztől és még sosem volt medencében, akkor elég nehéz dolgunk van.
Z.M: Mit gondolsz arról, amikor a szülő a medence partján várja, és nézi úszni tanuló csemetéjét?
B.Sz.É.: Ezt jó, hogy megkérdezted. Egyáltalán nem jó! Kimondottan rossz, ha a gyerek látja, figyeli a szülőt. Olyankor állandóan azt nézi, hogy hol van anya, integet neki, igyekszik anyának megfelelni és nem az oktatóra figyel.
Az Érdi tanuszodában nem jöhetnek be a szülők megnézni az oktatást, ezért jobban is haladunk a gyerekekkel. Vannak bemutató órák, ahol megtekinthetik a szülők, hogy mennyit fejlődött kisfiúk, kislányuk az elmúlt alkalmak alatt. Így látványosabb is a fejlődés, méltán lehetnek büszkék a szülők.
Z.M.: Mit tegyünk azzal a gyerekkel, aki nagyon ellenáll, nem akar vízbe menni?
B.Sz.É.: Akad ilyen is szép számmal. Itt újra visszaugranék az előzőekhez, a kádhoz. Mindenképpen érdemes először otthon a kádban kipróbálni, beülni együtt, és nyugodtan szép szóval, türelmesen kérni, hogy tegye le a fejét a víz alá. Fontos, hogy a szülő is lerakja a fejét, ne várjuk el a gyerektől, hogy megtegye, ha magunk nem csináljuk. Amennyiben otthon nem megy, akkor el lehet menni az uszodai tanmedencébe egy próbára. Segítségképpen vannak kis csoportos úszások vagy egyéni oktatások, ami sokkal személyesebb, és gyorsabban lehet haladni.
Ám, ha mégsem megy a dolog, és sikító frászban tör ki a gyerek, akkor viszont nem szabad erőltetni. Valószínűleg még nem érett rá. Ilyenkor mindenképpen várjunk. Annál rosszabbat nem tehet a szülő, minthogy a gyerek akarata ellenére erőlteti az úszni tanulást, pláne nem, ha még hasonlítgatja is a szomszédhoz, hogy bezzeg neki megy. Egyetlen dolgot lehet elérni ezzel: végleg megutáltatni a vizet. Ezek a gyerekek felnőve eljönnek felnőtt oktatásra, ahol elmesélik, hogy rettegnek a víztől, mert beledobták őket kiskorukban. Akaratuk ellenére kényszerítették, hogy bemenjenek a vízbe, vagy lenyomták a víz alá, és esetleg még büntetést is kaptak, ha nem teljesítettek. Ilyen felnőttekhez is volt szerencsém.
Az, hogy a gyerek megtanuljon úszni elengedhetetlen. Nem kell mindenképpen versenyzőt nevelni belőle, de létfontosságú egy olyan úszástudás elsajátítása, hogy vészhelyzet estén ne pánikoljon be, hanem magabiztosan el tudjon úszni egy kapaszkodó ponthoz.
